Volt egyszer egy kezdeményezés minden idők legszélhámosabb román államelnökének megbuktatására. Nem sikerült: az EU nyíltan összejátszott a román titkosszolgálatokkal. Lásd Székely Ervin jegyzetét. Iszonyatos csalások sorozatával tartották meg tisztségében az általuk is megvetett imposztort, aki a megválasztásait is csalásoknak köszönhette. Külön lehangolt, hogy a Maszol kolozsvári szerkesztőségében erős Basescu-pártiság tombolt, cikkeim miatt alig leplezett fenyegetés is ért. (Idézhetnék e-pisztolákból.)
Most, hogy a legmagasabb jogi instancia véglegesen kimondta, hogy a részeges matróz szekus volt, némi nosztalgiát érzek. Akkor írtam A kvórum visszavág című hosszú jegyzetemet. Íme két részlete, kíméletből rövidítésekkel.
Milyen ország ez?
Románia Európához, az Unióhoz képest kezdettől fogva túl eredeti ország volt. Bulgáriával egyetemben szinte minden negatív európai statisztika élén és szinte minden pozitív statisztika utolsó helyén foglalt és foglal helyet. (…)
Románia az az ország, amelyben a kínkeserves NATO- és EU-csatlakozás érdemi megvalósítója, rendszerváltás utáni legjobb miniszterelnöke börtönben van.
Románia az az ország, ahol a parlamentben a házelnök a tévék „szeme láttára” kénye-kedve szerint hamisíthatja meg a szavazatok számát, és a szemérmetlen csalásnak az ég világán semmilyen következménye nincsen.
Románia az az ország, amelynek nem tudni, hány lakosa van.
A tavalyi népszámlálás több szempontból kudarccal ért véget. Elsősorban azért, mert ezek után ki bízik meg az eredményeiben, ki nem gondol arra, hogy az adatokat manipulálták (politikai, gazdasági vagy más érdekből/utasításra), másodsorban azért, mert ezek az az eredmények indokolatlanul sokat késnek nyilvánossá válni.
A lakosságlétszámot több szubjektív okból nem ismerjük pontosan. Ezek egyike, mondják, hogy a polgármesteri hivatalok minél több lakost próbálnak „kimutatni”, mert azok száma alapján kapják a központi támogatásokat; ezért aztán a halottakat és a máshova távozottakat nem veszik ki a nyilvántartásból, személyazonosságit adnak „nomádoknak” is stb. De érdekeltek a politikusok is abban, hogy a lakosságszám „fel legyen fújva”: ez több parlamenti helyet jelent.
Kiderült, hogy egyes megyékben és Bukarest egyes kerületeiben többen szerepeltek a választási listákon (szavazóképes választóként), mint a megye, illetve a kerület teljes felnőtt lakossága! És akkor viszont, mindezeket tekintetbe véve a népszámlálás fantasztikus eredménnyel, a magyarok tartózkodása ellenére a forradalom óta nem látott eufóriás véleménynyilvánítással zárult: a ténylegesen szavazásra jogosultaknak jóval több mint a fele kifejezte véleményét, és ebből hét és félmillió ember IGEN-t mondott Traian Băsescu államelnök menesztésére. Senki ennyi szavazatot még nem gyűjtött be Romániában! (1990-ben Iliescura többen szavaztak, de az még nem volt demokrácia.)
Románia azonban az az ország, ahol ilyen sok szavazatot is figyelmen kívül lehet hagyni. Vajon ez nem vezet ahhoz, mint 1989 decemberében, hogy „a puliszka robban”? Vagy – valószínűbben – ahhoz, hogy a balliberális ellenzék akár a kétharmadosnál is nagyobb többséget szerez a novemberi parlamenti választásokon?
Románia az az ország, ahol nem számít alkotmányellenesnek, és semmiyen jogi következményekkel nem jár, ha a referendum tárgya, vagyis az a személy, akinek a sorsáról a referendum dönt, bojkottálja a szavazást, a népképviselet érvényesítésének legközvetlenebb demokratikus formáját.
Végül Románia az az ország, ahol egy hibás globális adat alapján, annak téves volta ismeretében-tudatában megszülethet egy, a valós helyzetet figyelmen kívül hagyó alkotmánybírósági döntés.
Végül Románia az az ország, amely a felsoroltak ellenére hatalmas utat tett meg a demokrácia, a jogállamiság, az európai értékek átvétele, az európai integráció felé. De most nem erről van szó – most Traian Băsescunak és rendszerének a visszaéléseiről beszélünk.
Milyen ember ez?
Kérdezhetném úgy is: milyen embernek a legmagasabb közjogi tisztségben maradását támogatták a szavazástól távolmaradó választók? Ki is az, akit Orbán Viktor, Tőkés László és az erdélyi magyarok zöme továbbra is Románia elnökének szeretne látni?
Elsősorban (az első K): Traian Băsescu az egyedüli az Európai Unió jelenlegi államelnökei között, aki kommunista volt. Tőkés László többször hangoztatta, nemrég is, hogy az RMDSZ vezetői (poszt)kommunisták, ami a „poszt”-ot illetően, ha azt időhatározónak tekintjük, igaz (hiszen kommunizmus utániak volnánk mind, akik pechünkre azokban a borzalmas időkben éltünk, Tőkés László maga is), a „kommunistá”-t illetően és összességében azonban egyszerűen marhaság. (Bolsevik antikommunizmus, mondta Adam Michnik, a nagy, igazi antikommunista.) Tőkés Lászlónak tehát az RMDSZ kommunista – Băsescu nem kommunista. Mindegy.
