Egy építkezésen a munkások a jelződuda hangjára telepedhettek le megebédelni. Sam minden alkalommal panaszkodni kezdett, amint kinyitotta az ételhordóját.
– Hogy a ménkű verje meg! Ez nem lehet igaz, már megint mogyoróvajas-lekváros kenyér. Utálom a mogyoróvajas-lekváros kenyeret!
A többi munkást idegesítette az állandó nyafogás. Végül az egyik társa rászólt:
– Az ég szerelmére, Sam! Ha utálod a mogyoróvajat és a lekvárt, miért nem mondod meg az asszonynak, hogy valami mást készítsen?
– Milyen asszonynak? – felelte Sam. – Nincs feleségem, magam készítem a szendvicseimet.
Mindannyian magunknak készítjük a szendvicseinket ebben az életben.