Annyiban izgalmas volt a futball világbajnokság E csoportjának harmadik fordulója, hogy a csapatok közül – az előzetes erősorrend szerint Spanyolország, Németország, Japán, Costa Rica – a két csütörtöki mérkőzése során az eredmények pillanatnyi állása szerint a spanyolok és a japánok a táblázat első, második vagy harmadik helyén, a németek és a gazdagpartiak a második, harmadik vagy negyedik helyén sorra megfordultak.
Annyiban nem volt nehéz az előzetes számítás, és mindenki felmérte, bár senki sem hitte, hogy ha a japánok legyőzik a spanyolokat, akkor ők a csoportgyőztesek, a németek pedig kiesnek. Az, hogy ezt a spanyolok akarják vagy sem, délutánig attól függött, hogyan zárul az F csoport. Azt pedig a kiváló Marokkó nyerte az előző (oroszországi) vébé ezüstérmese, a kiváló Horvátország előtt.
Ekkor tehát, estére a spanyolok már tudták, hogy maguk választják meg a nyolcaddöntőbeli ellenfelüket. Logikus, hogy Marokkót választották. Azt is tudták, hogy ha mindent megtesznek a vereségért, a második helyért, ha okosan futballoznak, ez sikerül nekik. A végén nagyon kellett összpontosítaniuk, nehogy kiegyenlítsenek, de – hiába, a spanyol virtus, a spanyol ráció és a spanyol hagyomány… – erőfeszítéseiket végül siker koronázta. Valahogy továbbjutottak, ráadásul kiejtették Németországot, márpedig a németeket senki sem szereti. De persze ők csak betetőzték a művet, a németek már korábban kiejtették magukat, azzal, hogy kikaptak Japántól.
Az F csoport „japánjai”, az észak-afrikaiak ugyanígy ejtették ki a belgákat, utóbbiakat sem sokan szeretik. (A németeknél Müller, a belgáknál id. Hazard volt az a játékos, akiknek a beállítása nélkül a csapataik sokkal többre vitték volna, az effektus megismétlődhet Ronaldo és Portugália esetében.)
A spanyoloknál semmi sem veszett el, csak a becsület – mondhatnánk, és nem lenne igazunk. Ha megverik Marokkót, kinek jut már eszébe a statisztikusokon kívül, hogy kilencből mindössze négy pontot gyűjtöttek a csoportban? Viszont ha kikapnak Marokkótól, amire képesnek érezzük őket, amennyiben meg tudják ismételni a Japán elleni teljesítményt (szívből kívánjuk nekik, már az érdekesség kedvéért is, különben Marokkó eddig egyetlen gólt kapott a vébén, azt is saját magától!), akkor az a helyzet, hogy a spanyolok nem jól számítottak. És akkor a becsületvesztés mellett (amiben nincs igazunk) még ostobáknak is tűnhetnek.
Egyelőre ez a vébé kissé szürrealista, indokolt a kérdés: mi a fene történik itt? Körülbelül ez a kérdés volt az arcára írva Infantino FIFA-elnöknek is (egyáltalán nem volt gyerekes), amikor a dolog éppen úgy állt, hogy mindkét sokszoros világbajnok, Németország is, Spanyolország is kiesik. Ebbe a németek nem mentek bele, nem voltak képesek a spanyolos bravúrra. Pedig az fémjelezte volna legjobban ennek a vébének a hektikusságát, ha Japán mellett Costa Rica jut tovább.
Gianni Infantino (Brig-Glis, 1970. március 23. –) olasz-svájci sportvezető, jogász, az Európai Labdarúgó-szövetség főtitkára. 2016. februárjában választották a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség elnökévé.
