Hatalmas meglepetés született a Marokkó–Portugália világbajnoki negyeddöntő mérkőzésen: nem volt szükség hosszabbításra, majd tizenegyes rúgásokra! Az észak-afrikaiak viszonylag simán Portugáliát is legyűrték, Ronaldóstul, sőt korábban „Brüsszelt” (értsd Belgiumot) is.
Marokkó ezen a vébén ellenféltől még nem kapott gólt, eltérően Franciaországtól, amelynek válogatottja minden mérkőzésén kapott, külön is meglepetés, hát még a kettő együttvéve. Ezek után a váratlan elődöntőn érdekes lesz a legjobb balszélső, MBappé és a legjobb jobbhátvéd, Hakimi párharca. Annál is inkább, hogy a Paris Saint-Germain klubban csapattársak, és bármelyikük jut tovább, egy másik csapattárssal, Messivel konfrontálódik. Hogy hol a legjobbak ők? Hát a tornán és a világon…
Marokkónak a „semmiből” lett csapata tíz év alatt, klasszis játékosokkal (igaz, egy kivételtől idegenlégiósok), migráns-leszármazottakkal, akik többsége három-négy nyelven beszél.
Nemzeti tizenegy
KAPUSOK: Jasszin Bunu (Bono) (Sevilla – Spanyolország), Munir Mohamedi (Al-Vehda – Szaúd Arábia), Ahmed Reda Tagnauti (Vidad AC)
VÉDŐK: Najef Agerd (West Ham United – Anglia), Jahia Attijat Allah (Vidad), Badr Benun (Qatar SC – Katar), Asraf Dari (Brest – Franciaország), Dzsavad el-Jamik (Valladolid – Spanyolország), Asraf Hakimi (PSG – Franciaország), Nusszair Mazraui (Bayern München – Németország), Romain Szaissz (Besiktas – Törökország) – utóbbi a csapatkapitány.
KÖZÉPPÁLYÁSOK: Szelim Amallah (Standard Liege – Belgium), Szofjan Amrabat (Fiorentina – Olaszország), Iliasz Sair (QPR – Anglia), Amin Harit (Marseille – Franciaország), Jahja Dzsabran (Vidad), Azzedin Unahi (Angers – Franciaország), Bilal el-Kannusz (Genk – Belgium), Abdelhamid Szabiri (Sampdoria – Olaszország)
TÁMADÓK: Zakaria Abuklal (Toulouse – Franciaország), Szofian Bufal (Angers – Franciaország), Valid Seddira (Bari – Olaszország) Juszef en-Nesziri (Sevilla – Spanyolország), Abde Ezzalzuli (Osasuna), Abderrazak Hamdallah (Al-Ittihad – Szaúd Arábia), Hakim Zijes (Chelsea – Anglia)
Váratlan fejlemények, eredmények világbajnokságát látjuk, ilyen értelemben a legváltozatosabbat a tekintélyek alkonya szempontjából is. Megerősíti azt az aforizmát, hogy a sport a (társadalmi) élet metaforája. Készüljünk fel: életünket mindinkább váratlan dolgok irányítják.
Hakimi beadja, En-Nesziri lebeg, labda a kapuban
És – nem azért mondjuk – készüljünk fel a sivatagi jövőre is! Ezzel nem azt akarjuk jósolni metaforikusan, hogy Marokkó nyeri meg a vébét. (De azt sem, hogy nem. Az eddigiek alapján…)
