Markó Bálintot, a BBTE oktatóját egy friss kutatás miatt kerestük meg, mely arról szól, hogy rezisztencia alakult ki a szúnyogokban az irtásukra használt szerekkel szemben. A biológus szerint ez az eredmény nem számít szenzációnak, körülbelül harminc éve lehet tudni, hogy a szúnyogok rezisztenssé válnak egyes vegyszerekkel szemben. Hozzátette, ez nemcsak a hazai dalos szúnyogra (Culex pipiens) igaz, de a behurcolt fajokra is, például a tigrisszúnyogokra.
Elmondta, az sem számít újdonságnak, hogy a szúnyogok terjesztenek bizonyos betegségeket. Például bő tíz éve lehet tudni, hogy a nyugat-nílusi lázat is terjesztik.
Emiatt, illetve figyelembe véve, hogy a változó klíma és a globalizáció (főleg az egyre nagyobb mennyiségű áruszállítás) miatt egyre több, melegebb vidékeken élő kórokozó juthat el hozzánk, sokkal jobban oda kellene figyelni a szúnyoggyérítésre, mert a terjesztői lehetnek az érkező betegségeknek.
Korábban írtunk arról, hogy természetvédelmi szempontból komoly problémákat vet fel a vegyszerek használata, mivel nemcsak a károsnak ítélt vérszívókat (szúnyog, kullancs) pusztítják el, hanem az összes többi rovart, ízeltlábút is. Ehhez adódik hozzá az irtani célzott szúnyogok esetén a rezisztencia problémája, mely szintén megkérdőjelezi a jelenleg alkalmazott módszerek, a rovarirtó ködök használatának helyességét. Főként, hogy nem szokás előtanulmányokat készíteni és szakszerűen megtervezni egy-egy beavatkozást.
„A szúnyogok esetén a rezisztencia problémája hasonlít az antibiotikum rezisztenciáéra a baktériumok esetén, viszont ez utóbbi egy gyorsabb folyamat. Mindkettő olyan probléma, amit mi magunk hozunk létre. A kérdés az, hogy miként lehet lelassítani ezeket a hatásokat, miközben sikeresen folytatjuk a védekezést” – fejtegette Markó Bálint.
Elmondta, egy város esetén nem feltétlenül a közeli folyók jelentik a gondot a szúnyogok szaporodása szempontjából. „Elég egy kidobott gumiabroncs, ebben – ha meg tud állni benne az esővíz – izgalmas kis mikrokozmoszok alakulnak ki, ami kiváló lehetőség is a szúnyoglárváknak a kifejlődésre” – mutatott rá a biológus. Úgy vélte, érdemes lenne az áruszállításra is jobban figyelni a hurcolt fajok szempontjából, hiszen a kórokozókat is többnyire véletlenül, potyautasként hozzák be.
„Több metodológia létezik arra, hogy megelőzzük a rezisztencia kialakulását vagy a rezisztens törzs elszaporodását. A lényeg, akárcsak az antibiotikumok esetén, hogy ne ugyanazt a szert alkalmazzuk folyton. Lehet például a rotációs módszert alkalmazni, amikor időben váltogatjuk a használt rovarirtót, de a mozaikos módszer is megfelelő lehet szerintem, amikor felosztjuk a területet és az egyes részein más-mást szert alkalmazunk” – magyarázta a biológus.
Kérdésünkre, hogy mi a véleménye a természetbarátnak mondott szúnyogirtó módszerről, a Bacillus thüringiensis használatáról, kifejtette: a bacilus toxinjára is alakulhat ki rezisztencia. Másrészt egyelőre keveset tudunk ahhoz, hogy bizonyossággal állíthassuk: a Bacillus thüringiensis toxinja tényleg nem hat más vízi élőlényekre, például a tegzesek vagy a kérészek lárváira. A biológus szerint ugyanakkor ez a módszer is használható, mivel a védekezésben fontos a diverzitás, hiszen ennek révén kerülhető el a masszív rezisztencia kialakulása.
Markó Bálint szerint különösen fontos lenne, hogy szakszerű tanulmányok készüljenek, és ezek alapján dolgozzák ki a leghatékonyabb szúnyoggyérítési eljárásokat. Elmondta, utánanézett például annak, hogy Kolozsváron milyen szereket használnak. Ezek piretroid tartalmú szerek, a szakirodalom szerint pedig az ilyen típusú vegyületekre számos fajnál masszív rezisztencia alakulhat ki. Tehát mielőtt arról döntenének, hogy a következő alkalommal mivel permeteznek a városban, érdemes lenne utánanézni, hogy itt mi a helyzet, a folyamatos piretroid-használattal nem járulunk-e épp hozzá a masszív rezisztencia kialakulásához.
