Ez a szörnyű szó, az ‘ellehetetlenít’ azért szerepel a címben – egy sportjegyzet címében! –, hogy lehetőleg soha többé ne használjuk, rettenetes, hogy egyre gyakrabban találkozunk vele, nagyon tetszhet az olyanoknak, akik ‘azon emberek’-et mondanak ‘azok az emberek’ vagy ‘ama emberek’ helyett. Ilyen szó, hogy ‘ellehetetlenít’ nem szerepel a magyar nyelv értelmező szótárában, magunk ötven éve következetesen kerüljük, most pedig csak a figyelemfelkeltés céljából használjuk. (Különben rengeteg módja van elkerülni…)
Két ellehetetlenített európai csapat van ezen a vébén. Ők az ellehetetlenítettek, akiket FIFÁ-ék a prűd katariak kérésének engedve ellehetetlenítettek. (Mondják, az akciót az elhullott építőmunkások emlékére Hullahegynek becézett stadion alagsorában beszélték meg, aranyasztaloknál, aranyoszlopok között.)
Az egyik Dánia. Dánia fontolgatja, hogy kilépjen a FIFA-ból. Dánia már augusztus óta kapcsolatban van a többi skandináv országgal, és közösen gondolkodtak erről a kérdésről. „Valószínűleg érnének minket kihívások, ha egyedül hagynánk ott a szervezetet. De erről párbeszédet kell folytatni. Azt hiszem, az a kérdés, hogyan tudnánk visszaállítani a FIFA-ba vetett bizalmat. Értékelnünk kell, mi történt, és aztán stratégiát alkotni, skandináv kollégáinkkal közösen.” Dánia az első csoportmérkőzésén egykedvű, fásult játékkal eseménytelen, gól nélküli döntetlent játszott Tunéziával.
A másik Németország. Amely meglepetésre kikapott a fürge japánoktól. Lothar Matthäus szerint a német válogatottat zavarja a “háttérzaj”. “Az emberi jogokkal és a csapatkapitányi karszalaggal kapcsolatos viták, valamint az, hogy a szurkolók ihatnak-e sört vagy sem, nem hagyják érintetlenül a futballistákat” – vélekedett a játékosként 150-szeres válogatott, világ- és Európa-bajnok szakember.
Külső „megfigyelők”, főleg ellenszurkolók könnyen érvelhetnek azzal, hogy a focisták ne ilyesmivel foglalkozzanak, különben is ne legyenek olyan érzékeny lelkek, miközben a pályán durvaságokra is képesek. A „háttérzaj” azonban akkor is zavarja őket, ahogyan az is, hogy Oroszország után a FIFA ismét jól fizető diktatúrának adta a vébé-rendezés jogát. Infantinóék… ők aztán tényleg nem érzékenyek…
Németország szereplése külön ügy egy olyan antidemokratikus országban, ahol „a foci nem politika”, viszont a hatalomgyakorlás bizonyos unfair módjából sportot csinálnak. Nem véletlen, hogy a magyar politikai elit szín- és mélymagyar krémje (úgymint Bayer, Deutsch, Schmidt, utóbbi Mária) kárörömmel nyugtázta a nem létező Németország futballválogatottjának kudarcát, és annak kiteljesedését kívánta, bizonyára a Németországban játszó vagy ott megfordult magyar futballisták (például Schäfer, Kleinheisler vagy Willy) örömére.
Ez a két ország még szerezhet fájó meglepetéseket, nem csak a szurkolóknak. A tét nagyobb egy világbajnoki szereplésnél. Nem csapatok, világok harca dúl.
Amúgy mindennel együtt és egyáltalán: a maffiaállamokat, a diktatúrákat, a demokrácia meggyalázását, az embertelenséget kellene lehetetlenné tenni – a sport vonatkozásában különösképpen. A jelek szerint nem efelé haladunk.
Utóirat
A brazilok a szerbek ellen huszonnégyszer lőttek kapura, fiatal csatársoruk elragadó (kedvencünk a reálos Rodrygo), amikor már 2-0 volt az eredmény, az edzőjük a világ legjobb csatársorát lecserélte a világ legjobb csatársorával. A tegnap esti két meccsen körülbelül harminc játékos beszélt portugálul, bőrszintől függetlenül. Jól van ez így.
A vébé eddigi legfontosabb eseménye két mozdulatsor: azé, aki beadta és azé, aki berúgta:
