Megüti fülemet az Antena3 CNN műsorvezetőjének a hangja, azt mondja, vagy valami ilyesmit, kérdő vagy állító (leginkább csodálkozó) hangsúllyal: nem megy nélküle, tér vissza a kormányba az RMDSZ? Az ötlet nem rossz.
Sok mindenről beszélt Kelemen Hunor szövetségi elnök a Maszolnak adott terjedelmes interjúban – megvédve a kilépésre vonatkozó döntést a méltóság és önbecsülés nevében, és van némi igaza –, arról is, és ez tagadhatatlan, hogy a román kormány magyar miniszterei kiváló munkát végeztek, nota bene (magyarul mondom, hallja, akinek hallani kell): anélkül, hogy a korrupció legkisebb árnyéka is rájuk vetülhetett volna.
Általában véve rég nem ment ilyen jól a kormányzás Romániában, az ország gazdaságilag (és nemcsak) stabil, ígéretes távlatok elé néz, sok szempontból felértékelődik, a demokrácia alapjait nem ássa alá semmiféle önkény… erre jön a hagyományos szószegés, szerződésszegés. A kanyarfúrók. Az egyik ezt a tárcát akarja megőrizni, a másik amazt kívánta meg. Az államelnök beszédes hallgatása, amit akár gyanúnk megerősítésének is vehetünk. Az említett interjúban azoknak az óráknak, napoknak, azoknak a balkáni manővereknek a leírása drámainak is nevezhető – mindenképpen dokumentumértékű.
Hallom azt is, fél füllel: Kelemen Hunor az ellenzéki Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) múlt hétvégi bukaresti kongresszusán hangsúlyosan figyelmeztetett a hazai belpolitikában eluralkodó szélsőségesség veszélyére. Ebben a mondatban számomra mégsem a szélsőségesség veszélyére esik a hangsúlyt (nincs párt Romániában, melyben ne lennének szélsőségesek, de mégiscsak az AUR az egyetlen, amelyik ad litteram – és ad nauseam – megfelel a kriteriumainak), hanem arra, hogy az RMDSZ máris keresi a szövetségeseket ellenzéki körökben. Igen, ha a PNL átmegy osztódásos szaporodásba vagy levadul, az RMDSZ egyáltalán nem elképzelhetetlen egy új hármas kormánykoalícióban a PSD-vel és az USR-vel. („Ideológiai” dilemmákat nem nekünk kell mellőzni, megoldódnak azok maguktól…)
A jelenlegi kétpárti koalíció jóval ingatagabb, mint volt a hárompárti – ahogy két pont nem, három viszont meghatároz egy síkot –, de egyelőre nincs politikai válság, az ország helyzete stabil. A szocialisták jóval erősebbek, és végül is főleg ők szervezik a jövő évi sorsdöntő választásokat. A liberálisokat a népszerűségi sorrendben már a trágyástérgyű nacionalista, oroszpárti szélsőségesek is elhagyták, akik senkivel sem kompatibilisak, önmagukkal sem. Az RMDSZ nagy esélye, hogy ismét a mérleg nyelve lehet. Ebből a szemszögből nézve a kiprovokált kiválásuk talán még szerencsésnek is bizonyulhat. Sajnos van néhány más szemszög is.
A szerkesztő megjegyzése
Zsákmányszerzés, szószegés, szélsőségesség, korrupció, oroszpártiság – mondanunk sem kell, az RMDSZ, ha következetes, senki részéről sem tűrhet el ilyen csúnya, antidemokratikus tempókat itthon és honn sem.
