(Folytatás)
2020. október 11.
Kedves Vilka!
Úgy emlékszem, beszéltünk már arról, hogy megkérlek, válaszolj A Hét indulásával kapcsolatos kérdésekre.
Ezek lennének:
Miben látja a bukaresti A Hét indulásának jelentőségét? Mit tart fontosnak elmondani róla az ötvenedik évfordulón?
M(enny)iben lehet és m(enny)iben nem lehet folytatása a bukaresti A Hétnek az ubiquus Új Hét?
Kérlek, jelezd, hogy a jövő hét végéig számíthatok-e a válaszaidra.
A régi barátsággal,
Hugó
Kedves Hugó, lehet, hogy megkaptam, de nem vettem észre a körkérdésedet. Kezdek gondolkozni a válaszon. Üdv. Vilka
2020. október 18.
Kedves Vilka,
remélhetem akkor, hogy hozzászólsz? Nagyon hiányozna nekem, ha nem válaszolsz arra a két szerény kérdésre. Tudom, hogy egy ültödben megírnád…:)
Ráadásul egy tömbben jelennének meg a válaszok, egyszerre kell őket leadnom a webmesternek – legeslegkésőbb kedden.
Bárhogy lesz, szeretettel üdvözöllek és minden jókat kívánok,
Hugó
2020. október 19.
Kedves Hugó, küldöm a választ, ölellek, Vilka
Miben látja a bukaresti A Hét indulásának jelentőségét? Mit tart fontosnak elmondani róla az ötvenedik évfordulón?
A bukaresti A Hét megindulása véleményem szerint összekapcsolódott az 1968-as csehszlovákiai eseményekkel, Ceausescu akkori kettős célkitűzésével: a “nemzeti szocialista” politika szembeállítása a szovjet “nemzetköziség” hatalmi diktátumával és óvatos nyugati partner keresése. Ennek egyik feltétele volt, hogy a Szovjetuniót támogató Magyar Népköztársasággal szembeállítva, machiavellista módon, kiegyezik a romániai kisebbségekkel. (Itt most nincs helye annak, hogy bővebben és saját tapasztalataimra alapozva kifejtsem.) A lap létrehozói – akárcsak a többi hirtelen létrehozott magyar sajtóorgánumé (Kriterion, TV, Rádió) – a hatalommal modus vivendit kiharcoló bukaresti baloldali liberális írók voltak, de Huszár Sándor főszerkesztő munkatársait és a szerzőket, az olvasótábornak megfelelően, az ország legkülönbözőbb értelmiségi rétegeiből válogatta. Ezáltal a lap megfelelt annak a nemzetiségi elvárásnak, hogy egyetlen magyar nyelvű hetilapként – az irodalom, zene, társadalom- és természettudományos rovataiban – minél többféle véleményt megszólaltasson. Amíg az egyre totálisabban terjeszkedő román nemzeti-etnikai diktatúra engedte, a lap derekasan küzdött a romániai magyar értelmiség szellemi színvonalának az újra-alkotásáért és fenntartásáért. Ugyanakkor a fővárosi létforma lehetőséget nyújtott a lap szerkesztőinek a szélesebb szellemi kitekintésre (követségi könyvtárak, színház, film stb.) és a nacionalista diktatúrát ellenző román értelmiséggel a kapcsolattartásra.
M(enny)iben lehet és m(enny)iben nem lehet folytatása a bukaresti A Hétnek az ubiquus Új Hét?
Az egykori A Hét államilag fenntartott lap volt. Ennek őrző-felügyelő feltétele volt a cenzúra elfogadása. Ma már, tudtommal, egyik feltétel sincs meg. Ha igaz, egykori szerkesztői mind elhagyták Bukarestet és Erdélyben élnek. Tehát az Új Hét nem lehet ugyanannak a lapnak a folytatása. Azt sem tudom – innen a távolból – megítélni, hogy van-e még egyáltalán szociálisan érzékeny, liberális gondolkodású, netán baloldali olvasóközönség Erdélyben? Sajnos a társadalmi-politikai helyzet (át)alakulása miatt, “független” – mindkét politikai tábort egyaránt megszólaltató – lapok kora lejárt. A lap arcélének határozott, sajátos értékek mellett kell kiállnia a humánum és antihumánum világméretű küzdelmében. Természetesen tudom, hogy rettentő sok munkával jár majd az ÚJ Hét és remélem, hogy sikeres lap lesz! Barátsággal, Ágoston Vilmos, San Antonióból.
