Egy ócska diplomatatáskában őrzöm a xerox-másolatokat: a Limes-kör beszélgetéseinek leiratait, a szöveggyűjteményt, Guszti hagyta rám [megőrzésre? utótanúskodásra? biztonságból?]; máris jelzem, hogy – kételyeket előre eloszlatva: csakis tőle! – a Securitate által elkobzott rengeteg kiadvány, (kiadói) kézirat listájának fénymásolatát stb. Ha valaki ebből akarna doktorálni, felesleges tőlem megkapnia, megvan minden immár kinyomtatva: Transzcendens remény. A Limes-kör dokumentumai, 1985–1989; összeáll., jegyz. Molnár Gusztáv; Pallas-Akadémia, Csíkszereda 2004 (Bibliotheca Transsylvanica)…
Mindezt azért említem indításul, mert véletlenül, a Wikipédián kóvályogva ráakadtam (az immár marosvásárhelyi) a hét – nem hiba, végzetes újítással ez/így volt a neve, a lap bukaresti múltjával való gyökeres szakítás jegyében – 2004/16-os számában egy összeállításomra (saját nevemen főmunkatárs voltam)… gondoltam, még két év van a Kör megalapítása kerek (negyvenéves) évfordulójáig és bő három hónap Molnár Gusztáv 75. születésnapjáig is, felidézem a mai u7-olvasók számára is egy kicsit.
Elöljáróban: A Limes (kört? jelenséget!) Molnár Gusztáv kezdeményezte, százszázalékban az ő műve volt, akárcsak másfél évtized múlva a Provincia nevű kétnyelvű lap. Bővebbet lehet olvasni róla a Wikipédia szócikkében, többször A (régi, igazi, bukaresti) Hétben. Lásd például: Balázs Sándor: Egy szamizdat és környéke. A Hét, 1990/9.; Fábián Ernő: A LIMES – múlt és jelen időben. A Hét, 1990/19.
Jómagam az illegális beszélgetéseken nem vettem részt, de Gusztival gyakran találkoztunk, összejártunk, sokat beszélgettünk róla. A spiritus rector szóbeli előadásmódja is lenyűgöző, bár ilyenkor a lábjegyzetek természetesen és fájdalmasan hiányoznak, illetve – ha van ilyen – szóbeli elágazások formájában követheti őket, aki bírja.
Nem gondoltam volna, hogy bármit, akár magamat is, át fogom venni a hétből, de ez van. És mellette egy interjú:
A transzcendens remény és a szabadság megélése – Beszélgetés Molnár Gusztáv filozófussal, politológussal, geopolitikai szakemberrel – lásd ITT.
Mi volt a Limes?
Működött 1985 és 1989 között
„A Limes-kör és folyóirat. Határhelyzet: 1. Etnikailag: perem-magyarság; 2. (szellem)történetileg: perem-európaiság; lélektanilag: az emberi lét határán.”
Ez Molnár Gusztáv Limesről szóló naplójának első bejegyzése. Kelt 1985. június 12-én. Valamivel lejjebb ez olvasható: „Autonóm és együttműködő közösségre van szükség. Nem akarjuk megmenteni sem a magyarságot, sem Európát, még kevésbé az emberiséget. Önmagunkat próbáljuk megmenteni.”
Minimális program? Talán, ha egy lehetséges politikai célzat szempontjából tekintjük. Maximális, ha arra gondolunk, az embernek mennyire nehéz megmentenie önmagát. Akárhogyan is, a legdurvább terror idején mindkettő irreálisnak tűnhetett. De megtörtént!
Az első találkozóra és Molnár vitaindító előadására 1985. szeptember 20-án került sor. Ez volt a „hangütés”, a célok megfogalmazása, talán elsősorban a limes-helyzet pontos meghatározása. „A mi dolgunk az – azt hiszem, jobban is illik hozzánk –, hogy szerény alkotói közösségként igyekezzünk megőrizni azt a szellemiséget, amelyet a valamikori egész (nemzeti és európai egész) örököseiként így is, úgy is magunkkal hurcolunk. Amelyre majd, ha a két világrendszer viaskodásában életképesebbnek bizonyuló demokrácia véglegesen kiszorítja Európából a totalitarizmust, talán támaszkodni lehet.”
