koholt vádakról, változó közhangulatról és a faltörő kosról
Ha évekig lapátolod ki a pénzt Vodafone-ba, Hatvanpusztába, Tiborcz-ügyletekbe, akkor előbb-utóbb minden összeomlik – mondja lapunknak adott interjújában a Momentum frissen elítélt korábbi elnöke. Fekete-Győr Andrással a szerinte koncepciós pártállami ítéletről, a rettegő, ezért támadó hatalomról is beszélgettünk.
– A rendszerváltás óta ön az első politikus, akit megfosztanak képviselői mandátumától. Megbánta, amit tett?
– Így van, én vagyok az Orbán-rendszer első politikai elítéltje, és minden bizonnyal nem az utolsó. Semmit nem bántam meg. Nem követtem el bűncselekményt, egy koncepciós perben ítéltek el, mert a hatalomnak nem tetsző módon tiltakoztam az embereket megnyomorító rabszolgatörvény ellen.
Amit 2018 decemberében, huszonnyolc évesen a tüntetések során abban a felfokozott hangulatban tettem, ma is vállalom. Sokan voltunk akkor az utcákon fiatalok, mi, momentumosok az első sorban tiltakoztunk, és ahogy a másodfok is kimondta, semmi erőszakos nem volt abban, ahogy a füstgyertyát eldobtam. Kár nem keletkezett, az ügynek nincs sértettje, társadalomra veszélyessége. Ez nem egy jogállami, hanem egy pártállami ítélet. Egy elrettentésnek szánt üzenet azoknak, akik fel merik emelni a hangjukat. Felelősséget tehát nincs miért vállalnom, a következményeket viszont vállalom – ezért vonultam ki a parlamentből.
– A megfosztási eljárás után lett volna lehetőség arra, hogy pártja önt delegálja vissza a parlamentbe. Miért nem élt ezzel a lehetőséggel, ha ártatlannak vallja magát?
– Azért, mert a politika nem szólhat a pozíciókról – a cselekvésről kell szólnia. Mi le szeretnénk váltani a NER-t, ehhez pedig példát kell mutatni, hogy merünk másként gondolkodni, cselekedni és alternatívát állítani a hatalmon lévőkkel szemben. Én nem Orbán Balázs vagyok, aki tíz körömmel ragaszkodik a parlamenti székéhez. Ami engem illet, ártatlannak vallom magam, és méltánytalannak tartom, hogy hat éven keresztül elhúzták ezt a bírósági eljárást. Közben olyan eljárási szabálysértések voltak, amelyek egy jogállamban nem elfogadhatóak. A beidézett rendőr tanúk például szinte szóról szóra, mondatról mondatra ugyanazt vallották – nyilvánvalóan, amire betanították őket. Miközben egyikük sem emlékezett rám a tüntetések idejéből. Ezért tovább viszem az ügyet a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elé.
– Meglepetésként érte, hogy jogerősen elítélték?
– Bár az ügyvédem optimista volt, mert úgy gondolta, a jogszabályok alapján nem ítélhetnek el, én készültem rá. Aki a Fidesszel szemben politizál, pártot épít, mozgalmat vezet, az számíthat a retorzióra. Amikor a harmadfokú bírói tanácsban kicserélték az előadó bírót Handó Tünde emberére, akkor várható volt, hogy itt példát akarnak statuálni. Meg akarnak félemlíteni rajtam keresztül mindenkit, aki veszi a bátorságot, hogy felemelje a szavát. Ahogy utolsó parlamenti beszédemben Illyés Gyulát idéztem: hol zsarnokság van, ott zsarnokság van. Nem én vagyok az egyetlen, akinek koholt vádakkal kellett szembenéznie, hasonló eljárást folytatnak Donáth Anna, Szél Bernadett vagy Iványi Gábor ellen is. Sajnos nekik is készülniük kell az elmarasztaló ítéletekre.
– Visszatartó erővel hat önre ez az ítélet? Elég egy rossz mozdulat, és börtönben találhatja magát.
– Engem a felfüggesztett börtönnel fenyegetés nem fog visszatartani. Soha nem követtem el bűncselekményt, ezután sem tervezem, de nem riadok vissza attól, hogy ott legyek az utcai megmozdulásokon, például most az ’56-os tüntetéseken. Mert ahol zsarnokság van, ott ellenállás is van! Az ítélet inkább extra motivációt adott, hogy kettőzött erővel vegyem fel a harcot a rendszer ellen.
– A parlamenti képviselőség után milyen tervei vannak?
– Alapvetően két dologra fogok koncentrálni. Egyrészt az „Indítsuk be Magyarországot” elnevezésű alapítványban azon fogok dolgozni, hogy amikor eljön a rendszerváltás, az ne csupán módszer- vagy gengszterváltás legyen. Meg fogom ismerni azt, ahogy a lengyelek, a Tusk-kormány a saját rendszerváltásukat véghez viszik. El fogok menni Varsóba, a tapasztalataikat pedig haza fogom hozni az új rendszerváltó erők számára. Másrészt feltett szándékom, hogy a hazai rezsim üldözöttjei mellé állok. Legyen ez akár az egyetemi tanár, akit kirúgnak, mert nem engedi át vizsga nélkül az orosz oligarcha gyerekét, vagy bárkit vidéken, mint például az azóta elhunyt tagtársam, akinél a covid idején tényszerű kommentje miatt reggel megjelent a rendőrség, és bevitték a gyulai őrsre. Célom, hogy kiálljunk egymásért, legyünk egymással szolidárisak, érezzük azt, hogy nem lehet velünk akármit megtenni.
– Pártja, a Momentum a június 9-ei választásokon, illetve azóta a közvélemény-kutatásokban nem szerepelt fényesen. Milyen jövőt jósol maguknak?
