Tehát negyvenhárom űrhajós hagyta el eddig rövidebb-hosszabb ideig a Földet. Tehát nyolc ember járt már a Holdon. 1971 nyarát írjuk. Álmaink állítólag már egyszer érzékelt valóságelemekből állnak össze néha lidérces, máskor jóleső képzetekké. Álmában most már bárki az igazi, a valóságos Holdon lehet.
Apáink mosolyogva mesélik, milyenek voltak az első földi autók. Az Apolló-15 holdkompjából szombaton kicsomagolták, majd kibontották az összehajtogatott holdvándort, és megkezdték az ember első autóútját a Holdon. A Lunar Roving Vehicle – a világ legdrágább autója – örökre parkolóhelyén maradt a tévé-kamerával együtt, amelynek segítségével első ízben láttuk a felszállást is a Holdról.
Harmadszorra jártuk be a Hold tájait. Mi is ott voltunk a kis kráter mellett, amelyet a tragikus halált halt három szovjet űrhajós emlékére Szaljutnak neveztek el.
A Rover próba- és munkaútja egyébként nem volt az egyedüli új tudományos célkitűzése az Apollo- missziónak. Scott és Irwing kipróbálta az új holdöltönyt, amely kétszer könnyebb, mint az Armstrongé volt. Wordenre több teendőt bíztak, mint bármelyik elődjére: térképet készített a Holdról, visszafele jövet pedig biztonsági ruhájában ki kellett lépnie az űrbe, hogy az űrhajó lemaradó részéből, amellyel pár nappal azelőtt a Hold körül keringett, az űrhajó Csendes-óceánban „földet” érő részébe átszállítsa a kartográfiai felvételeket és egyes műszereket.
Végül az űrhajósok augusztus 6-án (pont tíz évre rá, hogy a Vosztok-2 Tyitovval a fedélzetén Föld körüli útjára indult) a bolygóközi térségből, vagyis remek látási viszonyok közepette lefilmezik a teljes holdfogyatkozást.
És mégis, az ünneprontás kockázatát is vállalva, meg kell mondanunk, hogy a csillagos ég paradoxálisan távolabbinak, kissé homályosabbnak tűnik. A világsajtóban egyre-másra látnak napvilágot olyan cikkek, amelyek megkérdőjelezik az űrkirándulások rentabilitását. A NASA még nem javasolt határozott távlati űrkutatási tervet: ahhoz pontos költségvetési igényeket kell mellékelnie. Ebből a szempontból a fő akadály, az űrkutatás egyik nagy földi ellenfele a szennyeződés, amelynek pora-köde a szó szoros és képletes értelmében is kezdi elhomályosítani a csillagok pislákolását.
De az összefüggések sokkal bonyolultabbak, hiszen a szennyeződés elleni drága harcban az egyik messzehordó fegyvert éppen a „túlélő” űrállomások képezhetik. Meg kell szoknunk, hogy az űrt ostromló ember nem csupán Ikarosz diadalmas utóda. Kozmikus kalandját – nincs kizárva – önfenntartási ösztöne indította el, ma pedig – s ez egyre bizonyosabb – ez a kaland mindinkább életszükségletévé, nemcsak szellemi, hanem anyagi érdekeltségévé is válik.
Az Apollo-program eddigi, önmagukban is jelentős eredményei számára az igazi távlatot nem puszta kiértékelésük, hanem a Mars-expedíció eredményeivel való összevetésük biztosítja. A szovjet Mars-2 és a Mars-3, több mint 16 millió kilométer távolságból eddig 43, illetve 33 ízben üzent a Földre. Útjuk mindeddig zavartalanul zajlott le, még pályakiigazításra sem volt szükség. Már útjuk elején értékes adatokat szolgáltattak a kozmikus sugárzásról, s ezek tökéletesen egyeznek a Holdon dolgozó Lunohod-1 automatikus holdjárműre szerelt laboratórium eredményeivel. Folytatja útját a Mariner-9 űrhajó is.
1971-et a csillagászok Mars-évnek nevezik. 2013-ig kellene várnunk, amíg a Mars feltárására az ideihez hasonlóan előnyös körülmények között küldhetünk arra alkalmas szondákat. Talán akkor vagy addig már maga az ember is a Marsra lép. Meglátjuk – mondhatnánk, hiszen biztosan azt is végigkövethetjük maid televíziós vevőkészülékeinken, ugyanúgy, mint az ember első lépéseit a Holdon. így ellentétben azzal, amit az anticipáció nagymestere, H. G. Wells „előre látott”, nem a marslakók lépnek majd a Földre halálsugaraikkal, hanem az ember néz majd körül békés, fürkésző tekintetével a Mars Holdat idéző tájain.
Ennek a távlatnak előzetese az ez évi hármas expedíció. Amikor majd novemberben a három űrobjektum a legközelebb kerül a „vörös bolygóhoz”, a Marshoz – az ókori görögök a hadviselés istenét nevezték így –, vajon mikor nyilváníthatjuk ezt az elnevezést anakronisztikusnak? –, amikor tehát az ember közvetlen közelről közvetíti majd a nyert adatokat, akkor érik be igazán az űrkutatás 1971-es idényének tudományos termése.
Megjelent A Hét II. évfolyama 32. számában, 1971. augusztus 6-án.
