Mindig meghat a lojalitás. A lojalitásnak több szinonimája van, külön-külön kissé elégtelen rokonszava, de együtt remekül körülírják értelmének sok árnyalatát: a lojalitás hűség, állhatatosság, ragaszkodás, kitartás, kötődés, következetesség; továbbá az állandóság biztosítéka a romló világban, kölcsönös bizalmat feltételez és szül, jellemes emberek erénye, alapja nem hangulat, nem érdek, hanem tartós elköteleződés. A lojalitás nem látványos, nem hangos, de nélküle minden kapcsolat törékeny.

Ezek az emelkedett erények jutottak eszembe, amikor Kelemen Hunor budapesti kampánybeszédét olvastam, amelyben ismét és ismét és ismét elkötelezte magát és az erdélyi magyarokat a Fidesz mellett. (Engem ugyan nem, mert nem lévén magyar állampolgár, csalás lenne, ha szavaznék április 12-én – de erről kicsit később.)
Azt mondta például szövetségi elnökünk emelkedetten: „Ez a közösség akkor marad erős, ha továbbra is szövetségben gondolkodunk. Kell a bátorság. Itt van bátorság és van józan ész. Kell a bizalom, a bizalom megvan. A kötelékek alapja nem kegyekben, gesztusokban és szívességekben van. A kötelékek alapja a közös sors, a közös értékek, a közös munka, a közös felelősség, a kiszámítható döntések.” Erről jut eszembe, a lojalitásnál elfelejtettem említeni a függetlenséget. Mintha megérezte volna a mulasztásomat, Orbán Viktor helyben, rögvest kiegészítette: „Nincs kisebb és nincs nagyobb. Egyenrangú tagjai vagyunk a nemzetnek, határon innen és határon túl. Köszönjük a támogatást, Kelemen Hunor!”
Nos, mindezek alapján, külön örömmel nyugtázva, hogy Kelemen Hunor nem mulasztotta megemlíteni az RMDSZ kampányának egyik kulcsszavát, a józanságot, elgondolkoztam azon, hogy kézzelfoghatóan, tényszerűen hogyan is viszonyul a józan ész, az az ő józan esze miniszterelnök nemzettársunk belföldi, illetve nemzetközi ténykedéséhez – mondjuk úgy: mi, erdélyi magyarok lehetünk-e lojálisak egy olyan emberhez, aki… és ebben a vonatkozásban a megítélése is lényeges mozzanat, vagyis az, ahogyan ő maga és tevékenysége percipiálva van.
Például Orbán Viktorról napról napra kimutatódik, hogy nem mond igazat. Erről nem kell külön bizonyíték, hazudik, mint a vízfolyás, olyannyira, hogy az ember néha arra gondol, hogy nem is tudja, mit beszél.
Ami a többi „rendhagyást” illeti, nem ítélet(ek)ről van szó, hanem kritikusok, ellenzéki szereplők, nemzetközi intézmények és elemzők által leggyakrabban megfogalmazott vádak és kifogások rövid áttekintéséről Orbán Viktor kormányzásával kapcsolatban. A kormány és támogatói ezeknek a vádaknak és kifogásoknak a nagy részét vitatják vagy másként értelmezik, természetesen. Azt is, hogy Orbán Viktor maffiaállamot vezet autoriter módon (kevésbé tudományosan: lop, családtagjai, környezete irgalmatlan, elképzelhetetlen vagyont halmozott fel korrupcióval, EU-pénzek lenyúlásával), azt is, hogy a gázbiznisz révén a gyilkos orosz hadigépezetet táplálja, hogy az oroszok beépített embere, trójai falova az Európai Unióban stb.

De lássuk „rendezettebben”.

Belpolitikai kifogások és vádak

Jogállamiság és hatalmi ágak gyengítése (ld. az EU, a Velencei Bizottság, jogvédő szervezetek rendszeres bírálatai)
Fő kritika: a hatalom túlzott központosítása
– Fékek és ellensúlyok rendszerének kiüresítése
– Alkotmány és alaptörvény gyakori módosítása kormányzati érdekek szerint
– Alkotmánybíróság, ügyészség, bírósági igazgatás politikai befolyás alá vonása

Korrupció és klientúraépítés
Fő kritika: rendszerszintű korrupció (ld. OLAF-jelentések, Transparency International, Európai Bizottság; itt nem említhetjük a magyar adófizetői pénzek, közpénzek magánzsebbe juttatását többek között a határon túli támogatásokból, tényfeltáró portálok beszélnek bizonyítékokról…)
– EU-s források jelentős része kormányközeli üzleti körökhöz kerül
– „Nemzeti tőkésosztály” mesterséges felépítése
– Átláthatatlan közbeszerzések, verseny hiánya

Média- és véleményszabadság szűkítése (ld. Magyarország jelentős visszaesése a sajtószabadság-indexekben, Médiatörvény…)
– Közmédia kormányzati propagandává válása
– KESMA (kormányközeli médiakonglomerátum) létrehozása
– Független médiumok gazdasági ellehetetlenítése (2016 – Népszabadság!)