Ezek a szavak ma természetesen hangzanak. Akkor szinte képtelenül hatottak, mintegy a légvárépítés valóságtól elrugaszkodott „mérnöke” lázálmának. Igaz, hogy a „mérnök” azzal a baljós mondattal fejezi be: „Ha még lesz, akinek.”
Az előadás vitájára Kisebbség – nemzetiség – diaszpóra (I.) címmel ugyanaznap került sor, szintén Bukarestben. Résztvevők voltak: Ágoston Vilmos, Bíró Béla, Bíró Gáspár, Fábián Ernő, Molnár Gusztáv, Vekov Károly.
A második összejövetelt a Limes-kör 1985 novemberében tartotta meg Brassóban. Aznap az első vita A népi írók ideológiájáról szólt, részt vettek: Bíró Béla, Fábián Ernő, Molnár Gusztáv, Salat Levente; másnap Bíró Gáspár tartott előadást, A jog helyzete a totalitarizmusban című tanulmányának egy részletét olvasta fel, a vitáján ugyanazok szólaltak meg.
A következő beszélgetések színhelye szintén Brassó, időpontja 1986 májusa. A meglévő anyagokról, a magyarság belső bomlásának jeleiről és a totális kritikáról a következők vitáztak: Balázs Sándor, Bíró Béla, Bíró Gáspár, Fábián Ernő, Molnár Gusztáv, Vekov Károly. Másnap A romántörténelmi tudat degradálásáról és a magyar önismeret hiányáról beszélgettek ugyanazok.
A Kisebbség – nemzetiség – diaszpóra (II.) vitára Illyefalván került sor, 1986 augusztusának végén. Résztvevők: Balázs Sándor, Bíró Béla, Fábián Ernő, Lőrincz Csaba, Molnár Gusztáv, Salat Levente.
Gyimesi Éva Helyzet és helyzettudat című előadása Bukarestben hangzott el, 1986 novemberében. Az előadás vitáján részt vettek: Balázs Sándor, Bíró Béla, Fábián Ernő, Gyimesi Éva, Lőrincz Csaba, Molnár Gusztáv, Salat Levente, Szilágyi N. Sándor. Egyéb dokumentumok mellett a kötet tartalmazza Molnár Gusztáv Nemzetpolitikai stratégiák a változó Európában című, a Limes folyóirat budapesti bemutatóján elhangzott előadását, amelyen hozzászólt Csoóri Sándor, Katona Szabó István, Sós Vilmos, Szabó Miklós, Timkó Iván, Tóth Sándor.
Szilveszter Kolozsváron címmel 1989. december 31-én a következők beszélgettek a Limesről: Balázs Sándor, Cseke Péter, Gyimesi Éva, Kántor Lajos, Molnár Gusztáv, Nagy György, Pilich László.
Végül Tusnádon 2002 júliusában Mi volt a Limes? cím alatt a következők emlékeztek vissza: Balázs Sándor, Bíró Béla, Lőrincz Csaba, Molnár Gusztáv, Salat Levente, Vekov Károly, Visky András. (Ezekből a visszaemlékezésekből, méltatásokból az alábbiakban közlünk – a kötet sorrendjében – rövid szemelvényeket.)
A Transzcendens remény. A Limes-kör dokumentumai 1985-1989 című, a Csíkszeredai Pallas-Akadémia Bibliotheca Transsylvanica sorozatában megjelent kötetet eddig Bukarestben Gálfalvi Zsolt, Sepsiszentgyörgyön Domokos Géza és Bíró Béla mutatta be.
