Elhunyt Bíró Gáspár – közöltük a hírt, ami ebben a formájában nem hír, hiszen nem az a Bíró Gáspár halt meg, akire gondoltunk, akinek a rövid életrajzát az arcképe alá írtuk, akinek egy remek cikkét a háborúról koncepciózusan utánközöltük a Liget első „csak-online” számából. Hanem egy másik – azonos nevű – tiszteletreméltó hazánkfia halt meg most; akire egy dolog érvényes a búcsúcikkünkből: a RIP, requiescat in pace – nyugodjon békében.
Hogyan téveszthettük össze őket? Szeretnők hinni, hogy nem azért, mert éjjel egykor állítottuk össze a méltatást… Elsősorban talán azért, mert nem találtunk a Wikipédián Bíró Gáspár szócikket, és döbbenetünkben is fontosnak tartottuk azonnal reagálni. Másodsorban mert akinek a halálhírét megláttuk, szintén Erdélyben született, szintén egyetemi tanár volt, és el nem képzeltük, hogy ilyen szomorú körülmények közt a névazonosság téveszthet meg.
Jobban utána kellett volna nézni, kétségtelen – de a legfájóbb az, hogy jobban kellett volna emlékezni! Hiszen a mi-barátunk-Bíró Gáspár, Gazsi 2014 februárjában meghalt! És most mindhiába emlékszünk, rekonstruálva, erre is, az akkori döbbenetre; a „szerkesztői készenlét” ezt az emléket eltörölte.
Ma már megjelent szócikke Gazsinak a Wikipédián – eszperantó nyelven! Értjük minden szavát: Gáspár BÍRÓ [bIrO] rumania hungara/hungara juristo, politologo, fakulo pri nacia malplimultaro. Li naskiĝis en Tinca la 16-an de junio 1958 kaj mortis en Budapeŝto la 17-an de februaro 2014. A magyarul általunk is közölt életrajzi adatok után a szócikkben a megjelent könyvei:
Az identitásválasztás szabadsága, Osiris, Budapest, 1995. 290 oldal · ISBN: 9638384999.[1]– ez tehát a linkre kattintva elolvasható; Bevezetés a nemzetközi politikai viszonyok tanulmányozásába, Budapest: Osiris Kiadó, 391 p. 2003.; Demokrácia és önrendelkezés a 21. század elején, Budapest: Rejtjel Kiadó, 128 p. (Rejtjel politológia könyvek; 19.), 2003.
Fontos emberünk volt Bíró Gáspár, ebből is látszik. Ő az, akinek az arcképe cikkeinkben látható. Ő az, aki a megdöbbentően aktuális dolgokat leírta a háborúról. Ő az, aki már több mint nyolc éve nem él. Vajon nem az volt a szerkesztői hiba és a felejtés tudatalatti oka, hogy ezt valahogy nem voltunk/vagyunk képesek tudomásul venni? Hogy értékeinket így is megrögzötten óvni akarjuk?
Mindez azonban nem háríthatja el a gyötrelmes kérdést: van mentség egy ilyen szerkesztői hibára? Véleményünk szerint nincs.