Vig Emese kiváló háttérelemzésében remek kérdések vannak – ettől is erős az írása. A sok mindenben „Európa jó tanulójának” számító Románia könnyedén teljesítette a Bizottság támogatási feltételeit (jövőre 71,3 lej értékben érkeznek az országba EU-s alapok, ez a teljes költségvetés 13, 2 százaléka, 14 milliárd euróval több mint az ez év elején becsült érték, 25 százalékkal több az ideinél, a csatlakozás óta az ország 50 milliára euróval többet kapott, mint amennyit befizetett; amúgy jelenleg egy lej 80-83 forint), teljes mértékben teljesítette – évek óta – a schengeni csatlakozás feltételeit is, nem meglepő az elkeseredés és az okok firtatása miután kérdésessé vált annak megvalósulása.
Indokoltak a kérdések: „Mi okozta Ausztria 180 fokos fordulatát, ami Románia schengeni csatlakozását illeti? Sima kultúrrasszizmusról volna szó, a belpolitikai érdekei kívánják így az országnak, vagy annyira megnőtt az orosz befolyás a nem NATO-tag Ausztriában, hogy most már magyarországi mintára ők is szembemennek az EU-s érdekekkel? Mi lesz a csütörtöki szavazás eredménye? Egyáltalán meglesz-e a szavazás, mert az osztrák állásfoglalás arról szól, hogy ne is szavazzanak?”
Romániában az egyik szkeptikus, mondhatni depressziós nemzetkarakterológiai önjellemzés, mondás az, hogy „a lehajtott fejet a kard nem vágja le”; még emlékezetesebb ugye „a puliszka nem robban”. Aztán 1989-ben bizony robbant a puliszka (persze kellett hozzá egy Korbácsov is), és most nagyon úgy néz ki, hogy Schengen-ügyben Románia a fejét sem hajtja le. Nagyon határozott a kiállás az osztrák „Kalapács”, Karl Nehammer kancellár ellen, és ha a vétója még hatni is fog, annak rengető következményei lehetnek. Politikaiak, keményebbek, mint az, amire a román turisztikai miniszter szólított fel: hogy a románok nem menjenek „sívakációra” Ausztriába.
Kezdjük azzal, a pártcsaládon belülről nézve is furcsa, hogy Ausztria hirtelen megmakacsolhatta magát. Nem tudják lebeszélni? Hogy lehet, hogy a jobboldalon mindig akad egy felfuvalkodott populista zsaroló vétómatador, aki keresztbe tesz a szolidaritásnak és az unió erősödését, haladását szolgáló kezdeményezéseknek?
Romániában egyre élesebben merül fel a kérdés, hogy a „tunya robot” államelnök maradhat-e a tisztségében, ha tétlenül szemléli a megaláztatást; sokan abban reménykednek, hogy legalább a némettudását kamatoztatja; ezzel szemben a „néma levantei” nyilvánosan óvott a túlzott reménykedéstől…
Elvben Magyarország számára is kedvező lenne a román csatlakozás, meg is szavazza; még jobb lenne az erdélyi magyaroknak (forgalom, határellenőrzés!), itt egyetlen kérdés merülődik fel: vajon Kelemen Hunor román miniszterelnök-helyettes megkéri-e barátját, Orbán Viktort, hogy szóljon „muskétás” osztrák barátjának Románia támogatása ügyében? Vagy már meg is kérte? És várjuk az eredményt? Vagy már meg is van?
Vagy meg sem kérte? És itt meredezik a legsúlyosabb kérdés: tekintve, hogy „Ausztria most úgy viselkedik, mint Orbán Viktor Magyarországa”, vajon az osztrák álláspont „egy orosz hatásra hozott döntés, tekintettel Moszkva Bécs feletti, régóta fennálló befolyására”? Vig Emese háttérelemzésében ezt a kérdés is körül van járva. Minden szava pánikba ejthet minket, köztünk Románia miniszterelnök-helyettesét is. Főleg, ha más háttérelemzésekbe is betekintése van: lásd például ITT… ITT és ITT.
December nyolcadika mindenképpen történelmi dátum lesz Románia – és talán nem is csak Románia – történetében.
A szerkesztő megjegyzése
A schengeni egyezmény az Európai Unió (EU) első és harmadik pillérének része, amely elsősorban a belső határőrizet megszüntetését és a külső határok közös ellenőrzését jelenti. Az egyezménynek nem minden unióbeli ország a tagja, és vannak nem EU-beli tagjai is. Az egyezményt nem minden aláíró tagország alkalmazza.
