Egy hónappal ezelőtt, szeptember 23-án gondolkoztam egy keveset, aztán „felraktam” az Amerikai Népszava két cikkét: A Fidesz leginkább egy öngyilkos szektára hasonlít és Orbán az orosz ügynöktörvényt veti be az ellenzék és a sajtó ellen.
Most belenéztem ismét – többet kellett volna gondolkoznom? Hisz ilyen szókimondó látlelet és vészjelzés még az Új Hétben sem igen jelent meg. De egyrészt minél gyakrabban hangoztatni, tudatosítani kell a félelmetes veszélyt, másrészt ugye „cinkos, aki néma”. Még az is átfutott az agyamon, hogy hátha legalább a jelentéstevők ingerküszöbét eléri a helyzet tragikuma (pro primo), meg hát az erdélyi magyar sajtót nézve alig akad munkájuk, segítenem kell nekik (pro secundo). Jelentéstevők, informátorok, listakészítők mindig voltak és lesznek.
A készülő új törvény rettenetes. Amikor az új alkotmány meg a médiatörvény ellen tüntettünk Bukarestben (minél fogva is hazaárulók és szekusok lettünk, bár már azok voltunk, idegenszívűek stb., megjegyezni is tereh), arra azért nem kellett gondolnunk, hogy ez a rendszer, ami tizenhárom év alatt kialakult, nem csak megátalkodott (a hatalommániája, gátlástalansága már látszott, de korrupciója később bontakozott ki igazán, s a hübrisz se kavart még be az atyáinak annyira), hanem narcisztikus, paranoiás, pszichotikus is.
És mi lesz, ha Arturo Uit nem lehet, nem fogják megállítani? Logikus: életbe lép az ellenzék és a sajtó ellen bevetett ügynöktörvény. A büszke, szabadságszerető magyar nép tudomásul veszi, a „házmesterek” serege felvidul… Ha van egy kis szerencsénk, a rendelkezés visszamenőleges hatályú lesz, úgy sok minden megoldódik.
Amúgy október 23. nevezetes nap: ’56-ban Budapesten kitört az (ellen)forradalom, ’70-ben Bukarestben megjelent A Hét, ’74-ben először (gyenge vicc) nősültem (Bukarestben), ’89-ben Budapesten kikiáltották a Magyar Köztársaságot… Idén, ma vajon mi lesz?
Ma hároméves az Új Hét. Mindent le kell adni, minden kemény cikket, állásfoglalást! Ki tudja meddig lehet? És ki tudja, mikor lesz megint köztársaság ez a szerencsétlen, most épp erőnek erejével Kelet felé vontatott kompország?
Mottó: Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.
(Bethlen Gábor)
