Közeledik megállíthatatlanul az újabb nagy fideszes tusványosi cserkésztalálkozó (dzsembori, na), ahol Orbán Viktor várhatóan megint összeméri az erejét a világgal.
Ne feledjük, hogy innen indult nyolc éve világhódító útjára egy nagyívű politikai-filozófiai megalapozás után az illiberális demokrácia; legalább akkora esemény volt, mint 1568-ban helyben Tordán a vallási tolerancia alapelvének kimondása.
Indokolt tehát a várakozás. Egyebek mellett – sürgető együttműködési tervek ismételt megerősítése közepette – Bogdan Aurescu román külügyminiszter a közelgő Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborra hivatkozva felhívta magyar kollégájának a figyelmét: „fontos, hogy a két ország tisztségviselőinek látogatásai és nyilvános megszólalásai összhangban legyenek a magyar–román alapszerződés és a stratégiai partnerség szellemével.” Erre mondják a románok egyik ősei, hogy sapienti sat.
Ezek után a várakozás még nagyobb. Lett volna rengeteg témajavaslatunk, amiről magunk is meg szerettük volna tudni Orbán Viktor, a fő szónok véleményét, hisz három évtizede még nem tartottak Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábort ilyen zaklatott világkörülmények között a vadregényben; de mivel képtelenek voltunk lezárni az inventárt, most beérjük a jeles szociológus, Vásárhelyi Mária listájával. Az MTA tudományos főmunkatársa azokat a feltételeket sorolja, amelyeknek megfelelvén Magyarország elérhetné az Európai Bizottság pénzcsapjainak megnyitását:
– Magyarországon visszaáll a médiapluralizmus, a kormány kivonul a közmédia politikai irányításából,
– az Alkotmánybíróságban Médiatanácsban, a Költségvetési Tanácsban, a Monetáris Tanácsban és az összes hasonló testületben helyreáll a politikai egyensúly, az ellenzéki pártok legalább parlamenti részesedésük arányában részt vesznek ezek működésében,
– az Ügyészség, a Bíróság az Ombudsmani Hivatal és a Számvevőszék éléről eltávolítják a politikai komisszárokat, és hozzáértő, független embereket neveznek ki ezek élére,
– Magyarország belép az Európai Ügyészségbe,
– befejeződik a civil szervezetek vegzálása és kiszárítása,
– a Parlamentben ismét szabadon jöhetnek-mehetnek és kérdezhetnek az oda akkreditált újságírók, a kormányhivatalok pedig kötelesek lesznek minden olyan információt kiadni, amely a közhatalom működésének átláthatóságát szolgálja.
Mert a fentiek most már és még nem.
Ez csak a minimum, amit teljesítenie kell a magyar kormánynak, ha valóban meg akar felelni a jogállami követelményeknek – jegyzi meg a szerző, és egyetértünk vele… Ha ugyan bármit meg nem történtté lehet tenni egy fordulattal…
Az illiberalizmus sikereit, különösen a trumpi továbbfejlesztését talán ezúttal mellőztetnénk. Érjük be vele, hogy Orbán Viktor miniszterelnököt augusztus 4-ére meghívták a texasi Dallasba, hogy nyitóbeszédet tartson a világ legnagyobb és legbefolyásosabb konzervatív rendezvényén, az amerikai CPAC-en (Conservative Political Action Conference)! Nem semmi: Tusványos után Dallas.
Utóirat
Mégis, az illiberalizmusról és a demokráciáról 2014 júliusában még a Maszol is ilyeneket írt Mi volt a baj Orbán tusnádfürdői beszédével című hírösszefoglalójában:
– A legkeményebben talán Tamás Gáspár Miklós fogalmazott az ATV Egyenes beszéd című műsorában, amelyben kijelentette: a miniszterelnök tusványosi beszéde azt jelenti, hogy Magyarországon szombattól hivatalosan megszűnt a demokrácia. A filozófus szerint az idei Tusványos rendkívül fontos esemény volt, mert a magyar kormány vezetője – akit a filozófus történelmi alaknak, karizmatikus figurának tart – szakított az eddigi felfogásával, illiberális államot épít, szakítani akar a jóléti állam ideájával, sőt szerinte az emberi jogok is túlhaladottak, és szembefordult a civil társadalommal is. Tamás Gáspár Miklós szerint ez szakítás az „úgynevezett szabad világban” kialakult társadalmi konszenzussal, szakítás a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjével. Szerinte Orbán már nem fogja a hatalmat önként kiadni a kezéből, és azt is nyilvánvalóvá tette, hogy választás útján őt nem lehet eltávolítani – vagy itt marad, amíg egészsége engedi, és irányítja az ország sorsát lefelé, vagy hatalmas zűrzavar lesz az országban. A filozófus szerint a négymillió szegényt lehet szembeállítani azzal a hazugságtengerrel, amivel Orbán, és szolgái elárasztják az országot.
