A világpolitika legnagyobb bohóca, bár Ámokh Trumpot és Brexit Johnsont inkább csak azzal előzi meg, hogy korábban bemutatkozott, Corneliu Vadim Tudort pedig azzal, hogy egy világhatalom képviselője, szóval olvassuk, hogy lélegeztetőgépre került Vlagyimir Zsirinovszkij, az Oroszországi Liberális Demokrata Párt elnevezésű nemzeti konzervatív parlamenti párt vezetője, akit omicron koronavírus-fertőzéssel szállítottak kórházba. Ezt orosz források állítják, miként azt is, hogy az elnökválasztásnak hatszor nekifutott politikus, saját bevallása szerint, 2000 tavasza óta hétszer oltatta be magát. Mit mondjunk, jó reklám az orosz vakcinának…
*
A sajtó tele van információkkal, amelyek természetesen ellentmondásosak. A Mash.ru úgy tudja, hogy a Covid-19-ben szenvedő hetvenötéves pártvezetőnek kétoldali tüdőgyulladása van. A Readovka.ru híroldal úgy értesült, hogy Zsirinovszkij két hete betegedett meg, kezdetben enyhe tünetei voltak, de később „súlyos szövődmények” léptek fel nála. A Znak.com orosz parlament alsóházi vezetéséhez közel álló forrása ugyanakkor valótlannak minősítette a Zsirinovszkij súlyos állapotáról szóló információkat.
Vlagyimir gyengénk, a politikusok között mármint, és ennek oka van. Természetesen nem az, hogy agresszív ámokfutó, verekedős és részeges szarházi… Hanem? Jó, hát újságíróként élmény volt hallgatni az elképzelhetetlenül radikális világhírességet (szóbősége kábé százszorosa a Trumpénak, aki szerinte rokona, Moszkvában még genetikai vizsgálatnak is alávetette magát, hogy ezt bebizonyítsa, véleményünk szerint feleslegesen…) Bukarestben, talán még képünk is van nemcsak róla, de vele is – no de minek is szaporítsuk a szót, íme egy öt évvel ezelőtti cikkünk a Maszolbanból, a szokottan látnoki telitalálatokkal és az EBESZ idézésével…
*
Ágoston Hugó: Víz, vizecske
Azokat az olvasókat, akik eddig minden írásomat elolvasták, megkérem, nézzék el, hogy ismét – ígérem, utoljára – Vlagyimir Zsirinovszkijt idézem, aki a rendszerváltozások után itt keleten talán az első példánya volt a nagyszájú, radikális populista politikusoknak. Bukarestben vett részt, a múlt század kilencvenes éveinek a közepe táján, az EBESZ Parlamenti Közgyűlésén. (Apropó, a bécsi székhelyű Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet vajon tudja-e még, hogy ő a világ legnagyobb biztonsági szervezete, s célja „a korai figyelmeztetés, a válságmegelőzés, a válságkezelés, a válság utáni rehabilitáció”?)
Zsirinovszkij közérthető, direkt stílusára jellemző, amit 2014-ben mondott, amikor értesült beutazási tilalmáról néhány nyugat-európai országba: „Elégetjük ezeket az országokat!” Mintha a trampli Donald kacsa hangját hallanánk. Amiért most a bukaresti nyilatkozatait és a sajtóértekezletén hallottakat felelevenítem, összefügg ezzel a kijelentésével.
Akkor egy újságíró kérdésére, hogy mit szól Románia esetleges NATO-tagságához, Zsirinovszkij egyszerűen válaszolt: „Teljesen rendben van, ti bementek a NATO-ba, mi pedig (értsd: az oroszok) lebombázzuk Bukarestet.” Mindenkiben meghűlt a vér, de bennem sokkal inkább meghűlt néhány perc múlva attól a további geopolitikai víziójától, hogy a jövő nagy háborúi a kimerülő vízkészletekért folynak majd. Mert ezt mondta, egyszerűen és alig kiabálva. Ez volt az első, elemi, iniciatikus találkozásom a víz „politikai problémájával”. Mondhatni populációbiológiai mélységével. Addig csak azt tudtam, inkább ismeretterjesztő cikkekből, hogy az ivóvíz-készletek végesek, miközben a vízfogyasztás mértéktelenül nő – a civilizált világban. Ahol ellenőrzötten tisztított ivóvízzel húzzuk le a vécét is.