Benzinkút és a felkészülés iskolája
Molnár Gusztáv
(…) A Limes megjelenését egy olyan sajátosan erdélyi, de az összeurópai folyamatokban gyökerező szellemi erjedés, kulturális dinamika tette lehetővé, amely Bretter Györggyel és a Szövegek és körülmények 1974-es megjelenésével vette kezdetét. (…) Tulajdonképpen csak egyetlen irányban tudtunk kitörni a mi belső világunkból. Talán nem merő véletlen, hogy erre egy sok tekintetben hozzánk hasonló helyzetben levő másik körrel vagy kisközösséggel, a Visky Feri bácsi körül már régóta működő radikális kálvinistákkal való kapcsolatfelvétel formájában került sor. (…) Legnagyobb sajnálatomra ennek az 1986 őszén Visky Ferenc, Visky András és Péter, Horváth Levente, Salat Levente és jómagam részvételével megtartott emlékezetes maroscsúcsi találkozónak a hangfelvétele elkallódott valahol. (…) Még egy találkozónk volt, amelynek nem áll rendelkezésemre a hanganyaga, de ez már a Securitate lelkén szárad. Az utolsó, bukaresti találkozónknak ugyanis két helyszíne és két külön témája volt. Első nap Szilágyi N. Sándornál találkoztunk (őt már a kezdet kezdetén szerettem volna megnyerni a Limesnek, de akkor még nem állt kötélnek), ahol ő a csángókérdésről, pontosabban Dumitru Martinas jól ismert könyve kapcsán a román anyanyelvű csángók rendkívül érdekes és senki által nem vizsgált nyelvi és néprajzi specifikumairól tartott vitaindítót. Ez és a másnap Vekov Károlynál tartott helyzet-vita anyaga (egy Balogh Edgár-beszélgetésrészlettel és a Bözödi Györggyel elég kalandos körülmények között tető alá hozott kb. ötórás beszélgetés teljes anyagával együtt) azon a magnótekercsen volt, amely éppen benne volt a gépben a házkutatáskor. A Gyimesi Éva előadását és az azt követő vitát szerencsére még a házkutatás előtt lejegyeztem és biztonságba helyeztem. (…)
Balázs Sándor
A Limes-kört én inkább szeretem körnek, mint bármi egyébnek nevezni, mert így egy kicsit hasonlít a Petőfi-körhöz, amely máig fontos a számomra – egy illegális és politikai színezetű tevékenységet kifejtő csoportosulás volt. Nem véletlen, hogy munkájának a Securitate vetett véget azzal, hogy Molnár Gusztávot kitessékelték az országból. Ez volt e társaság tevékenységének a lényege, én tudtam ezt, és tudatosan vállaltam. Tettem ezt, bár a körben ismételten marxistának becéztek. És nem alaptalanul. Én nem tagadom meg a múltamat, vagy mondjam így: a tévelygésemet. Ha a Limes-körnek az életemben játszott szerepét szemléletesen akarnám bemutatni, akkor azt mondanám: benzinkút volt az én damaszkuszi utamon. Itt tankoltam, de olyannyira, hogy utána már a sebességkorlátozó táblákat sem vettem figyelembe. Haladtam visszafelé a damaszkuszi úton – ezúttal jó irányban. (…) Nagy megtiszteltetés volt, hogy Molnár Gusztáv felkért, vegyek részt ebben a tevékenységben. (…)
Vekov Károly
A Limes-kör kapcsán felhívnám a figyelmet egy lehetséges veszélyre, amely korunk történészére leselkedik. Nevezetesen arra, hogy csak a sajtóból nemcsak az 1989 előtti, hanem az 1989 utáni korszak története sem írható meg. A mostani visszaemlékezés is ebbe a „láthatatlan” történés-sorozatba tartozik. Utánunk ezt már nehéz lenne rekonstruálni. (…) Bukarestben volt egy csomó értékes ember, és valóban volt polarizáltság, attól függően, hogy mikor is alakult ki az egyik vagy a másik diaszporizáló csoport. Voltak olyan csoportok, amelyeket frekventált az ember, s voltak, amelyeket nem. Külön színt jelentettek a régi bukarestiek (…), aztán ott voltak, akik az ötvenes évek végén jöttek, és végül A Hét, a Kriterion és a televízió magyar adásának a szerkesztősége. És persze a bukaresti magyar gimnázium tanárai között is voltak értékes emberek. (…) Szóval minket, akik Bukarestbe mentünk, talán A Hét szerkesztőségének kivételével lényegében számkivetésbe küldtek. Egy csomó embernek – nekem mindenképpen – a bukarestiség volt a vakvágány. És mégis, mindezek ellenére nem lett vége a társaságnak, éppen azért, mert összetartottunk, bár nagyon eltérőek vagyunk. Főként az 1989 utáni időszak bizonyítja, hogy végül is milyen nagyok voltak köztünk az eltérések. És mégis, főleg a nyomás miatt, volt egy közös nevező, és valahol a bukaresti lét jobban kihangsúlyozta a magyarsághoz való kötődésünket, mivel ott meg kellett harcolnia kinek-kinek a magyarságáért. (…)
