Bölöni László minden hitével (hiszen az őszinteségében nem kételkedhetünk) és minden tekintélyével (amit labdarúgóként vívott ki) újabb – határozott, bár meglehetősen összefüggéstelen – támogató kortesszövegben (Semmi sem számít – csak a győzelem) állt ki a Magyar Nemzet hasábjain az ellenzék ellen.
Fő vádpontja: „Ellenfelet soha-soha le nem köptem, meg nem aláztam. Márpedig ti ezt teszitek! Szembeköpitek a népetek több mint felét, de a csapattársaitokat is. Mert biztos vagyok abban, hogy azzal, amit tesztek, hatsávos soraitokban sokat megbotránkoztattok. Undorító, amit a fiataloknak és a hezitálóknak üzentek. Lenne olyan, akit ez vonz?!”
Olcsó fogás volna azt mondani, hogy amit ír, ellenkezőleg, inkább a kormányoldalra jellemző; hogy mindjárt a Magyar Nemzet (és a Fidesz) meghatározó emberétől, Bayer Zsolttól idézzünk: „No, hát akkor, kedves Blanka! Az a helyzet, hogy te nem hős vagy, hanem egy szerencsétlen, nyomorult, ócska, kis proli. És hogyha így folytatod, akkor belőled nem hős lesz, hanem maradsz egy szerencsétlen, nyomorult, rohadt kis proli.” – ezt egy tizennyolc éves diáklánynak mondja a hős publicista (a ‘proli’ mint megbélyegző szó…); de tud ő még kedvesebb lenni – úgy értve szembeköpősdit játszani – az ellenzék tagjaival is: „nincs kedved szopni?” – „beteg, frusztrált, akire ráfér, hogy pofán vágják” – „sikertelen, tehetségtelen, gyerektelen, ócska szarjankó… a legnagyobb darab az emésztőgödörből” – „geci” – „geci fluffer” – „hájfejű, becstelen geci” – „kicsike, csúnyácska pöcs” – „indexes pöcs/jobbikos seggfej” stb. Elég Bölöninek ez a sok finomság szemben a „hatsávosok” undorító üzeneteivel?
De nem ez a legfontosabb az írásában. Hanem az annak a címében foglalt mozgósító állítás. Persze nem csak a hadvezérek, de még a focisták is tudják, hogy a győztes írja a történelmet: ergo hazudhat, csalhat, lophat stb., sőt, mindezek nélkül ma már nem is lehet nyerni?
És ha semmi sem számít, akkor mondjuk az élet maga sem számít? A több mint negyvenötezer halott – nem számít? Netán egyenesen legyünk büszkék a rekordra? A sajtószabadság nem számít? (A megalázás, a karaktergyilkosság, a hazug propaganda, amit a kormány szolgamédia művel…) Hírünk a világban? (Soha ennyire a béka segge alatt nem volt Magyarország megítélése az Orbán-kormány politikája miatt…) A becsület, az önbecsülés?
Székely János – ő is marosvásárhelyi, nagy költő, író és drámaíró volt, ha nem is olyan híres, mint egy román focista, idén lesz harminc éve, hogy meghalt, szinte hihetetlen – A nyugati hadtest kötetzáró versében, A vesztesekben azt írja:
„Nem válogat a győzelem,
Mindegy neki,
Egyformán felemel
Hamisat és igazat.
Ám a vereség,
Tönkrejutás, megalázás
Jogot ad, igazat ad.
A győztes igaza meghal.
A vesztesnek igaza lesz.
Mióta világ a világ,
Az nyer igazán, aki veszt.”
Nem olcsó szófacsarás ez! Sok minden fontosabb a győzelemnél! Akár az is, hogy milyen eszközökkel érik el. Focistaként nem azt kellene hirdesse, hogy a pályán úgymond sok minden megtörténik, ezt tudjuk („Isten keze” Maradona óta a futball az igazságtalanság gyalázatának jelképe is), hanem azt, hogy mindennél fontosabb a sportszerűség, a jellem, akár a veszíteni tudás. Mondjuk sportnyelven: a fair play.
„Az a populizmus, amit a Fideszben nemzeti politikának hívnak, bármilyen irányba tud mozdulni. Egyetlen dolog számít: az, hogy Orbán Viktor mondja. A hívei számára ő a letéteményese a nemzeti politikának. Ha azt mondja, hogy jobbra, akkor jobbra kell menni, ha azt mondja, hogy balra, akkor balra. Ha éppen ellenkező irányba kell menni, mint amerre addig mentek, akkor ellenkező irányba fognak menni. Lásd az Oroszországgal kapcsolatos kormányzati politikát.”
Tudta ezt követni, Bölöni? Azért idéztem, hogy egyetértsünk abban, amit egy sportoló mindenkinél jobban tud, egy közhelyben: a végtelenségig nem lehet győzni.
