Románia új elnöke a parlamentben letette a hivatali esküt. Vajon ezekben a napokban jutott-e eszébe a zéta-függvény?
Romániának nem volt szerencséje az államelnökeivel. Az utóbbi húsz év, Traian Băsescu és Klaus Werner Iohannis két-két mandátuma nyomasztó, szögesen eltérő, de egyformán vigasztalan módon viselte meg az ország reményvesztett népét. Ma az új elnök beiktatása ugyanolyan reményeket kelt, mint 1996-ban az Emil Constantinescué. De most minden másképp van, és senki sem gondol arra, hogy az államelnök ugyanolyan tehetetlen lesz a „rendszer” (értsd: a titkosszolgálatok) ellen, mint volt az egyetemi rektor.
[Ion Iliescu más eset, belőle (mandátumaiból) több is volt. Az első, 1990-től 1992-ig terjedő, mondjuk gorbacsovi szakasz lényegében a társadalmi zűrzavar uralásának és az etnikai háború (a szomszédban Jugoszlávia szétesése) elkerülésére tett erőfeszítéseknek a jegyében telt el, az emlékezetes marosvásárhelyi pogrom(kísérlet?) és bányászjárások terhes emlékével; a második (1992 – 1996) a politikai csatározások jegyében az erősödő (jobboldali) ellenzékkel; viszont 2000 és 2004 között, Adrian Năstase miniszterelnöksége alatt, Románia jó gazdasági eredményei mellett, Iliescu vezetésével az ország csatlakozott a NATO-hoz, és előkészítette az EU-tagságot (2007), ez volt a legjobb elnöki mandátum az új Románia eddigi történetében.]
Most, úgy tűnik, jogos a várakozás, hogy a nehézségek ellenére – a veszélyek is rendkívüliek, de a kilátások is – Nicusor Dan államelnöki vezetésével sikerül stabilizálni az országot, természeti és emberi adottságai, erőforrásai mértékében fellendíteni gazdaságát, kirángatni népét a depresszióból.
Nicușor Dan a győzelme után is napról napra jobb színben tűnik fel. Nyilvánvaló, hogy allergiás a populizmusra, nem ígér és nem kelt reményt felelőtlen módon. Egyszerűsége, közvetlensége és őszintesége magával ragadó. (Messze nem „autista”, ha tudják, mire célzok…) Mindezek egy rendes ember jótulajdonságai, és még nem tudjuk, hogy a politika miként fogja, ha fogja, ezeket esetleg pervertálni. Viszont van Dannak egy kvalitása, ami véleményem szerint kiemeli őt a mezőnyből: problémaérzékenysége és problémamegoldó képessége.
Nicușor Dan matematikus. Nem középiskolai tanár, hanem akadémiai kutató, aki Párizsban doktorált (kilenc évet töltött a Fény városában), kutatási témája az „Arakelov-geometria”, a matematika több ágát összekötő szintézis; dolgozatokat közölt rangos matematikai szaklapokban, a román Akadémiai kiadónál alapvető tanulmánya jelent meg a „matematika királynője”, a számelmélet alapjairól és modern kutatásának állásáról, s külön a „matematika szívéről” a zéta-függvényről.
Még mielőtt elriasztanánk az olvasót ezekkel az érthetetlen szavakkal, mindezeket csak azért mondtuk, hogy kiemeljük: Nicușor Dan azért lehet kiváló elnök (ha hagyják), mert – régen bizonyítja – vegytisztán testesíti meg a problémamegoldó ember típusát. Olyan szellemi színvonalon, ami szinte felfoghatatlan a politikusok körében.
Megítélésem szerint Nicusor Dan szerencséje, hogy a kormányzati munkája során a problémamegoldásban méltó társra talál Ilie Bolojan, nemkülönben Daniel David szociálpszichológus, oktatásügyi miniszter személyében. Előbbivel különösen tettrekészség, utóbbival elemzőkészség és empátia szempontjából passzolnak egymáshoz. Ne feledjük: Nicusor libapásztorként kezdte, szociális munkásként, majd civilszervezeti aktivistaként folytatta pályáját, amely az államelnökségig ívelt. Végre egy Történet! Mesébe illő történet.
Lehetne – sőt kell majd – boncolgatni (jó: elemezni) néhány gesztusát, mozdulatát, lépését, de ez a politológusok dolga. Most frissen pédául máris azt, hogy Románia új elnöke első beszédében egyáltalán nem említette Oroszországot, annak befolyását, a hibrid fenyegetéseket. Biztos vagyok benne, hogy megfontoltan nem tette. Igaz, hogy sürgős lenne stratégiát kidolgozni az orosz befolyás elleni védelemre. Az elnök azonban egyelőre nem lát tisztán az információs szolgálatok múltbeli szerepével kapcsolatban sem. Tanácsadói csapatának összetétele, valamint az államfő titkosszolgálatokkal való együttműködése kulcsfontosságú lesz külpolitikai és biztonsági irányvonalainak kialakításában, de egyelőre sok minden óvatosságra inti. Azt viszont fontos lenne tisztáznia, és célzott is rá, hogy milyen szerepük volt a titkosszolgálatoknak a 2024-es választások első fordulójában. Kulcsfontosságú lesz, ahogy az is, hogy új információk birtokában hogyan viszonyul majd a külpolitikai kihívásokhoz, különösen az USA-val, az EU-val és a NATO-val való együttműködés terén.
Végszó helyett néhány szót a zéta-függvényről. „A Riemann-féle zéta-függvény a számelmélet, ezen belül az analitikus számelmélet legfontosabb komplex változós függvénye. Különböző tulajdonságai szorosan összefüggenek a prímszámok eloszlásának kérdéseivel. A nemtriviális zérushelyeire vonatkozó Riemann-sejtés sokak szerint a matematika legfontosabb megoldatlan problémája.” – olvasható a Wikipédia szócikkében. Persze ha prímszámok, akkor azonnal tudjuk, hogy valami alapvetően fontos dologról van szó. Amiről, említettük, friss államelnökünknek akadémiai szintű dolgozata jelent meg. (És nem volt plágium!) Érjük be annyival, hogy valóban fizikai és filozófiai szinten is rendkívül mély dologról van szó, a modern matematika egyik legfontosabb és legnehezebb nyitott problémájáról. Az egész prímszámeloszlás, a kódoláselmélet, a kriptográfia és még a kvantummechanika egyes területei is érintettek benne. A Millennium Prize Problems egyikeként 1 millió dollár jár a megoldásáért. Ilyeneket olvasunk (nézünk és nagyon kis mértékben értünk meg) róla: „A zéta-függvény kvantummechanikai spektrumokhoz is kapcsolódik: a zéta-függvény zéruspontjainak eloszlása olyan, mint a kvantumrendszerek energiaszintjeinek eloszlása. Ez megerősíti azt a sejtést, hogy a zéta-függvény valójában egy rejtett fizikai rendszer spektrumát írja le.”
Nos, jól megmondtuk. Nem ezt, hanem azt, amit Wigner Jenő „marslakó” nyomán valaki úgy fogalmazott meg, egyenrangúan azzal, hogy a zéta-függyvény a matematika szíve: „A zéta-függvény az univerzum DNS-e”. És a volt kis libapásztor ezt környékezi, erről tudja róla mindazt, amit ember tudhat.
Mégis, lehet, hogy nem gondolt rá az utóbbi napokban. Simionra, Trumpra, Orbánra és Putyinra kellett gondolnia.
