Évekkel ezelőtt megírtam, hogy véleményem szerint ő lenne a legalkalmasabb betölteni az Amerikai Egyesült Államok elnöki – kormány- és államfői – tisztségét. Egyes olvasóim talán túlzásnak gondolhatták ezt a nézetet, amivel ugyan semmit sem kockáztatok, legfeljebb legyintést, de komolyan gondoltam, sőt gondolom. Már azért is, mert micsoda politikai románc, könnyes-katartikus történet lenne! Igazi, lélekemelő sztori, nem pedig tőmondatos-indulatszós-celebkedős olcsó-vásári MAGAzin. Hogy van-e realitása? Nem tudom.
El voltam ragadtatva Barack Obama elnöksége alatt Joe Biden alelnökségétől. A tekintélyes amerikai szenátus legfiatalabb, majd legidősebb tagja most szellemileg is gyengélkedik, be kellene dobnia a törülközőt, feladva meccsét az agresszív nárcisztikus komédiással; de Biden grandiózus pályáját, sok fontos eredményét semmi sem feledtetheti – az alelnöki korból nekem a Bin Laden semlegesítésében játszott szerepe imponált, meg persze korábbról az, hogy Bukarestben meglátogatta Markó Bélát, aminek köszönhetően egy kézfogásra kerültem a még nálam is idősebb történelmi személyiséggel. Amitől azonban leginkább el voltam és vagyok ragadtatva, a két házaspár black and white barátsága.
No de most Michelle-ről legyen szó, a volt first ladyról, akit kivételes szellemi kvalitásai, empátiája és jogi-szociális-politikai tapasztalata folytán megilletne a nehéz feladat, hogy vezesse a világ legnagyobb gazdasági és katonai hatalmának kormányát. Akár úgy, hogy (amilyen érzelmes vagyok) szerintem alelnökeként Joe Bident indíthatnák – micsoda fantasztikus, felemelő párcsere lenne! Joe Biden érzékére, tapasztalatára első csapatemberként szükség lehet, ha pedig teljesen begyagyul és kidől szegény, megdicsőülten távozhat, mint a meccshős labdarúgók, akiket az utolsó percekben azért cserélnek le, hogy a közönség vastapssal róhassa le nekik a háláját.
Michelle Obama idén januárban múlt hatvanéves. Tanult ember, élete legjobb szellemi formájában.
Chicago déli részén született. A Princetoni Egyetemen tanult szociológia és afrikai-amerikai tanulmányok szakon. A diplomák 1985-ös megszerzése után a Harvard Law Schoolon folytatta tanulmányait, ahol 1988-ban jogi végzettséget is szerzett.
Tanulmányai után visszatért Chicagóba, és a Sidley & Austin ügyvédi irodában dolgozott a szellemi alkotások jogára specializálódott junior munkatársként. 1989-ben a cégnél ismerkedett meg későbbi férjével Barack Obamával, aki akkor ott nyári gyakornok volt. 1991-ben Michelle Richard M. Daley chicagói polgármester asszisztense lett. 1992-ben összeházasodott Obamával. 1992 és 1993 között vezetőhelyettese volt a Chicago várostervezéséért felelős Chicagói Tervezési és Fejlesztési részlegnek. 1993-ban megalapította a Public Allies civilszervezet chicagói egyesületét, amit 1996-ig vezetett.
1996-ban a Chicagói Egyetem egyik közösségszervezési területen dolgozó társdékánja lett. 1998-ban megszületett első lánya, Malia Obama, 2001-ben pedig második lánya, Natasha Obama. 2002-ben az egyetem külkapcsolatokért és közösségszervezésért felelős ügyvezető igazgatója, 2005-ben pedig ugyanezért a területért felelős alelnöke lett.
Barack Obamát 1996-ban beválasztották Illinois állam szenátusába, 2004-ben pedig az Amerikai Egyesült Államok Szenátusába. Ebben az évben Obama országos ismertségre tett szert az elnökválasztáshoz kapcsolódó Demokrata Nemzeti Konvenció záróestéjén elmondott beszédével. 2008-ban Barack Obama bejelentette, hogy elindul az elnökválasztás demokrata jelöltségéért. Ekkor Michelle lemondott az egyetemen betöltött pozíciójáról, hogy teljes egészében férje kampányának és lányaik nevelésének szentelhesse magát. A kampányában aktív szerepet vállalt. Barack Obamát 2008. november 4-én az USA 44. elnökévé választották, ezzel Michelle Obama lett az Egyesült Államok első afroamerikai first ladyje.
Michelle Obama first ladyként számos társadalmi ügy szószólójává vált. Ilyen volt az egészséges táplálkozás melletti, az egyre gyakoribb gyermekkori elhízás elleni kampány, vagy a katonai veteránok családjainak támogatása. (Wikipédia)
Bevallom, nehezen álltam ellen a kísértésnek, hogy Michelle Obama fent vázolt pályáját (szociális munkás is volt, alkalmasint nem egyszer vitte az ételt a szegényeknek…) összehasonlítsam a kétes végzettségű ingatlanos Donald Trumpéval; ha „helyzet” lesz, szakavatottabban összehasonlítják mások, Amerikában senki sem kerüli el az összehasonlítást.
Mindenesetre az ítélőképessége tökéletes, ép, eltérően a fülügyi analfabétáétól; és eltérően Donaldtól Michelle az emberek gondjainak enyhítéséért él, nem pedig a hiszékenységükből.
Szóval, mindezekért és még sok mindenért nagyon szeretném, ha Michelle Obama lenne a USA 47. elnöke. A 47 prímszám, és nekem szabad naivnak lennem.
A szerkesztő megjegyzése
A fenti fantáziáláshoz az alapot Káncz Csaba geopolitikai elemző egyik legutóbbi Fb-bejegyzése adta, pontosabban hivatkozása a július 14-én a Privátbankár hasábjain közölt cikkére: Pánik a Demokrata Pártban – Michelle Obama lesz a befutó? Tény, hogy Biden támogatottsága lejtmenetben van, az adatok szerint pedig sem Kamala Harris alelnöknek, sem egyes kiemelkedő, de inkább csak az adott államokban jól ismert szenátoroknak nem lenne esélyük Trumppal szemben. Kiderült, hogy csak egy embernek van egyértelmű esélye Trumppal szemben, mégpedig Michelle Obamának. („Ő a szavazatok 50 százalékát kapná, Trump 39 százalékot. Az eredmény azért furcsa, mert Barack Obama felesége, aki 2009 és 2017 között volt elnök, mindig egyértelműen kijelentette, hogy nincsenek politikai ambíciói. Az 1070 regisztrált választópolgár körében végzett felmérés július 1-jén és 2-án, azaz a tévévitát követően készült.”) Tehát kijelentése ellenére – ötven százalék!
Romániában az Antena 3 CNN (vagyis az amerikai CNN partner-tévéadója, amely amerikai helyszínekről tudósít, gyakran real time-ban beadja a CNN információit, interjúit, képeit) július 15-i esti elemző műsorában az egyik politikai szakértő kifejtette (amellett, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint Trump nem veszítheti el a választást, amit egyébként a merénylet nélkül sem veszíthetett volna el): Biden helyett mást jelölni azért sem lehet, mert a pénzadományokat, amelyek személyre szólnak, egyenként kellene visszaadni, illetve átirányítani, és nem biztos, hogy aki Bident támogatta, Michelle Obamát is támogatná.
Következtetés és jóslás helyett, a fantáziaszabadság védelmében: ne feledjük, hogy Amerika minden eddiginél inkább a válságok és a megoldások – a korlátlan lehetőségek országa.