– Székely szerint Orbán nem úgy gondolta. Székely István szerint elsősorban egy belpolitikai „hitvitára” adott választ Orbán Viktor tusványosi beszédében, nem arról van szó, hogy államszervezési szinten nyúlna hozzá a magyarországi demokrácia alapértékeihez. „Az illiberális demokrácia fogalma Fareed Zakaria 1997-es tanulmányával került a szakmai viták középpontjába. Azóta is vitatott, hogy az illiberális demokrácia egyáltalán demokráciának minősül-e európai kontextusban. Magyarország az Európai Unió tagja és kétségtelen, hogy közjogi értelemben liberális demokrácia lesz még annak az intézkedéssorozatnak a megvalósítása után is, amit Orbán Viktor miniszterelnök vázolt. A liberális demokrácia alkotmányi szintjén szavatolt hatalommegosztást jelent, jogállamot, piacgazdaságot, a választások időben történő megtartását. Az én értelmezésemben szó sincs arról, hogy ezeket és az ehhez kapcsolódó európai gyakorlatot rúgná fel Orbán Viktor.”
– A Demokratikus Koalíció szerint Orbán Viktor miniszterelnök szombati tusványosi beszédében lényegében azt hirdette meg, hogy a szabadságra épülő demokráciával szemben „egy fasiszta, szabadságot lebontó államszervezés” a követendő példa. Kerék-Bárczy Szabolcs, az ellenzéki párt elnökségi tagja szombaton úgy fogalmazott: a miniszterelnök „sajnos vagy elmeháborodott, és/vagy hazaáruló”.
– A Liberálisok szerint a kormányfő Tusnádfürdőn elmondott szombati beszédében új államrendet hirdetett, megtámadta mindazt, ami a demokrácia alapja. Orbán Viktor nemet mondott a szabadságra, a piacgazdaságra, a civil társadalom önszerveződésére és értékeire. „Megtagadta mindazt, amiért egykoron harcba szállt és politikai szerepet vállalt, megtagadta egykori önmagát” – fogalmaztak.
– A pozsonyi Pravda úgy véli, ha Orbán Viktor csak a felét is komolyan gondolja annak, amit mondott, akkor is meg kell állapítani, hogy „nagyon súlyos forgatókönyv” körvonalazódik. A lap szerint azt a módot, ahogyan Orbán Viktor „támadta a liberális államot és a demokráciát” az Európai Uniónak nagyon komolyan kell vennie, mivel egy olyan ország, amely „Orbán értelmezése szerint” se nem nyugati, se nem liberális, és talán nem is demokratikus, soha nem lett volna az EU része.
– A Süddeutsche Zeitung idevágó cikkének címe: Elég! Az írás szerzője szerint a magyar miniszterelnök már régen nem tud igazán meglepetést okozni, de „most felülmúlta önmagát”. „Ezek után „már csak egy kérdés következhet: tényleg el kell-e viselnie Orbánt az EU-nak?” A cikkíró végül rámutat: az Európai Néppártnak „ajtót kell mutatnia” Orbán Viktornak.
– „Orbán hideg és cinikus pragmatista lett – vélekedik a lengyel Gazeta Wyborcza honlapja. Hideg, mert csak országa pillanatnyi érdekei foglalkoztatják, és cinikus, mert miközben az EU-t kritizálja „mohón kapkod az onnan érkező pénzekért”. A lap úgy véli, Lengyelországnak is felül kell vizsgálnia Orbánhoz fűződő viszonyát.
Orbán egykor – és most
Orbán Viktor az utóbbi 25 évben meglehetősen eltérő nézeteket vallott a liberalizmusról. Íme, véleményei, 1989-től kezdve:
A hozzám legközelebb állók, Kövér László és Fodor Gábor velem együtt egyfajta szociálliberális meggyőződésűek. (HVG, 1989. augusztus 26).
Mi liberálisok vagyunk. (Népszabadság, 1990. május 5.)
Ebben a térségben a liberális politikának szükség szerint nemzeti elkötelezettségűnek kell lennie. (Népszava, 1993. április 19.)
Mi is liberális párt vagyunk, de inkább szabadelvűt mondunk. (Hajdú-Bihari Napló, 1995. július 10.)
Ha az SZDSZ szociálliberális, akkor mi konzervatív liberálisok vagyunk. (Hajdú-Bihari Napló, 1995. július 10.)
A liberálisok szabadságot, a szocialisták modernizációt, a polgári erők pedig közösséget építenek. (Magyar Nemzet, 2006. szeptember 9.)
Vannak a radikális jobboldaliak, akik nem szeretik a liberális demokráciát, nem szeretik azt, amit úgy nevezünk, hogy „egység a sokféleségben”. (Magyar Hírlap, 2007. november 17.)
Mára az embereknek, baloldaliaknak és liberálisoknak is, elege lett az arcátlan, offshore stílusú kormányzásból, és változást várnak. (Hír TV, 2009. június 4.)
A magyar baloldalt felvásárolta egy neoliberális tőkéscsoport. (Magyar Nemzet, 2009. július 25.)
Az MSZP radikális neoliberális párttá vált az elmúlt évek során, ezért zsugorodott össze, ezért veszítette el önazonosságát, és ezért fenyegeti a jelentéktelenné válás veszélye. (Magyar Nemzet, 2009. július 25.)
Az alaptörvény nem egy liberális alkotmány. (Duna TV, 2013. július 27.)
Az az új állam, amit Magyarországon építünk, illiberális állam, nem liberális állam (…) Egy demokrácia nem szükségképpen liberális. (…) Attól, hogy valami nem liberális, még lehet demokrácia. (Tusnádfürdő, 2014. július 26.).
Most, 2022. júlusában az alkotó vita folytatódik. Az Unió érdeklődéssel figyel, szokása szerint, néha mosolyog. Várja az újabb kokikat, sallereket. Néha valaki hisztériásan felzokog, azt lecsillapítják. Várnak.