2020. november 2.
– Hogy tudod megállni, hombre, hogy a napfényes Texasból, amely billeg, mint a billog lecsapás előtt, érzékeny lelkeddel és tolladdal: egy sort se írjál nekem a választásotokról? Könyörgve kérlek, tedd meg. Minél hamarabb, bármilyen műfajban (mondjuk az éposz és a limerick/haiku kizárva). Régi barátsággal, szeretettel, bármivel, ami megindítana,
ölel szegény Hugó
– Kedves Hugó, itt olyan gyorsan zajlanak az események, hogy meg kellene várni az eredményt (legalább a részlegeset), hogy hetilapba összefoglalni lehetne. A napilapok lefedik a híreket. Én kizárólag szubjektív publicisztikát írhatnék. Vagy nem hetilapot szerkesztesz, hanem napi híreket? Ez a választás szerintem nemcsak helyi érdekesség lesz, hanem az egész világra kihat majd. Sokan fogják magyarázni majd a bizonyítványukat. A történelemben. Visszamenőlegesen!! Legalább olyan fontos, mint az 1933-as egykoron. Hihetetlen nagy a választói részvétel, én is órákig álltam sorban, de igen vegyes a társaság. Ráadásul most már egyre inkább látszik, hogy egy őrült kezébe került a hatalom. Trump a minap azt mondta a tömegnek, hogy az orvosok meggazdagodnak abból, ha az emberek meghalnak Covidban. És a tömeg éljenzett!! Ma már üdözölte azokat is, akik feltartoztatták a demokraták autóbuszát a választási kampány során Austin felé menet. Előkészületek történnek, ha veszít a polgárháborúra. Ha nem veszít, annál rosszabb. Szétveri a világot. Hát láthatod, nincs nagy kedvem írni ezekről. Én most a görög demokráciát olvasom újra. És újra. Vajon tényleg igaza lenne azoknak, akik a demosz uralma helyett az isonomiánára esküsznek? Na...
– Vilkánk!
Internetes felületet szerkesztek, amely péntekenként három napra „hetilappá” merevedik, azzal, hogy nem frissül, legyen idő elolvasni gazdag tartalmát (és mert nincs energia frissíteni). És ebbe erőst beleillik a kulcsszó, ami elhagyta ujjbegyidet: szubjektív publicisztika! Ráadásul annyira egy srófra jár az agyunk, hogy a nevemet írom a publicisztikáid alá; jó, csak a családnevemet, mert a Vilka túl kedves nekem ahhoz, hogy azt is elorozzam.
Ha azt írod meg, amit már megírtál a fenti leveledben, kissé részletesebben, elméletiesebben, emelkedettebben (ha ugyan lehetséges), máris kész az első darab. Ölel azagg
2020. november 3.
– Látom Drusza, hogy jól szerkeszted a lapot, a linkek is jól működnek, tehát technikailag ok. Csillag. Veres csillag!
Van minden. Gusztikám jobban ismeri mi van Amerikában, mint én és magabiztosan tudja, hogy mi lesz Amerika jövője. (Vajon azt tudja-e, hogy mi lesz Európa jövője, ha Amerikában polgárháború lesz? Netán, ha Trump nyer és nem polgárháború lesz, hanem a világ ellen fordul?) Na, mindegy, Guszti nem szokott válaszolni a leveleimre.
Azt is látom, hogy a volt szélsőjobboldali magyar nemzetes székelyudvarhelyi műveletlen újságíró (… – a szerkesztő alázatosan elnézést kér, de ezt az egyet ki kellett pontozni) amerikai riportútra érkezett (Trump külön beutazási engedélyével), korábban a Baptista egyház támogatását élvezte a naci Magyar nemzetnél, most már imigyen tájékoztat titeket „Orban ellenes liberálisként”???. Na, mindegy. alakul a világ. Ez aztán nem fogja megérteni se a demokratákat, se a republikánusokat, de még kevésbé a Trumpistákat. E három kategória nem azonos.
Még mindig nem sejtem, hogy kinek szántad ezt a lapot. A nyugati magyarságnak? Nekik nem kell. Az erdélyiek tájékoztatása? A magyarországi magyaroknak? Talán…
Merthogy a napi sajtó lefedi a híreket, de elég kevés információt tesztek fel Romániáról. Alig tudom meg, hogy mi zajlik odabent… Mi ez a PRO TV ügy? Kik vannak mögötte? stb. Ugyanaz lesz-e mint a magyar médiában? Hogy egy külföldi multi megveszi és átadja a hatalomnak?
Merthogy Gusztika hajcsavarait már rég ismerem…. Gazsi cikke is megjelent már más médiában.
Persze nagy munka. Ezt nem lehet egyedül csinálni…
Hát én egyelőre holnap szétnézek, oszt este meglátom, mi lesz. Ma már elindultak a trump-zászlós autók a városunkban. Fiatalok!!!
Kár, hogy magabiztos Gusztikánk nem látja…
Na, ölellek, Bill Bácsi
– Hagyd a többieket és a múltjukat. Senki sem önazonos.
Az Új Hét saját szakállamra készül. Nincs mögötte sem intézményi, sem anyagi vagy más háttér – és szerencsére a kutyának sem kell. Élményportálnak neveztem, mert nem hírportál, egyszerűen mementó A Hétnek.