Köszönöm, Vilka, mint annyiszor, elsők vagyunk a sorban…
Baráti és druszai öleléssel, Hug bátyó
2020. október 23.
Kedves Hugo, beleolvastam az új lapodba. Látom, óriási lendülettel indítottál. Nagyszerű. Arra kérlek, ha nyilvánosságra hozod a szerkesztők között, az alábbi email címem nyilvános: [email protected].
(Kizárólag neked írom zárójelben: máris meg tudtál lepni. Elolvastam Holzhazudós Vilmos rettenetes cikkét. Megtudtam belőle, hogy ő nemcsak újnáci, hanem egyenesen ó-náci. Amint bevallja „Carl Schmitt tanítványa”!!!! Rémes azt tudni, hogy ugyanabban a könyvben jelentünk meg egyszerre, amiben neki is megjelent első írása. És Hitler kedvelt filozófusát tekinti tanárának. Ráadásul azt a kötetet Bretter szerkesztette: ugye, egy kikeresztelkedett zsidó!!! Amit Amerikáról és a Trumpbűvöletéről, meg az összes jellegzetesen goebbelsi módon felsorakoztatott tényhazugságokról ír, rémes. Nem szoktam az ilyenekkel vitatkozni. Átülök a másik asztalhoz. Egyszerűen kihúzom ismerőseim közül.) No. Most mán kiadtam örömöm és fájdalmam.
Ölellek, barátsággal, Vilka
Kedves Vilka! Egyelőre nem tüntetünk föl szerkesztőket (ld. impresszum:), de nagyon örülnék, ha a nevedet adnád a laphoz, hogy milyen formában, az a többi hasonló beosztású barátomtól függend. Az ímél-címet könnyen megjegyzem, mert arról írtad magát a levelet is.
Teljes mértékben egyetértek veled abban, amit Viliről írtál! (A fiam nagyon lebaszott, azt mondta, ő nem közölné. És ő is Goebbelst emlegette…) Csakhogy: írást én kértem Vilitől, az indulásról. (Hárman – Gálfalvival négyen – maradtunk életben a fiatal alapítók közül, Ágopcsa Mari a harmadik.) Féltem, hogy mit fog írni – különben sem szerette soha a lapot, nem tudom, hogy egyáltalán valakit… –, balsejtelmem fokozódott, amikor a cikkével együtt küldött levelében kikötötte, hogy csak akkor adja, ha úgy jelenik meg, ahogy írta, elküldette a cikket szerkesztés után is, végül rábólintott. Nem hagyhattam ki, mert én rendeltem az írást, és ő tényleg „ott volt” az alapításkor. Iszonyú vadakat ír, én is úgy szoktam az ilyenekhez viszonyulni, ahogy magadról írod, átülök. Előre félek Gazsi véleményétől, de lényegében senkit sem érdekel, hogy Vili milyen megátalkodott, az írása pedig rövidesen el fog tűnni egy rakás új cikk alatt a Dokumentum rovatban. Dokumentumnak dokumentum, az tagadhatatlan. (Buktassátok már meg azt az idiótát, s akkor az ónáci is égni fog…!)
Erről meg, látod, az jut eszembe, hogy írnál-e nem túl szubjektív, de azért a szokottan határozott alapállású cikket – akár naponta – az amerikai választások előtt, közben és után? Ha nem naponta, akkor csak hármat, ha nem hármat, kettőt…
Még mit írnál? Régi dolgok is aktuálissá válhatnak.
Ölellek szeretettel, Ágoston bátyád
2020. november 2.
Hihetetlenül hosszú menetelés lesz, amíg végleges eredményt hirdetnek. A NY Timesban van egy összeállítás, hogy melyik államban, mikor lesz végleges eredmény, november 23-ig is elhúzódik. Azután jönnek még az elektorok, akiknek szintén van egy hónapjuk, szóval nem leszek könnyűek az elkövetkező hónapok. Hát még ha újraszámoltatják… (Á. V.)
Texasban lehet érezni, hogy ki nyer? Mert ha nem Trump, akkor neki kampec. Én arra gondoltam, hogy régi szentantaliként publicisztikaszerű feljegyzéseket küldesz. A végén pedig megírhatjuk, hogy mennyi ződséget összeírt Vilike. ÜdvHug
