Nehezen indul a nyárra csúszott tavaszi ellentámadás, egyre többen kritizálják a sok áldozat miatt Zelenszkijt.
A harcok súlyosak, de az ukrán erők haladnak előre, és területeket szereznek vissza – mondta hétfő esti videóüzenetében Volodimir Zelenszkij, aki szerint az oroszok veszteségei most éppen akkorák, amekkorára Ukrajnának szüksége van. Az utóbbi napokban rengeteg kritika merült fel az ukrán stratégiával szemben, ami sokak szerint már most óriási veszteségekhez vezetett a fronton.
Az ukrán ellentámadás főiránya ugyanis – ahogy az várható volt – a Zaporizzsja megyei Tokmak városa lett, amely előtt az oroszok az elmúlt hónapokban nagyon komoly, több vonalból álló védelmi rendszert építettek ki. Az aknamezőkkel, lövészárkokkal, a tankok feltartóztatására készült sárkányfogakkal és bunkerekkel teli terület ezért most nagyon nehéz terepet jelent az ukrán erők számára, így már az első napok komoly veszteségekkel indultak. A zaporizzsjai frontvonalon a 47-es számú gépesített dandár első támadását szétverték az oroszok, ami azért jelent óriási veszteséget Kijevnek, mert csak ebben a rövid ütközetben elvesztették teljes Leopard 2A6-os állományuk 15 százalékát, emellett odaveszett az M2A2 Bradley gyalogsági harcjárművek 16 százaléka, és a Leo pard 2R aknamentesítő járművek fele is ottmaradt a harcmezőn.
Miben hibáztak az ukránok?
Habár Zelenszkij hétfő esti üzenetében az időjárást tette felelőssé, a jelek szerint ennél jóval súlyosabb hiányosságok vezettek az eddigi kudarcokhoz. Kiemelendőezek közül a légi, illetve légvédelmi fedezet hiánya, ami nélkül a nagy reményű Leopard 2-esek könnyű célponttá váltak az orosz tüzérség számára (a közzétett felvételek szerint az orosz dróntámadásoknak is több ukrán páncélos áldozatul esett). Kijev persze az elmúlt hónapokban rengeteget lobbizott, hogy vadászbombázókat is kapjon külföldről, hiszen egy ilyen támadás csak akkor lehet sikeres, ha a különböző fegyvernemeket pontosan összehangolják. Ugyanígy nem voltak meg az orihivi művelet során az ukrán csapatlégvédelmi eszközök, ami így csak tovább növelte az ukrán harcjárművek sebezhetőségét.
Ám nem szabad kihagyni azt sem – és ezt a kritikát most már egyre több szakértő hangoztatja –, hogy az ellentámadás során komoly műveleti tervezési hibákat követtek el, amelyeknek csak az egyik eleme, hogy az ukrán harcjárművek konvojban haladtak előre, majd amikor az oroszok kilőtték az elsőket, feltorlódtak a mögöttük lévők, így ők is könnyű célponttá váltak. Mások azt róják fel az ukrán katonai vezetésnek, hogy nem mérték fel pontosan az oroszok által telepített aknákat, ami miatt aztán számos páncélosuk az aknamezőkön maradt.
Az ukrán hadvezetés kritikusai szerint az ellentámadást a lehetőlegrosszabbkor kezdték meg: egyrészt késői volt, mert az elmúlt hónapokban az oroszoknak rengeteg idejük volt arra, hogy mélységi védelmi vonalakat építsenek ki. Másrészt viszont korainak is mondható, hiszen az F–16-osok még nem érkeztek meg Ukrajnába, amelyek támogatást nyújthattak volna a művelethez. Vagyis vagy korábban, még az oroszok megfelelő felkészülése előtt kellett volna megindítani az offenzívát, vagy meg kellett volna várni az F–16-osokat.
Fontos ugyanakkor hozzátenni, hogy egyelőre az ellentámadás korai szakaszában vagyunk, amikor az ukrán erők fő feladata elsősorban a gyenge orosz védekezési pontok feltérképezése. Az sem felejtendő el, hogy a zaporizzsjai mellett folyamatban van a donbaszi ukrán ellentámadás is, ahol sokkal jobban szerepelnek. Noha lapzártánkig az ukránok hét települést tudtak visszafoglalni Zaporizzsja megyében (ez összesen 90 négyzetkilométert jelent), a Bahmut környéki harcok azért látszanak sikeresebbnek, mert itt jóval kisebb veszteségeket szenvedtek el. És végül az sem mellékes, hogy a mostani összecsapások felgyorsíthatják a nyugati fegyverszállításokat is, amelyekkel Kijev a közeljövőben tovább fokozhatja a nyomást a fronton.
Forrás: a Magyar Hang VI. évfolyama 24. számának (2023. június 16 –23.) nyomtatott változata.