Emlékszünk az ózonréteg elvékonyodására, az ózonlyukra, a freonokra (régi hűtőszekrények)? Nem csak a tudományos világban keltett aggodalmat, határozta meg a múlt század utolsó harmadának hangulatát. Hát a mérgező gázkibocsátás korlátozására? [Mellesleg a hűtőközegeket tévesen nevezik gázoknak. Tárolás közben (palackban) folyadék és gőz elegye található; ennek a neve a hűtéstechnikában: nedves gőz. Az anyagok csak a kritikus pont felett viselkedhetnek gázként. Üzem közben a hűtőközeg gőz állapotban van; a kompresszió munkafolyamata alatt túlhevített gőz.]
A halogénezett szénhidrogéneket az ártalmas anyagok közt tartják nyilván a Kiotói jegyzőkönyv (United Nations Framework Convention on Climate Change) értelmében. Az Európai Unió 2006-ban fogadta el az üvegházhatású gázokra vonatkozó szabályozást, azóta átállt az egész fridzsidergyártás. És erősen csökken az ózonlyuk!
Egy ismeretterjesztő lap így fogalmaz: „már a nyakunkon lenne a világvége, ha annak idején nem tiltják be a halogénezett szénhidrogén-származékokat”. Egy másik: „Ha a rakétaindítások száma nem nő meg a kutatók által feltételezett mértékben, a NASA szerint az ózonroncsoló anyagok koncentrációja a sztratoszférában az évszázad közepén visszatérhet az 1980-as évek előtti szintre. Ez a modellek alapján azt jelenti, hogy 2040-re, azaz nagyjából tizennyolc év múlva helyreállhat az Antarktisz feletti ózonréteg nagy része.” Jó ez az Unió.
