2020. november 4.
– Még nem dőlt el teljesen a játszma, mert egyelőre 238/213 az elektorok aránya Biden javára. Persze ez összesen 451, márpedig 534 kell legyen az összelektorok száma, tehát még 83 elektor fogja eldönteni, hogy ki lesz az elnök. Négy évvel ezelőtt Clintonnét választotta a nép és az elektorok szavaztak Trumpra. Így lett Trump az elnök. Most még megfordulhat a játszma. Ki tudja? Akkor viszont Trump felrobban. Én ezt az elektorosdit megszüntetném, de most hátha jól sül el. Nem igen reménykedhetünk, mert az elektorok is emberek!!!
Én nem amerikai szemmel nézem Európát, hanem ismeni „vélem” Trump következő lépéseit, mert több könyvet olvastam erről. Úgy emlékszem, hogy a várható lépéseit már leírtam neked egy előző levelemben, hogy milyen nemzetközi szervezeteket fog megszüntetni, ami majd kihat Európára, nehezen hihető, de én valószínűnek tartom. Azok elsősorban Európát fogják érinteni, meg a Távol-keletet. Amerika úgy rohad, ahogyan tud – befelé, de szigetország. Az amerikai nép – többségében – bebizonyította, hogy nem kér a mi humanista gondolkozásunkból. Most majd Európán lesz a sor. Hitler 1933-ban 12,2 millió szavazatot kapott a 35 millióból, 1936-ban már 44,5 millióan szavaztak rá a 45 milliós szavazótáborból. Trumpot még nem adtam össze, de számomra a legfájóbb, hogy Texaszban egyetlen demokrata jelölt sem jutott be. Hiába mentünk családostól szavazni. Ez veszélyes korhangulat. (Á. V.)
– Ezt közölhetem? (Á. H.)
– Kedves Hugó, ez így nem teljes, inkább írok valami mást.
2020. november 6.
Értem Sir, Tehát az én írásomat nem vállalta a Gyepmester szerkesztősége, csak a vélem Én, nem Mi, rovatba kerültem, míg a Háborús napló főoldalon…
Ok.
Hát ez van.
Légy jó.
Írta Zsiga bá. (Á. V.)
– Ó, na, Vilka! Értékesebb rovatba tettem az írásodat: a publicisztikába! Ha megnézed, a főoldalon vagy – igaz, föléd kerültem, mert a Sz. Gézáról írott nekrológom később került fel.
Hogy ki hova kerül, „műfaji kérdés” is, a tied több egy idézetgyűjteménynél, a webmester pedig csupán úgy kerül a képbe, hogy tegnap reggel óta nem tudok vele beszélni, különben – a fentiek ellenére – megkérhettem volna, hogy a Vélemény rovaton kívül (és a Közaktuál rovat Nagyvilág alrovatán kívül) a gyöngyszemed ott legyen a főfőoldali összeállításban is. Én ugyanis fel tudtam tenni az írásodat a „felületre”, a két említett rovatba, mert az könnyű – de hogy a főfőoldali összeállításba is miként kell odarakni, azt még nem tanultam meg. Ha majd megtanulom, minden publicisztikádat beleteszem valamilyen összeállításba is.
Mellesleg a Háborús napló sok mással egyetemben van a főfőoldalon, egyik sem csillogtat publicisztikai erényeket, továbbá nem szubjektív – és nem kirándulás, mint a te gyöngyszemed. Amily utóbbiakat még sokat kívánok magunknak.
Hű, de nehéz veletek!…
– Érdekes, olvasom, hogy te nem ismerted Szőcs Gézát??? Nekem – talán? – emlékezetem szerint volt egy hosszabb cikkem A Hétben valamelyik kötetéről és az Utunkban is. Még diák volt, amikor felfedeztem és rendszeresen találkoztam vele Bretteréknél. Amikor „üldözte” a szeku, nálam lakott Vásárhelyen… Én viszem róla a legtöbb tudásomat a sírba abból a kritikus időből. Nagy dumája volt, és még mindig összevissza írnak arról az időről… Ő tudta, hogy én tudtam… Ezért dicsért meg az internetes naplójában. Nem tiltakoztam. Minek? Pesten a liberális és a naci körök egyaránt támogatták. A nagyváradi RMDSZ közgyűlésen én győzködtem a jó csíki atyafiakat, hogy szavazzanak Szőcs Gézára, merthogy Nyugatról jön vissza és nincs benne a romániai gazdasági-politikai bulikban.
Én marha.
A hazudozást amerikai útján kezdte. Hámosnál megjelent könyvének borítóján vicces hazugságokat terjesztett magáról.
Aztán, amikor Entz Géza államtitkárt kísértem romániai útján a Magyar Nemzet munkatársaként, Szőcs Gézánál ettünk igazán finom ebédet.
Ő akkor már éppen átnyergelt.
Antall Józsi alatt szinte belerángatott egy milliomos panamába. Egy Művészeti alapítvány elnökeként kellett volna átcsorgatnom a milliókat. Aztán meggondolta magát, és nem bízta rám a pénzt, csak a felelősséget. Ügyvédet kellett fogadnom, hogy kimásszak az ügyből, évtizedeken keresztül húzódó csatával az adóhivatallal… Aztán amikor kiadót is alapított, hozott nekem két könyvet, hogy írjak róla az ÉS-ben. Az egyik egy antiszemita könyv volt, a másik a kolozsvári gettósításról szólt. Szerette volna, ha recenzálom mindkettőt. Ilyen volt: mindkét vasat szerette volna a kezében tartani. De leginkább a pénzt.
Sajnos Magyarországon nem írt semmi jót.
Na, nem folytatom.
Az apja lett volna az egyik koronatanú ellenem a kolozsvári katonai törvényszéki tárgyaláson, ha – amint a doszáromból megtudtam – fel nem mentettek volna. Különben őt is igen szerettem. Okos ember volt, szellemes. Neki nem a pénz, hanem a nők voltak a gyengéje.
A legjobban röhögtem, amikor Géjzánk beállt Shanghajban pionírnak.
Nagy kókler volt.
Sajnálom, hogy meghalt. Már nem tudok nevetni rajta.
És nem is tudok írni se.
Magunkkal visszük a múltat. (Á. V.)
– Megrázó. Ahogy az ember a röhögéstől is tud rázkódni.
Persze, hogy nem ismertem, sztem négyszer találkoztunk. De figyu, én Hugó vagyok! – miért érdekes, hogy én nem tudtam róla (meg az apjáról), amiket te tudtál és tudsz?! Igen, persze, azt tudtam, hogy szélhámos és (kissé?) mitomániás volt, de ezt mégsem írhattam le egy nekrológban… Illetve még írtam is, egy kicsit másképp kifejezve: infantilis volt, képzeteit összetévesztette a valósággal és viceversza…
Örülök, hogy te is sajnálod, hogy meghalt. Ez a legfontosabb, amit magamról vele összefüggésben mondani tudtam.
Én hozzá, mint írom is, azért mentem, mert alig tudtam kivakarni a kicsi kis járandóságomat. De azért megpróbálok nem éppen mindent magammal vinni a múltból.
Amit Sz. Pista veled művelt, iszonyatos volt. Moral insanity volt világéletében, kétségtelenül, de izgalmasan tehetséges tollforgató. Ezek már ilyenek – de voltak! Mi pedig még vagyunk.
Melyhez hasonlót a világnak is kívánunk.
Tudsz valamin is nevetni?
Nevess rajtam!
Hugg (zöngés csuklás)