Bíró Béla
(…) Miután a Limes lebukott, és Guszti telefonált, hogy amilyen gyorsan csak lehet, vigyek hírt Fábián Ernőnek és a többieknek, úgy éreztem magam, mintha letaglóztak volna. Egyszerre eszembe jutott, hogy miket mondtam a beszélgetések során. Például amikor Ernő felvetette az ötletet, hogy meg kellene keresnünk a román hatalom bizonyos köreihez való kapcsolódás (partnerség) lehetőségét, akkor én valami olyasmit kérdeztem, hogyan tudhatna odakinn a tyúk – Ernő felesége ugyanis a vasárnapi ebédhez éppen a tyúkot vágott – párbeszédet folytatni Márta asszonnyal, mikor nyakán a kés? (…) Mire hazaérkeztem, ráébredtem, hogy én a Guszti telefonja óta szabad vagyok, végre képmutatás, rejtőzködés, félelem nélkül vállalhatom magam. Nem mondhatok már semmi olyat, amit ne tudnának rólam. De hiszen ez maga a szabadság! (…) Mámorító élmény volt! (…)
Visky András
(…) A Limes-körrel való kapcsolatfelvétel magától értetődő volt, hiszen mi mind ismertük a Guszti Angliáját, amely a körünkben kötelező olvasmány volt, hiszen ez a könyv éppen a reformáció ama második hullámáról szól, amely társadalmilag is releváns lehetett. Úgy véltük, hogy a demokráciát enélkül elgondolni sem lehet, hiszen a demokrácia a radikális protestantizmus talaján alakult ki, az volt a grammatikája. Apám azt tartotta, hogy a demokráciának nem volna szabad elszakadnia saját spirituális gyökereitől. (…)
Lőrincz Csaba
Tulajdonképpen önreflexió nélkül vettem részt a Limesben. Utólag bevallom, nem igazán érdeklődtem azok iránt a témák iránt, amelyek a Limes-körben terítékre kerültek. A Limest mégis hasznosnak véltem. Ez amiatt volt, mert a legjobban az foglalkoztatott, hogy miként lehet elérni a maximális belső szabadságot. (…)
Salat Levente
(…) Noha minden bizonnyal sokat tanultam a Limes-találkozókból és mindabból, ami azok után és azokból következett, a fordulatot követően sokáig az volt az érzésem, hogy az 1989 utáni világban nem annyira a találkozók során megvitatott kérdések, a beszélgetések konklúziói segítettek az eligazodásban, mint inkább a Limes-körhöz való tartozás révén megtapasztalt szabadságélmény. Ennek két forrását tudnám azonosítani így utólag: egyrészt a körülményekkel való szembefordulás lehetőségének felszabadító, „disszidens” tapasztalatát, másrészt a meghatározó személyiségélményeket, amelyek akkor is alakították szemléletemet, ha nem feltétlenül tudtam azonosulni a Limes-találkozókon megismert egyik-másik markáns egyéniség gondolkodásmódjával, szellemi beállítottságával. Ez utóbbi vonatkozásban meghatározó élmény volt és maradt számomra Molnár Gusztáv lázas, olykor a résztvevők személyes sorsa fölött is rendelkező szervezői-kezdeményezői lendülete, Fábián Ernő nemzeti radikalizmusa, amely annak ellenére volt üdítő hatással rám, hogy soha nem tudtam maradéktalanul azonosulni vele, Gyimesi Éva kifinomult, árnyalt értelmiségi arcéle, vagy az a tanulságos ellentmondás, amely egyfelől Balázs Sándorról, a marxizmust oktató tanárról kialakult kép és másfelől a beszélgetések során vele megtapasztalt szellemi mélységek között feszült. Talán úgy összegezhetném a Limes jelentőségét az én életemben, hogy az 1989 decemberében váratlanul nyakunkba szakadt szabadságra való felkészülés iskolája volt számomra.
Megjelent a hét 2004/16. számában.
