Pénteken, szeptember 24-én este az RTL Klubban láthattuk az ellenzéki miniszterelnökjelölt-jelöltek vitájának második fordulóját. Röviden: megerősített abban, lehet, hogy lehet. Egy tönkretett ország élére kerülni – micsoda merész törekvés és álom! Öt elszánt, erős ember vitatkozott, csak a „hogyan jobb csinálni” kérdésében volt nézetkülönbség, és mind hitet tettek az összefogás mellett. (Mellesleg bármelyikük ripityára verné egy ilyen vitában Orbán Viktort. Vagy van bátorsága a miniszterelnöknek ki sem állni?) Feleslegesen beszélnénk az előválasztás esélyeiről, valószínűleg – ahogy a képernyőn láttuk őket – balról az első három közül valamelyik politikus lesz a befutó. Öt invenciózus ember, s mindegyikük kampányolni fog mindvégig, hiszen az ő és a pártja sorsáról is szó van, nem csak a miniszterelnök személyéről. Ezért volt zseniális az ellenzéki összefogás gondolata. Józan ésszel szinte elképzelhetetlen, hogy Magyarországon tovább folyjon az, ami most folyik.
Szombaton, szeptember 25-én – most szomorúan viccelünk – nyit a nemtomhányadik vadász-”világkiállítás” (nem az, mert nincs benne a nemzetközi hivatalos nyilvántartásban). Nincs köze a népakarathoz, de nagyon is befolyásolhatja az országgyűlési választást. Az ellenzék, igen helyesen, számolja, hogy ennek a megalomániás rémségnek a költségeiből hány egészségügyi dolgozó bérét lehetett volna fedezni, hány ember életét lehetett volna megmenteni, hogyan lehetett volna természetvédelemre fordítani. (Bocs, elrugaszkodtunk, hiszen Magyarországnak tíz éve nincs is környezetvédelmi minisztere! Romániának van, ráadásul magyar, RMDSZ-es, de ő nem pótolhatja az anyaországit – noha Magyarországnak is dolgozik, például azon, hogy a romániai folyók ne vigyék át a szennyező anyagokat, mérgeket.) Egyetlen adat a természetvédelem és a vadászkiállítás apropóján: „Több mint két és félszeresét költi az állam a vadászati világkiállításra, mint tíz nemzeti parkunkra összesen – hívta fel a figyelmet a Greenpeace Magyarország.”
Nincs mit tennem, bármennyire fojt a röhögés, ha arra gondolok, hogy Romániában hogyan, milyen színvonalon folyna le egy olyan vita, mint a minapi, a naptár könyörtelen: eljött az ideje, hogy a fő kormánypárt, a 20 százalék környékén tanyázó „liberálisok” elnököt válasszanak a tisztújító kongresszusokon. Maszkban, ami ez esetben esztétikai óvintézkedés is. A csata óriási: minden igyekezete ellenére korhelységben mindkét jelölt messze elmarad a volt besúgó, imposztor kétszeres államelnök, Traian Basescu mögött. Valószínűleg az győz, aki drogozott is, és kirúgták a bankból, ahol dolgozott, mert megmerényelte a nemzeti valutát. Különben mindegy, úgyis az államelnök és a „szolgálatok” döntik el, neki meg egyedüli feladata oda adni a pénzt, akinek, ahova kell. Hogy ebben az egészben, úgy általában a romániai politikában mi a szerepe az RMDSZ-nek? Ő biztosítja a stabilitást…
Végül vasárnap, szeptember 26-án történelmi jelentőségű választás Németországban. Vége a Merkel-érának, vége – hátha – a magyarországi és romániai fő narancsos vezetők huncutságainak, amik fölött a Mutti oly türelmesen szemet hunyt. Tehát STOP! Úgy is, mint piros – sárga – zöld közlekedési lámpa, azaz szocdem-zöld-szabaddemokrata koalíció… De persze semmi sem biztos. Csak az, hogy vége a Merkel-érának. És a stabilitásnak. Egyelőre érjük be ennyivel.