– Olyan felgyorsult, változó időket élünk, amikor nem mernék jóslásokba bocsátkozni. A Momentum érdeme, hogy behozta a közéletbe azokat a fiatalokat, akik egy európaibb, demokratikusabb Magyarországról álmodnak. Ha körbenézek, számtalan olyan szervezetet, civilt, parlamenti és önkormányzati képviselőt látok, akiknek a társadalmi felelősségvállalása a Momentumból indult. Az, hogy melyik párt hány százalékon áll, eltörpül amellett, hogy mekkora esélyt adunk a 2026-os új rendszerváltásnak. Ezért én az új rendszerváltás előkészítésén fogok mostantól dolgozni.
– Van ma tömegigény Magyarországon a liberális zöldgondolatra?
– Mi, momentumosok egy modern demokráciát akarunk, ahol a parlament nem ócska színház, ahol vannak valódi viták, van egymás iránt tisztelet. A Fidesz kiüresítette a demokratikus intézményeket, nem tisztelik a múlt hőseit sem, akik életüket adták a hazájukért. Európai fordulatot, szociálisan érzékeny kormányzást, zöldátállást szeretnénk. Nagyon sok magyar ért ebben egyet velünk. A zöldfordulat fontossága most nyáron is megmutatkozott, amikor az ország egyik fele víz alatt állt, a másik aszálytól szenvedett. E kérdés rendezése sürgetőbb, mint valaha. Június 9-én a választók világosan megüzenték: azt várják tőlünk, hogy rakjuk félre a pártos érdekeinket, és tegyünk meg mindent a 2026-os új rendszerváltásért.
– Van egyáltalán értelme ebben a rendszerben a parlamenti politizálásnak?
– Nagy dilemma, én magam is megtapasztaltam. Egy időben például parlamenti eszközökkel is küzdöttem azért, hogy az apasági szabadság egy gyermek születése esetén ne csupán öt fizetett nap legyen, hanem harminc nap, ahogy ez több európai országban is bevett dolog. Kiszámoltuk, a költségvetésnek mindössze 9 milliárd forintjába került volna, az újszülött családosoknak viszont a megváltást jelentené. Érveltem a bizottságokban, láttam a fideszesek szemén, hogy magukban egyetértenek velem, mégsem támogathatják az elképzelést. Ők ugyanis csak szavazógépek, megkapták az ukázt: semmit nem lehet támogatni, ami az ellenzék ötlete. A Momentum valódi eredményeit a parlamenten kívül érte el, például Egerben a zöldútfejlesztést, Alsózsolcán az akkuhulladék-szennyezés megállítását, Lentiben a gumilerakat felszámolását. Arra jó a parlamenti mandátum, hogy a vele járó erőforrásokat a rendszerrel szembeni küzdelemhez fel lehet használni.
– Magyar Péter a parlamenten kívül politizál, és már bőven 30 százalék fölötti a támogatottsága.
– Ami esetében tiszteletre méltó, az a munkamorálja. Reggeltől estig zakatol, csinálja, szerintem csak így lehet sikert elérni. Hogy országépítő-e, lehet-e valódi alternatívája az antidemokratikus, antieurópai NER-nek, azt még nem tudom. Ő egy faltörő kos, akire szükség van.
– Gondolkoztak azon, a Momentum miért nem ért el hasonló eredményeket?
– Az utcai politizálásunk időszakában más volt a közhangulat. Az emberek jobban éltek, a gazdaság annak ellenére tudott fejlődni, hogy a NER sok mindent szétlopott, a Fidesz még nem került ilyen mély erkölcsi és politikai válságba. Idén a közhangulat rengeteget változott. A palacsintasütés és a banánevés jó dolog, kell a poén a politikába, de ezek mellett komoly kérdéseket is el kell dönteni: például azt, mi lesz akkor, amikor a NER-t leváltjuk. Szabad elvonulást vagy felelősségre vonást tervezünk a Fidesszel szemben? Hogyan zajlik majd a felelősségre vonás? A Momentumnak százötven önkormányzati politikusa van, akik mind közül a legátláthatóbban működnek: így lett például ingyenes tömegközlekedés Baján, vagy a rászorulóknak ingyentablet Terézvárosban. Nemcsak a levegőbe beszélünk, hanem teljesítjük is az ígéreteinket.
– Potápi Árpád halála után Tolna megye 2-es körzetében hamarosan választást tartanak. A környék a Fidesz erős bástyája, terveznek itt ellenzéki jelöltet indítani?
– Erről még nem született döntés. Azt tudom, hogy van Bonyhádon egy kiváló momentumos politikus, egy tisztességes lokálpatrióta, Száraz Zoltán. Semmit nem szabad átengedni a Fidesznek, lehet, hogy valamikor erős volt azon a vidéken, de azóta történhetett változás.
– Úgy látja, a Fidesz kezd talajt veszíteni?
– Keményedik a hatalom szorítása. Márpedig az támad, aki fél. A rendszer, amely börtönnel fenyegeti az ellene tiltakozókat, végóráit éli. Naponta látjuk, hogyan omlanak össze a közszolgáltatások, ami érthető, hiszen ha évekig lapátolod ki a pénzt Vodafone-ba, Hatvanpusztába, Tiborcz-ügyletekbe, akkor előbb-utóbb minden összeomlik. Meglepő lehet, de már a ’22-es választások előtt érzékelhető volt, hogy még a kormányközelinek mondható üzletemberek sem érezték elég biztosnak a fideszes hátteret. Azóta ez a folyamat csak erősödött, ami a Fideszre nézve mindenképpen vészjósló.
Forrás: A Magyar Hang VII. évfolyama 43. számának (2024. október 25-31.) nyomtatott változata.