Az édesvízkészletek kimerülése a megállíthatatlannak látszó globális felmelegedés körülményei között szó szerint égető kérdéssé válik. Minden évben megírjuk, hogy az az év (volt) a legmelegebb, 2016 sem kivétel, sőt, június volt minden idők eddigi legmelegebb hónapja a NASA klimatológusai szerint. S a második félév még forróbb lesz. A kilátásokat kimerítően taglalja egy az index.hu-n Azért a víz az úr címmel tavaly megjelent cikk, kérem, olvassák el.
Nem kellenek ehhez pszichopata (szó)diktátorocskák, nélkülük is mindent eléget, felperzsel a Nap tüze. A többi csak mellékjelenség, beleértve a vallási köntöst és a huhogó prófétákat. Mert nem is a jövőről van szó: a vízháborúk „észrevétlenül” már elindultak. Ahogy elindultak a vízhiányos területekről a menekültek tömegei is nyugatra, északra. Szakértők szerint a vallásos színfalak mögött valójában már a Tigris és Eufrátesz vízkincseiért zajlik Szíria, Irak, a szunniták, az Iszlám Állam részvételével a véres konfliktus. (És bármennyire hihetetlen, nem Angela Merkel a felelős érte.) Hosszú távon pedig mindegy, hogy ki győz, számítások szerint a civilizáció immár szétbombázott és feldőlt bölcsőjének, a Termékeny Félholdnak legfeljebb egy évszázada lehet hátra a teljes kiszáradásig.
Az életet ellehetetleníti a nem teljes kiszáradás is. 2025-re az emberiség ötöde, másfél milliárd ember fog olyan területeken élni, amelyek vízhiánnyal küszködnek. A nyomás várhatóan Afrikából lesz a legnagyobb. És felette kétséges, hogy a demográfiai feszítőerőnek ellen tudnak állni mesterséges akadályok. Akinek az élete veszélyben van, előbb-utóbb kockáztatni fogja.
Kedves olvasó, valahogy elment a kedvem írás közben. A keservét a világnak! Hogy már csak a sok rossz közül lehet választani. Hogy vannak, akik a szorongásunkra, nyugtalanságunkra utaznak, félelmet és gyűlöletet keltve, ami eleve akadálya minden problémamegoldásnak. A vízről és a felmelegedésről szólva, hogy az ember végül ugyanúgy tehetetlen a természet nagy folyamatai előtt, mint eddig mindig, hogy fuccs az evolúciónak, amikor már éppen csodás titkok feltárásához jutott a tudomány, s az emberi populáció állati szintre süllyedve halállal és halálokozással „szabályozza” megmaradásra alkalmas létszámát.
Az ember tevékenységével – de lehet, hogy pusztán azzal, hogy van, él és táplálkozik, felelőtlenül szaporodik – beleszólt az életet adó Nap és az életet adó víz intim viszonyába. Úgy tűnik, a Föld képe eddig nem látott gyorsasággal átalakul. Úgy tűnik, eléghetünk.
És hogy Zsirinovszkij se örüljön látomása megvalósulásának, az édesvízben gazdag Szibériát (Bajkál-tó) fenyegeti a legiszonyatosabb jövő, mielőtt még egyszerűen oxigén nélkül marad a Föld: ha eddig fagyott talajából, a permafrosztból „kiolvad” a jég, gázbombává válhat.
Háziorvosom azt mondja, napi három liter folyadék bevitelére van szükségem naponta. Mármint a szervezetembe. Hozzáteszi, nem sörre gondolt.
Módosul a kuplé? „Hapták, tisztelet a szesznek, egyszer majd jobb viszonyok lesznek!” Hapták, tisztelet a víznek? Máskor nézd meg, kinek hisznek! Igyunk hát, az angyalát!