Választási rendszer torzítása (ld. a gyakori minősítést: „Formálisan szabad, de nem tisztességes”)
– Egyfordulós választás
– Választókerületek átrajzolása
– Kampányelőny a kormányoldalon (állami média, közpénz)

Civil társadalom és akadémiai szabadság korlátozása
– NGO-k „külföldi ügynökként” való stigmatizálása
– a CEU elüldözése
– a Magyar Tudományos Akadémia intézeteinek államosítása

Külpolitikai kifogások és vádak

EU-ellenes, de EU-forrás-függő politika
Fő kritika: „kettős beszéd”– Brüsszel rendszeres támadása belpolitikai célból
– Ugyanakkor jelentős EU-s pénzek igénybevétele, jogállamisági mechanizmus miatti pénzvisszatartások
– Ízléstelen plakátkampányok

Oroszország- és Kína-barát irányvonal (ld. EU- és NATO-egység gyengítése)
– Putyinnal fenntartott szoros politikai és gazdasági kapcsolat
– Paks II, hosszú távú gázszerződések
– Kínai beruházások (Fudan, akkumulátorgyárak)

Ukrajnával és a háborúval kapcsolatos álláspont
– Szankciók rendszeres kritizálása
– Ukrajna támogatásának lassítása vagy blokkolása
– Tenyérbemászó, logikát (a „józan észt”!) kifacsaró békeretorika, amelyet sokan orosz narratívának tartanak

Elszigeteltség az EU-ban
– Szövetségesek elvesztése
– Gyakori vétók
– Magyarország marginalizálódása döntéshozatalban

Vagyis Orbán Viktor a belpolitikában: autoriter, korrupt és pluralizmusellenes rendszert épít; a külpolitikában az EU-t belülről gyengítő, kelet felé nyitó stratégiát folytat.
Természetes úgy illik, hogy megemlítsük a magyar kormányoldal, a hívek és szövetségesek ellenérveit is: a kormány és hívei szerint az orbáni politika nem is illiberális már (hol vagy, Tusványos!, egyáltalán leszel-e még?), hanem szuverenista, a nyugati kritikák ideológiai alapúak, a rendszer (NER) stabilitást, rendet és gazdasági növekedést biztosít, Orbán Viktor nemzetállami érdekeket véd.

Nos, Kelemen Hunor lojalitása, hűséggel eltelt lelke hogyan viszonyul ezekhez a megállapításokhoz? Saját „józan esze” elfogadhatónak tartja őket? Lehetnek ezek az orbáni számok, mindaz, amit Orbán Viktor magyar miniszterelnök a belpolitikában és a külpolitikában művel – természetesen „a közös sors, a közös értékek, a közös munka, a közös felelősség, a kiszámítható (!) döntések” mellett – alapjai a kötelékeknek? Vagy semmi közünk mindehhez? Vagy semmi közük a lojalitásunkhoz? Talán maradéktalanul egyetértünk velük, és akkor nem ezek ellenére, hanem pont ezekért szavazzuk meg a Fideszt? (Csak hogy rajtunk ne múljék?)
Persze a kérdés szónoki. Őszintén szólva nem is várunk el szövetségi elnökünktől nyilvános választ. Hanem valamelyik lapunknak egy interjúban – akár a fentiek alapján –beszélhetne kissé részletesebben arról, hogyan viszonyul Orbán Viktor bel- és külpolitikájához, túl a „szövetségesi egyenlőségen” vagy a támogatásokon.
Szónoki a kérdés azért is, mert mint említettem, nem szavazhatok, mert nem vagyok magyar állampolgár. Hogy miért nem vagyok magyar állampolgár? Kisebb részben azért, mert a gondolatától is elborzadtam annak, hogy valamelyik paszományos hivatalnok magyar nyelvből és hazafiságból vizsgáztasson (esetleg elvágjon, miután 2010-ben Bukarestben a magyar nagykövetség előtt sokadmagammal – magyarokkal és románokkal – tüntettem a kriminális magyar médiatörvény ellen…). De inkább azért, mert semmi szükségem semmilyen kedvezményre a magyar adófizetők pénzéből (ami nem azt jelenti, hogy nem tartom helyesnek, nem méltányolom és nem köszönöm a rászorulók segítését, megérdemlik – és közvetve meg is térül a magyar államnak); de legfőképpen, mondjam már ki: azért, mert nem akartam, hogy szavazni kelljen sem egyik, sem másik magyarországi pártra. Véleményem szerint senki nem szólhat bele egy ország politikájába, aki nem viseli közvetlenül annak a politikának, közigazgatásnak a következményeit. Ez egy rossz szabály, és akárki nyeri három hónap múlva a választást, meg kellene szüntetni.

Amúgy ahhoz a Magyarországhoz, amelyik a lelkemben él, nagyon is lojális vagyok. És állapota, sorsa miatt kétségbeesetten szorongok.

Ui. A Hét munkatársai annak idején több saját könyvet jelentettek meg, jellemzően jó címekkel. Kettő jut eszembe, gondolkozzunk el rajtuk akár a fentiekkel kapcsolatosan is: A lehetetlen ostroma; A hűség csapdái.