Örülnék, ha írnál bele. Éjjel fél négy óra van, 18 órája dolgozom, holnap orvoshoz megyek (ha van még olyan).
Várom a szubjektív publicisztikádat, van hely, sőt van helye.
dvhg
2020. november 4.
– Kedves Hugó, írod, hogy ne foglalkozzak a múlttal, senki nem azonos önmagával. Sajnos ez rám nem érvényes, éppen olyan hülye akadékos vagyok, mint korábban. Ezért tartottam/tartottam magam kritikusnak. Amíg írtam. Ezzel tudok ártani magamnak.
Ezért nem vett fel engem Huszár A Héthez.
Kevés vigasz, hogy utólag legtöbbször igazam volt/van. És azzal maradok.
Nos a választások éjszakáján billeg a mérce. Gusztikánk semmihez nem ért, de Amerikához aztán nagyon nem. Itt nem lehet összemásolni ideológiailag tetsző és nem-tetsző szövegeket, meg a sok hülye politológus/sectia geo… Ez nem megy. Nem véletlen, hogy se Tamási Áron, de még Franz Kafka sem tudott jó könyvet írni Amerikáról. Hogy miért? Mert nem éltek eleget itt. Amerika más.
Ma éjjel kiderül, hogy Trump sokkal többet fog kapni, mint Hitler 1933-ban. Ezzel Amerika megússza a polgárháborút, de a világ nem. (Á. V.)
– Érdekes fickó vagy.
A Huszár-epizódról nem tudtam. Az elején volt? Kicsit később? (Mert már eleve volt egy Ágostonja.)
Guszti főleg okosan idéz, épp ma mondta, hogy egyik féllel (mögötte álló ideológiával) sem tart. És félő, hogy bejön az, amiért naplóját „háborúsnak” nevezte…
De te tényleg okos dolgokat mondasz, replikázva olyanoknak, akik erről nem tudnak. Írni tudsz – miért nem tisztelsz meg egy kis cikkentyűvel?
Tom Szájer
– Nos, nem is tudhattál arról, hogy amikor Huszár Vilit felvette, engem visszautasított. (Semmi köze a nevünkhöz! Kizárólag rajtam múlott! Pedig engem is ő fedezett fel az Utunk levélváltó rovatában.) De továbbra is megőriztük a kellő tiszteletet. Változtatás nélkül, végig közölte az írásaimat A Hétben. Pedig olyan „avangárdyul” soha máshol azóta sem közölhettem. (Párdon, a Párizsi Magyar Műhelyben egyszer.) Egyetlen írásomat cenzúrázta ki Andorka barátom, a marosvásárhelyi képzőművészek (MAMŰ) társaságról készült riportom második részére azt mondta: ezt nem lehet… „Hogy is képzeled, Vilka!? Nem öltöztethetjük Huszárt spielhozniba!” Ezen jót röhögtünk, oszt annyi. De sajnos még most is kéziratban van a második rész, már nem is adom ki, mert minden megváltozott. Én később, amikor a rádióhoz kerültem, egy egész órás adást készítettem Huszár Sándorral, szóval minden oké volt. A vele készült interjúdból tudtam meg, hogy a Szárhegyi tábornak is ő volt a legfőbb támogatója. (Én úgy emlékeztem, hogy Domokos. Na, mindegy.) Én a szárhegyi táborban elmondott beszélyem miatt határoztam el, hogy na most már elég Romániából… Központi bizottsági ellenőrzést kaptam, és két hétig minden szalagomat letiltották a rádiónál, mert valaki feljelentett, hogy „nacionalista, irredenta” vagyok. Még a cenzorunk is hitetlenkedett, mert Szárhegyen én Gelu Pateanuval és Gabriel Gafitaval készítettem interjút. (Vicces, hogy Gafitaból is mi lett később, Osloban találkoztam vele 1990-ben, egy ENSZ-konferencián, ő akkor már naci államtitkárként védte a szélső-román mundért).
Na, jól fenntartottalak. És még mindig nem tudtam cikket írni neked. Ó, én nagy bajom… (Á. V.)
– Pedig várrom.:)
Érdekes, amiket a kezdetekről írsz – mennyivel jobb lett volna, ha Vili helyett Vilka kerül oda s lesz kollégám; te akkor is kettőnk – én meg Vili – közös halmaza vagy ilyen szempontból elég lett volna téged felvenni. Vili egy mindenkit tartózkodásra késztető cinikus hólyag volt, a nevetséges öntúlbecsülésével, nem sok köze volt a lap(csinálás)hoz.
Domokos? – lehet, hogy közösen a Szőrrel; mindenesetre Huszár végig nagyon jó viszonyban volt Zöld Lajossal.
Gafita? Nem ő szerepel a Lassú vírusban? Megint vicces kedvemben vagyok.
Van valami elmentve a régi – írásos, hangzó – anyagaidból? Ha nincs is, milyen fontos szövegeket, képeket tudnál a DOKU/TÉKÁba ajánlani? Olvasd az Új Hetet, barátkozz vele, az olyanoknak találtam ki, mint mi. Sok szempontból jóvátételek felülete lehet. (Á. H.)