Nem tudom, hányan figyeltek fel rá: évek óta nem hangzik el (vagy alig hangzik el) ünnepi szónoklatokban a sajtószabadság szó. Ugyebár a magyar nemzet első kívánsága 1848. március 15-én. Hiszen amit Orbánék a sajtószabadsággal műveltek, csakugyan lehetetlenné teszi, hogy akár megemlítsék. Olyan lenne, mintha szónoklataiban Orbán nem rasszistáktól vagy dakotáéktól, hanem a Népszabadságból idézne.
Hanem idén október 23. más okból ment félre. Mondhatni nemes okból – a szívet melengető diáktüntetések miatt. Lehetett lelkesedni, reménykedni a fiatalságban, de bármilyen fontos az oktatás jelene, jövője – a magyar nemzeti ünnep mégsem erről szólt és szól, a tüntetések középpontjában ezen a hatvanhatodik évfordulón nem az 56-os forradalomra való megemlékezések álltak.
De van itt még valami furcsaság. Olyasmi, mint a sajtószabadság esetében.
Ha jól emlékszem, október 23. kettős nemzeti ünnep: az 1956-os forradalom kitörésének napja és a Magyar Köztársaság 1989-es kikiáltásának napja, melyet az 1990. évi XXVIII. törvény iktatott a nemzeti ünnepek sorába.
Bizony, a köztársaság. A köztársaság szót alig ejtették ki a köztársaság nemzeti ünnepén. Furcsa egy ország. Bár tulajdonképpen igazuk van: ahogy nincs sajtószabadság, nincs köztársaság sem. Volt, nincs. Nem emlékeztünk meg róla. Vagy már nem is emlékszünk rá?
Rovat: VÉLEM ÉN
