Orbán szavait kommentelni olyan, mint más szemetét szedni: lehangoló, fárasztó és felesleges is, amíg senki nem csap rá a kezére, hogy ne folytassa.
Rettentő szomorú, hogy az ember, aki megmentője lehetett volna az országnak (hiszen a kétharmadot akár jóra is lehetett volna használni!), pont, hogy a sírba viszi azt.
Erkölcsileg, gazdaságilag, emberileg. Nagyon-nagyon szomorú.
Nagyon-nagyon szomorú látni, hogy Magyarország olyan Európában, mint az erőszakos, ostoba, alkoholista unokaöcs, akit egyedül azért tűrnek meg az asztalnál, mert rokon.
Időnként felvetik: “lehetett volna ez máshogy is! Régen milyen kedves ember volt!”
De nem lett. A nacionalizmus részegségében a fasizmusba botorkálva a fiú olyan lett, mint az apja: nem sikerült kinőni a kádári és horthy-i örökséget.
Szomorú, ahogy a rokonok szánalommal tekintenek az agresszív, ön- és közveszélyes beteg emberre, miközben ő maga észre sem veszi, hogy le van hányva az inge gallérja és időnként leveri a terítéket az asztalról.
Hiába küldik orvoshoz, terápiára, ő csak hajtogatja, hogy nem vele van a baj, hanem mindenki mással. És hogy mindenkinek beveri a pofáját, aki szerint nincsen igaza.
Senki se veszi igazán komolyan, csak szégyennel és sajnálattal kezdenek halkan beszélgetni fölötte, hogy ha már viselkedni nem tud, legalább állna fel az asztaltól…
Az ajtó előtt már várja a rossz társaság, amibe keveredett. Mert bűnözők és erkölcsi roncsok között tölti mostanában a szabadidejét: Kínával, Oroszországgal lóg.
Talán egy-egy józanabb pillanatában a tükörbe tekintve maga is elcsodálkozik önmagán, de aztán újra belehúz a nacionalizmussal, hazudozással és 19. századdal teli üvegébe, és őrjöng tovább.
A fiai közül sokan már elhagyták. Abuzív apa volt. Vannak, akik csak a segélyt veszik fel utána. És vannak, akik neveletlenül, szinte vademberként kellett hogy felnőjenek miatta. Ők készek folytatni a rossz hagyományt. Ők azok, akik nem felszámolják, hanem tovább örökítik majd a betegséget.
*A kifütyült írek, a “pedofil-törvény”, a közmédia sportközvetítése, meg úgy általában az egész margójára.
Megjelent az Újnépszabadságban 2021. június 13-án.