Tudják, miért nem kértem anno magyar állampolgárságot? Pont azért! Hogy ne legyenek ott kiváltságaim, miközben itthon élek, dolgozom és adózom. Hogy ne kelljen hálásnak lennem. Hogy ne kelljen hálából Orbán Viktorra szavaznom. Ha a magyar nép helyeselte volna, talán ráveszem magam; két fiam él ott kisiskolás korától. Budapest a szívemben van, de a hazám Erdély – mit csináljak, ha Románia? Ám az ügydöntő népszavazás 2004-ben sikertelen volt. A kettős állampolgárságot „izomból” kellett keresztülvinni. És akkortól persze Gyurcsány…
De tulajdonképpen nem erről van szó most. Hanem hogy egy hét múlva a román diaszpóra ismét lecsap, ő dönti el, hogy mi és miként legyen Romániában. Hogy ki legyen az államelnök. Tudom, hogy többségük rendes ember, új hazájában becsületes adófizető polgár – de milyen alapon döntenek ők az én életemről, miközben nem viselik döntésük következményeit? (Köztük sokan manelisták, hogy rúgnám őket TikTokon.)
A Catavencii legutóbbi, múlt heti számában hasonló kifakadás olvasható, a névtelen szerző jól összefoglalja a helyzetet. Beleszövöm a mondandómba.
A diaszpóra visszaeső bűnös, már a negyedik csapásánál tart. Ismét döntően befolyásolta egy olyan elnök megválasztását, akinek mandátuma alatt mások kénytelenek élni. Biztonságos távolságból küldött szavazataival eldönti, hogy itthon ki fog meglovagolni minket. Külföldön élő polgárok döntenek a romániai szenvedés mértékéről. A következő öt évben ezek az elvándorolt románok más országokban fogják élni az életüket, hozzájárulnak más kormányok GDP-jéhez, bérleti díjat fizetnek más nemzeteknek, más gazdaságokban fogyasztanak, miközben „elegük lesz” abból, amit az otthoni románok elszenvednek olyan emberek miatt, mint Băsescu, Iohannis és Simion.
Mindezek tetejébe a diaszpóra három napig szavaz, míg a romániaiak a saját hazájukban csak egy napig. Visszaélés, gonosz, megalázó megkülönböztetés, a legkegyetlenebb módon sújtja az otthoni lakosságot, ő kénytelen mindenért fizetni. Mintha azt mondanák: ha nekünk itt, idegenben nehéz, sanyarú a sorsunk, szenvedjetek ti is. Rátok eresztjük a leggyengébb, legalkalmatlanabb, legbunkóbb, legszélsőségesebb, leggyűlölködőbb alakokat.
A diaszpórának hihetetlenül előnyös, hogy a politikusaink a seggét nyalják. Azt szokták mondani, hogy a diaszpóra „a román gazdaság legnagyobb befektetője”, mert pénzt küld haza. Valóban küld pénzt a rokonainak, de nyolcszor kevesebbet, mint amennyivel hozzájárulna a gazdasághoz, ha itthon maradna. A rokonoknak küldött zsebpénz pedig legtöbbjük esetében a teljes keresetnek – ami a lakóhely szerinti országban marad – csak apró töredéke. És küldeni nem is vállalt szerződéses vagy hazafias kötelesség, egyszerűen rákényszeríti őket az életük. A hazaküldött pénz hasznos a gazdaság számára, de elsősorban azoknak sürgető szükséglete, akik és akiknek küldik.
Sok európai ország feltételekhez köti a diaszpóra szavazati jogát. Egyesek egy-két hónap otthon tartózkodást írnak elő évente. Mások bizonyos összegű adó befizetését. Ismét más országok bevallottan semmit sem követelnek meg. Románia azonban ezek közül is kitűnik azzal, hogy értelmetlen módon diszkriminálja saját népét, végletekig fokozza a diaszpóra befolyását az itthoni választásokra.
Politikai nehézségeket róni egy olyan népességre, amely elől menekülsz, megbüntetni őt ostoba establishmentekkel, egyszóval, látni a távolból, hogyan szenvednek emberek az álnok szavazatod miatt – olyan kiváltság, amiért ezek szerint érdemes élni a civilizált világban, messze az elhagyott hazától. (Amelyért szakad meg a szíved.)
Szóval ilyesmi. Nem akarom, hogy egy ilyen diaszpóra (amely, okkal feltételezhető, ráadásul nacionalista is, szélsőséges is, magyarellenes is, miközben például a mi magyar diaszpóránk odaátról, Hunniából többségében szintén tojik a mi erdélyi jelöltünkre) überolja az én szavazatomat.
Ezért határoztam el, hogy – bár, belátom, a szempontom nagyon személyes – amíg a diaszpóra szavazatával szemben az enyém szart sem ér, egyszerűen nem megyek el szavazni. Azt már korábban, 2000-ben elhatároztam, hogy soha nem fogok csak azért szavazni, hogy „győzzön a kisebbik rossz”.
És most mégis, mindezek ellenére szavazni fogok. Hogy miért? Mert nem akarom, hogy utána lelkifurdalásom legyen. A fene egye meg az egészet!