Egyszer valaki, gyakorlott szerkesztő bizonyára meg fogja írni a munkatársakkal való kapcsolat pszichológiáját és etikáját. Függetlenül azonban attól, hogy ez a munka mennyire válik majd normatívvá, ebben a fontos viszonyban mindig megmarad: a türelmetlen izgalom, amellyel a szerkesztő a munkatársaktól érkezett borítékokat felbontja és kísérőleveleiket olvassa. Fokozott ez az izgalom a pályázati írások esetében. Nem mintha a szerkesztő a levélben keresne támpontot a voltaképpeni pályázati írás megítéléséhez, hanem mert őszintén érdeklik a pályázók természetszerű alkotási gondjai. Ezek a gondok jelzik, hogy munkatársaink igazából magukévá tették az ügyet, amelynek pályázatunk kiírásával elköteleztük magunkat.
Idézünk egyik – számunkra felfedezésszámba menő – munkatársunk pályázati írásához mellékelt leveléből:
„Egy cikk megírása – bátorkodom erről szót ejteni eddigi „tapasztalataim” alapján – bizony nem könnyű feladat. Nem a tárgyi tudás (hisz anélkül hozzá sem lehet fogni az íráshoz), hanem az írástechnika titkainak elsajátítása, a tárgykörhöz minél biztosabban kapcsolódás jelent nehéz feladatot. Az ember alig tudja fékezni magát, egyetlen cikkben mindenről akar írni, nehezen tudja megválasztani a vezérgondolatot s még nehezebben tud mellette megmaradni. Stílus, szaknyelvtisztaság, formaszerkesztés – számunkra megannyi kemény dió”.
Tegyük ehhez hozzá: örvendetesen egyre több munkatársunk panaszkodik ilyenszerű gondokról. Mert egyre több a munkatársunk, s egyre színesebbek a pályázatra érkező anyagok. Ez pedig kétséget kizáróan a hazai magyar nyelvű tudományismertetés meghonosításának, műfaji spektruma kialakulásának jó haladását jelenti.
„Ezért tartom igen örvendetesnek, hogy egyre-másra jelentkeznek a neves és (eddig) névtelen szakírók a lapban, – folytatja a levélíró – s tartalmas oldalak születnek minden héten. Szerintem a tavalyi vita, valamint a meghirdetett pályázat, általában A Hét eddigi sikeres útjának-harcának felismerése nyomán vált üggyé, sőt közüggyé” szerkesztő és tudományos ismeretterjesztő szakíró baráti együttműködése.
Megjelent A Hét III. évfolyama 8. számában, 1972. február 25-én.
