A franciák mondása az „esprit d’escalier”, vagyis lépcsőházi gondolkodó, de inkább lépcsőházi szellem – az az ember, akinek késve, később, úgymond távozóban, a lépcsőházban jut eszébe valami (amit mondania kellett volna).
Mesterséges Intelligencia: „Nézd meg, ki vagyok”, súgtam neki, s meglékeltem a fejemet. Agyamba nézett s röhögőgörcsöt kapott.
Arra a kérdésre, hogy mivel szeretek leginkább játszani, már kiskoromban azt válaszoltam: az életemmel. Nota bene: kiskoromban én is oltásellenes voltam. Az oltásellenesség a kiskorúság tünete.
Lokális világháború. Jól érzékelem, hogy az amerikai elnök nagy hatású, bár semmiben sem meglepő varsói beszédében egy szóval sem említette Európát, sem az Európai Uniót? Nem mintha ezért „Brüsszel” megorrolhatna… Közös volt a két elnök, Putyin és Biden mondanivalójában, hogy ebben a konfliktusban nagy erőket vetnek be mindkét oldalon, és közös volt az is, hogy a leghalványabb utalás sem hangzott el a béke lehetőségére. (Már ha a román tévék előtt ülve – nem tudom, Magyarországon közölték-e a két beszédet, kétlem – éhesen, boldogtalanul öt órát, ezek a mozzanatok nem kerülték el a figyelmemet.) Tehát háború: egy megháborodott autokrata és több elszánt fegyverszállító között. Lassan az egész világ bekapcsolódik. Lokális világháború. Ezt jegyeztem fel kábé egy éve egy papírfecnire (a másik oldalán rejtélyes szavak: joghurt, haskötő, a szellem napvilága, szilvaíz…), és hol van már szegény Biden?
Apropó: miután Trump megalázta Zelenszkijt (Biden szerint az amerikaiakat: „mi nem ilyenek vagyunk”), amiért nem csípte ki magát (nyakkendő!) a fehér házi randira, ő maga tengerkék öltönyben ment el Ferenc pápa temetési szertartására… A Catavencii szerint a ceremónián nejének (Melania) egy óvatlan pillanatban odasúgta: ha meglátja a hotdogos fiút, intsen neki, mert unalmában megéhezett.
A lábujjhegyre állt ország (Pallas akadémia, 2005), a Markó Bélával készült beszélgetőkönyvünk románul – Paul Drumaru közös barátunk elsőrendű átültetésében – Condamnati la reconciliere címmel jelent meg a rangos Curtea Veche könyvkiadónál. A román cím nem a magyar fordítása, nagyjából azt jelenti: Megbékélésre ítélve. (Mindkét címet M. B. adta.). 2006-ban be is mutatták-mutattuk a nagy bukaresti könyvvásáron (jóval a magyar változat budapesti bemutatói előtt).
Amikor a könyv „közönséges” lanszírozása után, illetve annak mintegy részeként közös interjúra invitált a román közrádió egyik riporterként is jeleskedő vezetője, a miniszterelnök-helyettes meglepetésemre azzal kezdte, hogy vigyázat: nem a kettőnk – mármint az ő meg az én, a két szerző – megbékéléséről van szó. Nem emlékszem a riporter arckifejezésére, de én bizony elnevettem magam, hallhatta egy ország. Magyarázat: míg a magyar változat Markó arcképével a címoldalon jelent meg, a román mindkettőnkével. Most jut eszembe: mire gondolhatott vajon az első pillanatban a román rádióhallgató? Nem sokáig tartoztam az elnök belső ellenzékéhez.
A házinéni (pompás lakásukban utaltak ki nekünk egy szobát, konyha szerepben verandával) a kertben felállított fürdőkádjában lubickolt. Ismertük már csenevész testét, laposan lógó köténymellét, szegény nagyon nem volt fiatal. Aznap sikerült a démoni tervünk: bedobtuk a kerítésen át a fekete macskát… pont a fürdőkádba. A házinéni felugrott, ordított, teljesen szőrtelen volt, addig nem tudtuk, hogy parókája van, most az is félrecsúszott, majd beleesett a kád vizébe. Körös-körül vöröslöttek a bokrokon a ribizlifürtök, ott állt meztelenül, kopaszon, zavarodottan. Hihetetlenül szép volt. A macskát soha többé nem láttuk.
Hitelesítjük, hogy Ön ember-e. Ez eltarthat néhány másodpercig…
Két könyvet szerettem volna megírni, az egyik egy szigorú válogatás a bő fél évszázad alatt itt-ott megjelent írásaimból Válogatott keresések címmel, a másik – újabb keletű ötlet – egy regény NITT címmel (rövidítés: Nekrologírók Titkos Társasága), amely némiképp Muriel Spark elbűvölő kis regényéből, a Célszerű lődörgésből ihletődve egy aranykorbeli szerkesztőség rejtett életéről szól, de úgy, mintha a kiadványának minden cikke a rendszertől búcsúzó nekrológ lenne.
