A végén elmentek. Igaz, nem úgy, mint mi egyetemista korunkban, amikor a földet sem érte a lábunk, de valószínűleg ők is tántorogva a sok transzilvórium után, frisserdélyilevegő-ütötten. (Vesd össze: Kitántorgott ám, Erikába…)
No de mit énekeltek előtte, mielőtt elmentek volna? Csutak István érzékeny hermeneutikai elemzése után indokoltnak érezzük a kérdést. Persze csak találgatni lehet, a választék nagy:
Csók Csók Puszi (Semjénnek dedikálva, előadja az RMDSZ gyermekkórusa)
Ezeknél a cigányoknál buli van (tehát nem összeesküvés-elmélet! szólista: Orsós Duci)
Rázd meg (hogy mit? nem azt… a jó válasz Bödőcsnél: „lenyeltem a perselyt”)
Halál a májra (aki elitta a tegnapját is, a holnapját is, és a máját is…)
Vettem a piacon egy szájkosarat (készülődés ET-ülésre, kávé termosztátuszkvóban)
Milyen a világ (szép, ha van elég pálinka, gyönyörű, ha a kamukonzultációt nézzük)
Azaszép, azaszép… (ha lány, akkor Kovács Marika; ha hacienda, akkor Hatvanpuszta)
Kismalac (szia, Röfi, befalaztak? egyem a húsodat!)
Zsindelyezik a kaszárnya tetejét (elvitték szavazni a legények elejét – de mijét???)
Nősülni akarok (elírás lehet: hősülni? hűsölni? pisilni?)
Kossuth Lajos azt üzente (: azonnal letenni a fegyvert, menjetek haza, vár az ulti)
Rudolf, a vörös orrú rénszarvas (korát megelőző szomorú dal egy lelőtt háziállatról)
Már minálunk, babám (felmegy a legény a falra…)
Ünnepeljük a Karácsonyt! (ezt a végén, a helyzettudat-zavar csúcsán, fél liter után)
Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára (múltidéző, most nem megy, vagy ha megy, nem oda).
Később, ha nagyon sokáig nemnemnem-nemnemnem mennek el, az eufóriás és a zavart-letargikus szakasz határán jöhetnek, miért is ne jöhetnének a népköltészet malackodó, pajzán vagy egyenesen trágár alkotásai. Legyen elég kettő.
Bassza meg a bíró a kutyáját (a sok pedofilia után mosmá’ ez vármegyei utasítás!?)
Átdobták a szart a kerítésen (műveltebbeknek: fecalia iacta est).
És ha már itt tartunk, el kell mesélni, mi volt és hogyan született meg az a nem túl vidám dal, amit a lap kicsiny, de műértő és ily dolgokban tapasztalt közösségének szavazata A Hét örök indulójává választott; itt a főszerkesztőnk érzékeny fejhangon előadott változatában olvasható:
Jól bébaszott minekünk az ecsedi búcsú,
Ellopták a szamarunk nyerges-kantárostú’.
Nem maradt más minekünk csak az apánk fasza,
Azt nyergeljük mi most meg, s azon megyünk haza.
Magyar akadémiaibb változatban (amiből főszőrkesztyűnk ihletődhetett, amikor oldalra fakadt, hacsak nem a lófő szájhagyományból):
“JÓL BEB@$ZOTT NEKÜÜÜNK a szentkuti Bucsú,
Ellopták lovunk, összes szerszáMOSTUL
NEM MARADT MÁS NEKÜÜÜNK, csak az apám I=@$74!
AZT kantároztuk feeel, s azon mentünk HAZA!”
(Látható, hogy az első, modernizált változat ritmusosabb, énekelhetőbb, bár egyes alkotmányszerzők kísértést érezhetnek, hogy az ősi változatban elharapják a harmadik sor végét… – szerk.)
Végül a román–magyar barátság jegyében el lehetett volna énekelni a többség nyelvén a pajzán népdalt: úgy kell elképzelni, hogy a legények eleje minden verszak végén aszongya, hogy „Trailaila–tralala–trailala, Trailalai–trailala–trailala; továbbá, hogy a mármarosiak a híres legénytáncot szaporán toporogva adják elő (stílusbeli megfelelője a vásárhelyi pisilős).
Mă dusei în grădinuță
Mă dusei în grădinuță
Pătrunjelul pîn’ la puță
Pătrunjelul pîn’ la puță
Trailaila….
Bate-l doamne pătrunjel
Bate-l doamne pătrunjel
Nu te poți pișa de el
Nu te poți pișa de el
Trailaila….
Mă-ntrebară două fete
Mă-ntrebară două fete
Tu ai puță, mai băiete
Tu ai puță, mai băiete
Trailaila….
Am da-i mică tare, tare
Am da-i mică tare, tare
Da’ la anu crește mare
Da’ la anu crește mare
Trailaila….
Mă dusei la badea Ghiulă
Mă dusei la badea Ghiulă
Ca să-mi dea o țâr-de pulă
Ca să-mi dea o țâr-de pulă
Trailaila….
Badea Ghiulă nu-i acasă
Badea Ghiulă nu-i acasă
Si-a lăsat pula pe masă
Si-a lăsat pula pe masă
Trailaila…
Bine-i doamne când te fuți
Bine-i doamne când te fuți
Toate grijile le uiți
Toate grijile le uiți
Trailaila….
Dai din cur si strangi din dinți
Dai din cur si strangi din dinți
Obiceiuri din părinți
Obiceiuri din părinți
Trailaila….
A szöveget emlékezetből, a mai román helyesírás szerint írtuk le; olvasóink iránti tiszteletből alább az utolsó két szakasz tájnyelvi változatát adjuk meg, fonetikus átírásban, ahogy énekelni kell:
Binyéj damnyé künd tye fúuc
Binyéj damnyé künd tye fúuc
Tatyé grizsilé lé újc
Tatyé grizsilé lé újc
Trájlájlá….
Dáj gyin kúr si sztründzs gyin gyíinc
Dáj gyin kúr si sztründzs gyin gyíinc
Obiséjurj gyin pörincj
Obiséjurj gyin pörincj
Trájlájlá….
Katonadal gyanánt énekeltük, anno, egyetem után bezupázva (1968 augusztusában!) a Cotroceni-i laktanyában. (Tudjuk, a katonaságnál „tercel az egész banda”.) Kiderült, hogy volt – s ha volt, akkor van – egy még sokkal trágárabb változata, aminek a dallama is más. Ezer bocsánat! Szerencse, hogy a prűd magyar ellenzékiek nem értik.
Visszatérve: a végén csak elmentek. A végén mindig elmennek, akármit énekeltek, gőzös-irredentásat, népi-trágárat, bayerzsoltos-undorítót…
