Úgy látom, a világ kezd felocsúdni a megrázkódtatás után, amit Volodimir Zelenszkij ukrán elnök Orbán Viktor magyar kormányfő címére küldött „halálos fenyegetése” okozott. (Amely a Richter-skálán magasan felülmúlta Donald Trump ijesztgetését, hogy ha kell, fegyverrel elfoglalja Grönlandot és/vagy Izlandot, miután biztosan emlékszik rá, hogy Maryland már megvolt neki), Medvegyev orosz holezholaz pedig menetrendszerű pontossággal kilátásba helyezi az atombombát általában a Nyugat, különösképpen egy bizonyos szigetország számára…)

Egyre többen olvassák el Zelenszkij eredeti üzenetét, és mindegyik elszámolás után fogy egy kicsit a világban a fenyegetettség érzése. (Magyarországon fordítva, de ott most minden fordítva van, erre még esetleg visszatérünk…)
Először is, Orbánnak nem üzent semmit a Pán. Meg sem említette a nevét. Egy bizonyos személyről beszélt, persze mindenki tudja, hogy arról a gazemberről van szó, aki amúgy is a tömeggyilkos agresszort támogatja az öldöklésben, özvegyek és árvák előállításában, de ráadásul – avval szaros összefüggésben – az Európai Unió segélyétől is megfosztaná az áldozatot a vétójával. Tehát a célzás érthető, nyilvánvaló és elkerülhetetlen. A célzás: arra a „bizonyos személyre”! De ki kötelezhet bárkit, hogy ő legyen az a „bizonyos személy”? Ne vétózzon – és máris nem ő az! Mintha valaki azt mondaná, hogy keresi a tettest, mert ellopták a biciklijét (vagy például az MNB 400-500 milliárdját, a székházát, az egészégét, a szállodaláncát, az akadémiai kutatóhálózatát), és erre valaki a sötétből fölförmed: „ne fenyegess!!!”
A fenyegetés maga pedig… Mi is a fenyegetés? – meghatározását lásd ITT. Mi a fenyegetettség-érzés? Lásd kifejtve ugyanott; megelőlegezve a lényegét: „annak szubjektív tudata vagy benyomása, hogy valamilyen veszély fenyegeti az egyént vagy a közösséget, ami védekező pszichológiai és viselkedési reakciókat indít el.” (Meg lehet játszani a fenyegetettség-érzést? Igen. És persze van a Glanzmann-féle paranoia: neki az volt a fenyegetettségi kényszerképzete, hogy a felesége megcsalja, közben a felesége tényleg megcsalta.)
Tehát ez a követendő irány a megközelítésünk módjában! Szerencsére egyre több helyen olvashatunk ilyen irányú tisztázó fejtegetéseket, a Google jónéhányat feldob (örömünkre köztük van, előkelő helyen, az Emberek, ne legyünk hülyék… című is). Mi maradjunk a legutóbbinál, Balassa Tamás népszavás cikkénél. A kiváló publicista ezt írja: „Ugye, azt mindannyian pontosan érezzük, hogy Volodimir Zelenszkij nem fenyegette meg halálosan Orbán Viktort. Orbán Viktor, a vesztésre álló pec¬kes-harcos a közelmúltban talán napi tíz miatyánkot és üdvözlégyet is elmondott azért, hogy az ukrán elnök ezt végre megtegye, fenyegesse meg életveszélyesen, nyilvánosan, látványosan és hangzatosan, és ha lehet, akkor még a halálnemeket is részletezze, plusz az előtte lévő kínzóprotokollt vasszűzzel és kerékbe töréssel (mindezt ukrán, angol és magyar nyelvű AI-videómelléklettel és képregénnyel kiszerelve), és ez esetben a magyar kormányfő talán nem veszíti el a választást (és vele a hatalmát, vagyonát és a szabad elvonulás lehetőségét), merthogy már csak ettől remélhet könyörületet az Elcsalt Választások Istenétől (Elvis: Don’t be cruel), de ettől még Volodimir Zelenszkij nem tett ilyet.”
Hanem mit tett Zelenszkij? Megígérte „bizonyos személynek”, hogy a fronton harcoló ukrajnai magyar katonákat elküldi hozzá, hogy mondják el, milyen az, a fronton fegyverek, töltények nélkül maradni, miközben egy eszement betolakodó minden életet elpusztít maga előtt (ráadásul előzetes fenyegetés nélkül, arról nem is beszélve, hogy semmitől sem fenyegetve). Ezt akarta üzenni Zelenszkij, nyilván nem a legmegfelelőbb szavakkal, kissé talányos homályossággal, de semmiképpen sem fenyegetően, inkább megilletődött panaszként. Ahogy idézett szerzőnk írja: „És halálpontosan két választásuk van. Az egyik, hogy amikor jönnek a fizetett muszkák, akkor eldönthetik, hogy üres tárral rohamozva lelövetik magukat, miután megnézték szeretteik fotóját, és egy sms-ben elbúcsúztak fiaiktól, lányaiktól, szerelmeiktől, szüleiktől, és aztán meghalnak, mert Orbán Viktornak fontosabb az „olcsó” orosz olaj, mint a haza becsülete, és a kiállás egy Európát választó szuverén ország mellett huszonhat EU- és harmincegy NATO-szövetséges tagállammal vállvetve. Vagy hadifogságba kerülnek, és a kínzást választják.„
Hogy Orbán számára Zelinszkij üzenete, annak félremagyarázott formája kapóra jött, az biztos. Ki is aknázta, amennyire tudta – ha egy kis esély van a méltatlankodásra, az emberek bármilyen „kiindulópontot” elfogadnak. Orbánnak már alig van mit ürügyül használni a választási harcban. Ukrajna általában megfelel, de ott meg EU- és NATO-tagországokkal áll szemben. (Velük szembeszegülni, rövid bottal, azt nevezhetnők akár létfenyegetésnek is.) Orbán kínjában már odáig ment, hogy a bizonyos személyt később már Magyarországgal azonosította, mintha az ukrán vezető egy ország címét/telefonszámát akarta volna megadni. (Vagy inkább megasatni híres, harcedzett titkosszolgálataival?)
Hiába na, nem működik a dolog. Annyira még működik, hogy Magyar Péter is kapásból szolidarizált Orbánnal a félreértésben, ő viszont (M.P.) Orbánt programszerűen sokkal szörnyűbb dolgokkal fenyegeti! Kettejük népe dönt, mindannyiunk egész népe mondja ki az ítéletet Orbánra, mindkettejükre! És az nem szócsavarás, még csak nem is szemantika lesz.
Könyörüljetek! Vagy vae victis?

Ui.
Ceterum censeo a saját és a magyarok biztonsága érdekében Orbán Viktor szavazza meg azt a 90 milliárdot, hogy az ukrán elnök hazája élén tudja megvédeni magát és Európát – benne Orbán Viktor hazáját. Egyelőre nem ő jelent halálos veszélyt, hanem Orbán Viktor fenyegeti létükben a hazájukért és Európáért hatalmas áldozatokkal harcoló ukrán és ukrajnai magyar katonákat és a békés ukrán civileket.