Szemelvények és gondolatok a világ leggyorsabb úszójáról, a bukaresti David Popovici-ról. A tizenhétéves „kölyökről”, aki Budapesten világraszóló eredményeivel két nap alatt az úszósport történetének Góliátjává lett.
Szeptember 15-én lesz tizennyolc éves, édesanyja pszichológus, magániskolába járatták, tökéletesen – anyanyelvi szinten – beszél angolul (és „amerikaiul”). 190 centiméter magas, súlya 80 kilogramm. „Fesztávolsága” 205 centiméter. Technikáját, stílusát máris világszerte a legelegánsabbak egyikének tartják. Több úszásnemben, több távon teljesít kiválóan. Közel áll hozzá – máris –, hogy ne csak a világ leggyorsabb, hanem egyben a legsokoldalúbb úszója legyen.
Ötven éve – pontosabban 1973, az első úszóvilágbajnokság óta – először történik meg (bármilyen furcsa a laikusok számára!), hogy valaki egy versenyen megnyeri mind a 100 méter, mind a 200 méter gyorsot. Ez teszi David Popovici budapesti teljesítményét „még történelmibbé”.
Először, 200 méteren diadalmasan, új ifjúsági világcsúccsal győzött, két napra rá, 100 méteren alig nagyobb különbséggel ütött be a célba – hat század másodperccel a második helyezett előtt! –, mint amennyivel 2020-as nyári olimpián, Tokióban 200 méteren elszalasztotta a bronzérmet. Több magyarázat lehetséges: fáradt volt, sokat kell javítania rajtkészségén, nem igazán sikerült a fordulása, az esélyesség terhe.
A történelmi 100 méteres döntőben ideje (47:58) jócskán elmaradt a legjobb teljesítményétől: az elődöntőben lenyűgöző 47:13-as idővel, új junior világcsúcsot ért el. Mindenesetre az előfutamok során David Popovici úgy megijesztette az amerikai sztárt, Caeleb Dresselt (a 100 méteres gyorsúszás jelenlegi világcsúcstartóját és olimpiai aranyvédőjét), hogy az visszavonult Budapestről. Dressel hiánya hatással lehett David teljesítményére a döntőben, talán jobb eredményt ért volna el egy fej-fej melletti versenyben, de az is lehet, hogy kikapott volna… (Pour conneseurs: Caeleb Dressel 47,95 másodperccel nyerte a saját előfutamát, amire David Popovici egy laza 47,60-nal tromfolt.)
„A román férfi úszósport első világbajnoki címe kellett ahhoz, hogy a román közszolgálati televízió (TVR) megvásárolja a budapesti vizes világbajnokság közvetítési jogait. David Popovici történelmi sikerét 200 férfi gyorson kizárólag az M4 Sporton lehetett látni Romániában (a magyar sportcsatorna szerepel a nagy kábelszolgáltatók ajánlatában), viszont a román televíziók csak a 17 éves bukaresti fenomén sikere és az azt követő össznépi felháborodás után kezdtek tárgyalni a világbajnokság műsorra tűzéséről.” – olvassuk a budapesti Nemzeti Sportban.
Ha már az M4 Sport: közvetítésein sem nagyon kényeztették a román fenomént. Második győzelme után nem a győztes angol nyelvű megszólaltatását láthattuk, hanem Németh Nándor (a 6. helyezett abban a futamban) számolt be arról, hogy elveszítette a sapkáját, s még azt is részletesen láthattuk, amint keresték… Az eredményjelző is csak messziről látszott (az összes többi futamé mindig közelképben, teljes képernyőn).
Érdemes idézni az Index vele készített interjújából, címe: Egy átlagos bukaresti kölyök, akinél nincs gyorsabb úszó a világon. [David barátunk, aki korábban már világbajnok lett 200 gyorson, repesztett csípőből egy 47,13-as junior-világcsúcsot, majd amikor elkaptuk a vegyes zónában, és megkérdeztük, mikor tudnánk egy hosszabb interjúra bírni, a lehető legtermészetesebb hangon így szólt: Hát most!]
- „– Gimnáziumba jár? – Még egy évem van hátra az érettségiig. Biztos, hogy maradok Romániában, mert nagyszerű a kémiája a kapcsolatunknak Mr. Adival, vagyis az edzőmmel, Adrian Radulescuval. – Nem akar egyetemre menni? – Dehogynem. De még nem döntöttem el, milyen irányt válasszak. – Mi érdekli az angol nyelven kívül, mert azt tapasztalom, hogy úgy beszéli a nyelvet, mint egy született amerikai. – A szüleim magániskolába járattak, ott tanultam meg ilyen jól angolul. Szóval, a pszichológia nagyon érdekel, az emberi agy, leginkább azért, mert én is használom. (Elmosolyodik.) Szeretem azt hinni, hogy tudom egy kicsit kontrollálni az agyamat, ezért akarok minél többet megtudni erről a szervről. Tudja, délutánonként nem alszom, mint sok sportoló, hanem meditálok. Kikapcsolom a külvilágot, elmerülök a gondolataimban, az ébrenlét és az alvás közti állapotba kerülök. Engem ez pihentet. Nagyon érdekel az emberi viselkedés, annak kutatása. Minden érdekel, amire az emberi agy képes. Az izmainkat is az agy mozgatja. Az izmoknak is megvan a szerepük, de az agy a legcsodálatosabb, ami ezen a világon valaha létrejött. Minden a fejben dől el.”
Egyszerű: szeretek (gyorsan) úszni, mondja. Ezt a világ legnagyobb Swimming szakfolyóiratában közölt cikkében fejti ki részletesen. (Mert ő angolul közöl cikket – pontosabban nyílt levelet – tizenhétévesen a világ legtekintélyesebb szakmai lapjában, a SwimSwam Magazine 2022-es tavaszi számában, nota bene, érdekes címmel: I F**king Love It.) Ahogy az Index-interjúban is mondja: „– Megvan bennem a szenvedély, ami szerintem elengedhetetlen a nagy eredményekhez. És persze rengeteg kemény munka. Tudja, a kemény munka mindig kifizetődik. – Érdekes, a mi Hosszú Katinkánknak is ugyanez a hitvallása. – Na, akkor nem lehet akkora ostobaság, amit mondtam. Igen, ha a szenvedély és a kemény munka párosul, és ha áldozatokat hozol a cél érdekében, akkor nem is marad el az eredmény. – Ennél azonban több kell. Ön különleges fickó, hiába mosolyog most nekem. Ön nem egy hétköznapi srác. – Na látja, pont ezt szeretném hinni. Hogy én egy átlagos, hétköznapi srác vagyok, aki rendkívüli dolgokra képes! – Hát ez akár aforizmának is beillik. – Erről van szó, nem érzem, hogy több vagy különlegesebb lennék a kortársaimnál. Én is csak egy ember vagyok, aki történetesen gyorsan úszik.
Azért idéztem ennyit, hogy érjünk el „az aforizmához”, amelyet mellesleg nem először dob be ez az érett, komoly, kiváló eszű fiú. Aki mellesleg a világ leggyorsabb úszója, a két királyi próba: a 100 méter gyors és a 200 méter gyors világbajnoka.
Biztos vagyok benne, hogy – bár nem nagyon mutatják – a budapestiek rendkívül büszkék, hogy ez a sporttörténelmi esemény városukban történt.
