Vasárnap este közvetítette az ATV az ellenzéki miniszterelnök-jelöltek vitáját. Ha úgy tetszik, „vitáját”. Volt. Meg is írtam róla a véleményemet a szokott rajtaütésszerű gyorsasággal. Megjelent, ezért nem kellett izgulnom, az volt a címe: A VITA, Erdélyből. Mármint hogy így láttuk mi Erdélyből a vitát, ami volt.
Nem volt viszont a vita az MTI-n, és egy szó sem volt róla az erdélyi magyar sajtóban. Egy szó sem!
Hogy mi ezzel a baj? Alapfokon az, hogy az alapvető tájékozódás joga sérül, ha a médiát arra kényszerítik, hogy elhallgasson fontos tényeket, valós jelenségeket, folyamatokat. Valójában még inkább az, hogy a magyar nemzeti hírügynökségnek nyilvánvalóan „felülről” megtiltották még csak a megemlítését is egy fontos, közérdekű eseménynek, nem hogy a tájékoztatást róla. A politika beletenyerelt a sajtóba.
Ha jól olvastam, mintegy másfél millió ember nézte az ATV szóban forgó műsorát, érdekes kiértékelések is történtek. No de hányan nem látták? Bizonyára sokkal többen nem is hallottak róla. Hisz vidéken nincs ATV, nincs ellenzéki sajtó. A választók egyszerűen nem tájékozódhatnak a demokratikus ellenzék (nem ellenség, ha normálisak vagyunk!) programjáról, terveiről – azt viszont a sok pénzbe kerülő propagandából tudják, hogy gyűlölni kell.
Erdélyben a helyzet azért még rosszabb, mert nincsenek ellenzéki lapok. Csak lakájmédia van, kilóra megvásárolva, ahogy kilóra vették meg a politikusainkat, az egyházainkat is, és ahogy a „tündérkert” rezervátumba is csak a gyűlöletpropaganda hatol el. A legvidékebb vidék…
Az RMDSZ álláspontja világos: kampányolni fog a kormánypárt(ok)nak, és ebbe – mint látjuk – a sok egyéb mellett belefér a tájékozódáshoz való jog semmibe vétele is. Az is, hogy erdélyi hírporáljainkban, országos vagy helyi napilapjainkban egy szó sem esett a magyarországi ellenzéki előválasztásról.
Normális körülmények között a hírversenyben óhatatlanul lemarad az, aki nem tájékoztat, mert valaki más (előtte) megteszi, őt pedig elhagyják az olvasói. De nálunk mindent megold az, amit Kelemen Hunor mondott kínjában jóindulatú, tanulni jött ellenzéki magyar politikusoknak: az erdélyi magyarok tudják, kire szavazzanak!
Mondjuk a Maszol vagy a Krónika zsoldosaitól nem volt mit várni, de már a Transindex is!? Vagy inkább sem…
A régi rendszerben szerencsés módon olyan beosztásban voltam harminc évig, hogy nem kellett „alkalmi” cikkeket írnom, de még a diktátor nevét sem emlékszem, hogy leírtam volna. Nem érdem, és aki leírta, mert kötelező volt, a szememben megmaradt embernek – ha az volt. Tudjuk, hogy vannak kényszerítő körülmények, család, megélhetés.
Ezért nagyon keményen nem ítélném el azokat sem, akik most ilyen fegyelmezetten hallgatnak. Csak ne lett volna a lelkes „önként, kéjjel nyal(t), nem csak parancsra”. Ha nem üldözték volna el azokat a kollégáikat, akik néha ebben-abban odamondtak. Ha nem írnának undorító hazugságokat.
Végtelenül sajnálom azokat a kollégákat, akik most – ha van bennük egy kis becsület – nem tudnak tükörbe nézni.
Volt vita, és lesz vita. A magyar kormányfő képtelen az ilyen demokratikus disputára. Már beszélni, írni sem lehet róla. Lehet, hogy ezért nyer.
De sajtós fiúk, lányok, hogy néztek egymás szemébe? Figyelemmel fogom követni, hogy holnapután, az RMDSZ kongresszusán felmerül-e ennek a jogsértésnek a kérdése, szóvá teszi-e valaki. Hát egy napra rá a MÚRE szárhegyi közgyűlésén?
Véleményem, volt és örökös elnökötök szerint egyenesen meg kellene vitatni! Felhívlak.