Traian Băsescu a kommunista párt jól helyezkedő tagja volt – emlékezetes, amikor a 2004-es elnökválasztás tévévitájában hatásosan odafordult ellenlábasához, Adrian Năstaséhoz: „Milyen peches is a mi népünk, hogy két kommunista közül kell választania!” Akkor a választást azzal nyerte meg (minden szociológiai felmérés és józan számítás ellenére), hogy választási csalással vádolta meg ellenfelét; a tévék mozgósítására (!) aztán már-már a közvécékben is lehetett szavazni, alighanem sokan többször is szavaztak méltatlankodásukban, hogy az ellenfél csal.
A 2004-es csalás végül nem bizonyosodott be, s többé szóba sem került. Csalással nyert viszont 2009-ben Traian Băsescu (ismét a közvélemény-kutatásoknak ellentmondva, Mircea Geoană ellenében); emlékezetes, hogy milyen dicstelen szerepet vitt ebben a párizsi román nagykövet, Theodor Baconschi, aki tettéért nem börtönbe került, hanem külügyminiszter lett – ígért is utána a PDL kongresszusán egyenesen egymillió külföldi szavazatot a hű pártkatona!
Másodsorban (a második K): alapos okunk van feltételezni, hogy Traian Băsescu kollaboráns volt, a Szekuritáté besúgója, majd ügynöke. Erről már írtunk, adatolva, iktatószámokkal; remélhetőleg a dossziék is előkerülnek. Kiegészítésként, szintén Marius Oprea alapvető könyvéből (Traian Băsescu igazi arca) most annyit tegyünk hozzá, hogy „a megválasztott elnök” hatalomra kerülve a szekus feletteseit, kollégáit mind kitüntette és előléptette. Nyíltan, arcunkba röhögve, a nagy antikommunista és szekuellenes harcos, Vladimir Tismăneanu, meg a jeles jobboldali – tehát szintén felette kommunista- és szekuellenes – értelmiségiek, Gabriel Liiceanu, Horia Roman Patapievici és Andrej Pleşu szeme láttára és tudtával! Meg sem rebbentek.
Harmadsorban (a harmadik K): Írtunk fentebb is említett két részes cikkünkben (Miről van itt szó?) a Băsescu-rezsim minden eddigit és minden képzeletet felülmúló, az állami intézményeket, köztük magát az igazságszolgáltatást átfogó korrupciójáról, a klientéla dossziéinak, ügyeinek elfektetéséről, az államelnök durva beavatkozásáról az igazságszolgáltatásba.
2000-ben, újdonsült bukaresti főpolgármesterként Traian Basescu és Costel Căşuneanu üzletember, kedvenc aszfaltozóinak egyike megvesznek egy-egy ugyanakkora telket, Băsescu 50 ezer dollárért, Căşuneanu 250 ezer dollárért. 2002-ben Băsescu a telkét eladja Căşuneanu sógornőjének, no mennyiért? 361.540 dollárért. Utána még jönnek lakásátadások és -szerzések, egybek, a lényeg az, hogy elnökké választása után öt nappal az S/IV/1014 dossziét lezárják. (…)
Tehát KKK: kommunista, kollaboráns, korrupt. Az első biztos, a második ki fog derülni, a harmadikról az igazságszolgáltatás dönt, ha dönt; addig marad az ártatlanság vélelme – de az alapos gyanú is. Megjegyzendő, hogy sem Victor Ponta, sem Crin Antonescu nem (volt) kommunista, ellenkezőleg cselekvően a forradalom oldalán álltak; nem (volt) kollaboráns, besúgó és ügynök; se nem korrupt.
Külön fejezet lehet T. B. jellemrajzának leírásában az, ahogyan a népszavazás kampánya során viselkedett. A kampány során klinikai zavarossággal előadott „mondanivalói” közül emeljünk ki mindössze hármat.
1. Merkel kancellárral közölte, hogy az alkotmány nem rendelkezik az elnök leváltásáról, 2. Határozottan kijelentette, hogy nem hátrál meg, több szavazatot akar szerezni a maradása mellett, mint amennyit a leváltására adnak le, hisz „gyávaság lenne” nem kiállni, hanem „zöld asztalnál” megnyerni a referendumot. Egy-két nap múlva már gyáva és alkotmányellenes módon bojkottra szólított fel.
3. Azt mondta, a lakosságnak legalább egy hétig „kötelessége nem nézni” egy bizonyos tévé adásait.
Mindezekre válaszul:
1. Merkel asszony véleményét a mai napig nem tudjuk.
2. Băsescuban újra meg újra csalódni már képtelenek vagyunk, de az mégis rettenetes, hogy senki sem fedezte fel, sem politikusok, sem a román vagy a magyar sajtó, a logikai csúsztatást. Így válik az ilyen irracionális gondolkodás mintává, a narancsosok érvelési módjává! Kérem tisztelettel, zöld asztalnál Băsescu nem nyerhetett volna, zöld asztalnál nem az nyer, aki nem áll ki, hanem az, aki ellen nem állnak ki!
3. Nyílt úszítás történt egy televízió ellen. Traian Băsescu meg akarta tiltani egy sajtótermék fogyasztását, ahogyan megakadályozta egy másik alapvető demokratikus jog, a szavazás gyakorlását. A világ nagy lapjai, a sajtóetika gigászai pedig szemérmesen félrenéztek. Hova jutottunk?! (…)
Marosvásárhely, 2012. augusztus 2., 16 óra 40 perc
A fenti képek nem a cikk illusztrációi voltak.
