Irreális az egész: Tompa Gábor átveszi Bukarestben a legnagyobb francia kulturális kitüntetést, majd Drábik Jánossal és Patrubány Miklóssal kvaterkázik egyet Kolozsváron a Nagy Előadás előtt és után. Ki hitte volna? Itt valamilyen megfejthetetlen titok van, aminek a nyitját talán nem is akarjuk megismerni.
Egy magas kitüntetés nem feltétlenül a szellemi leépülés velejárója, ám a drábikok és patrubányok tisztánlátásába, elemzőképességébe vetett hit bizony már elgondolkodtató. Esetünkben sokkal inkább az, mint BB meghibbanása, SzG egyre plauzibilisabb szekusbesúgó múltja vagy hálószaggató BL idillje a PestiSrácokkal. A történet hőse nem kisszerű szélhámos, amolyan demeterszilárdi vagy orbánjánosdénesi kaliberű kókler, hanem modern színházművészetünk, kultúránk egyik érdemdús, méltán világhírű hatványkitevője, és az marad, még akkor is, ha érthetetlen módon barátságokat képes felrúgni új keletű rögeszméi miatt.
A Transtelex feltáró cikkére válaszolva a világhírű azt kérdezte többek között: „Félti a Transtelex a közönséget attól, hogy esetleg nem ugyanazt a verziót hallja majd történelemről, világgazdaságról, pénzuralomról, gender-ideológiáról, a kulturális emlékezet teljes eltörléséről, woke-ról, média-manipuláltságról, háborúról, fegyver- és gyógyszerüzletről, amivel a jól fizetett mainstream árasztja el, a kötelező és egyetlen érvényes változat imperatívuszával nézőit és olvasóit?”
Hatásos kérdések, bár nem hiszem, hogy a Transtelex ilyesmitől félti a kolozsvári nagyérdeműt. Tompa viszont két dologról megfeledkezik érvelése közben. Arról másodsorban, hogy „a jól fizetett mainstream”, amely „a kötelező és egyetlen érvényes változat imperatívuszával” elárasztja a társadalmat – ott, Magyarországon ez a fősodor: maga a rendszer, a hivatalos álláspont (lásd tudományellenesség, giccs, nemváltás- és genderellenesség meg a különböző orbáni „verziók” és víziók). Ennek az evangéliumnak a hirdetői az áprilisi meghívottak. Persze a Petőfi-Barguzin, a Petőfi-apja-Széchenyi meg a többi ilyen hülyeség, amit képesek előadni, csupán kórtermi pletyka. Elsősorban ideológiai propagandáról van szó – ami nem zárja ki a sajátos paranoiát és a konfabulációt, sőt, egylényegű vele –, gondoljunk arra, hogy Drábik János a Mi Hazánk szélsőjobboldali párt díszpintye.
A felsorolt dolgokról persze érdemes vitázni, de nem akárkivel. Elsősorban tehát hittérítés a cél, nem vélemények ütköztetése. (Hacsak nem tételezzük fel, hogy Patrubány és Drábik egymásnak esnek a háborúval kapcsolatos „verziók” kérdésében… ami különben véresen komoly téma, tekintve, hogy a magyarországi kriptofősodor egy tömeggyilkos agresszort pártfogol.)
„Hogyan viszonyul a Transtelex és főszerkesztője a vélemény- és kifejezési szabadsághoz? Van egy tiltó listája, hogy kivel lehet szóba állni és kivel nem? Hogy kiket nem szabad meghívni a Kolozsvári Magyar Színházba?” – kérdezi lankadatlan ironikus pátosszal Tompa. Nos, amennyire én ismerem, a Transtelex és főszerkesztője – a tényfeltáró cikk szerzőjéről nem is beszélve – példásan viszonyul a véleménynyilvánítás szabadságához. Engedelmükkel azonban az utolsó idézett kérdésre magam válaszolnék: szélsőségeseket, összeesküvéselmélet-kolportálókat, de főleg és főleg – ezt nem én kellene hogy mondjam Tompa Gábornak – antiszemita gyújtogatókat nem szabad meghívni a Kolozsvári Magyar Színházba! Annak szellemisége (amelyhez Tompa Gábor oly sok értéket hozzátett) nem ezt érdemelné.
Ezek után jogos eltöprengenünk azon, hogy még kik lehetnek rajta TG listáján, úgy értem, nem a mainstream-gazemberekén, hanem a következő meghívottakén? Kiket fog még Drábikék után áhítattal hallgatni a bizonyos konteókban hívő, más összeesküvés-elméletektől megcsömörlött kolozsvári közönség. Nógrádi és Bogár úr (Átváltozás után) biztosnak látszik, Vidnyánszky még biztosabbnak (ő legalább ért valamihez, arról lehetnek érdekes gondolatai), a Toroczkay/DúróDóra páros – ezek alternativitásban mind nagyon erősek; volnának további javaslataink is, ám a legizgalmasabb kérdés az, hogy vajon felkerül-e a szellemi happeningsorozat tetejére koronaként Bayer Zsolt, arra a mocskos estre még én is elmennék…
Ha nem abból indulunk ki, hogy szeretett Gáborunknak elmentek otthonról, bár a nyilatkozataiban vannak erre a szomorú fejleményre utaló jelek, akkor arra kell gondolnunk, hogy a zorbáni hipnotikus rábeszélőgép áldozata lett, netán III. Richárd döntését tette magáévá (ha már utálja e kor hiú gyönyöreit), s ezt is ki akarja próbálni diabolikusan. No de pont rajtunk, a rajongóin?
De van még egy magyarázat, a legegyszerűbb: a nagy előd, a zseniális rekorder Bob Fosse két ismert rendezése vezethet nyomra… Nekem ez lenne a legmegnyugtatóbb. Bocsánat, az, ha Drábik és Patrubány nem tartana előadást semmiről a Kolozsvári Magyar Színházban.
A szerkesztő megjegyzése
„Bevallotta a PestiSrácok.hu-nak Drábik János közíró, hogy csak internetes pletykák alapján írta bele az Egyenlők és egyenlőbbek – A szemitizmus szervezett világhatalom című, bizonyos szubkultúrákban nagyon népszerű könyvébe a Schweitzer József főrabbinak tulajdonított, a magyarságot gyalázó szavakat. Drábikot azért kerestük fel, mert némi nyomozás után kiderítettük, az ő könyvéből indult internetes hódító útjára az álidézet, amelyet később a Kuruc.info is átvett, majd az Echo Tv műsorvezetőjének oldaláról már ezerszámra osztódott tovább. A Drábik bevallása szerint is légből kapott sorok valóságos antiszemita-hullámot indítottak el a hétvégén a magyar neten.” (PestiSrácok.hu, 2015. február)