Többen fognak elmenekülni Oroszországból, mint ahány férfit behívnak katonának – írja a Euronews, s a leadben (kiemelés, kopf) összefoglalóan részletezi: „Putyin elnök rendelete a részleges mozgósításról tíz pontból áll, de a dokumentum nyilvános változatából a hetedik hiányzik. A sorozás elől menekülők száma már százezrekre rúg, a háború támogatottsága augusztus óta csökken, és a keleti területek bekebelezése növeli a nukleáris opció fenyegetését, A világsajtóban megjelent az ‘Orosz Exodus’ kifejezés, előkerült a lőtt sebbe helyezett női tampon csodaszere, és Kelet Szörnye is elindul a frontra.” Sőt, hogy mennyire „népszerű” ez az Oroszország, a Szovjetunió történetében példátlan kétségbeesett akció, a sorozás, azt jelzi a témába vágó további cikk címe: Oroszországban egy férfi tüzet nyitott a sorozóbiztosokra, egy tiszt meghalt.
Igazi nemzeti tragédia: most már nem csak Ukrajnából, hanem Oroszországból is menekülnek az őrült háború elől. Hogy hányan, nem tudhatjuk, az oroszoktól hivatalosan soha nem is fogjuk tudni. Közben értelmezők, magyarázók azon sopánkodnak, hogy Biden Amerikája kihasználja a helyzetet. Naná, hogy kihasználja. Ilyen nekije a természete. Támogatja a honvédő háborúkat. Most éppen az Ukrajnáét. Ahogyan – a mostaninál összehasonlíthatatlanul nagyobb tételekben, az európai és német rekonstrukciót is lehetővé tevő Marshall-tervet is jóval meghaladó mértékben –támogatta a második világháborúban a Szovjetunió, Sztálin (!) Nagy Honvédő Háborúját. Bizony, Amerika nélkül Hitler győzött volna, és a kínaiak is japán iga alatt nyögtek volna. Egy ideig legalábbis. Valószínűleg…
A jelentős nyugati segítség nélkül Ukrajna képtelen lenne eredményesen szembeszállni a túlerőben lévő orosz hadsereggel. A legnagyobb támogatást nyújtó Egyesült Államok hasonló kölcsönbérletformát választott, mint amilyet a hitleri Németország ellen harcoló Szovjetunió kapott tőle a második világháború idején. (Írja a HVG)
Mintegy kiegészítés az első kommentárhoz. Részletesebben: „Szédítő gyorsasággal ontja Ukrajnának a pénzt az Egyesült Államok, ami már csak azért is figyelemre méltó, mert maga közvetlenül nem vesz részt a Moszkva által február 24-én kirobbantott orosz–ukrán háborúban. Washington csak augusztus eleje óta 5,5 milliárd dollárt ígért Kijevnek, ebből egymilliárd a katonai segítség – újabb páncéltörő és tüzérségi rakéták, robbanószerek, illetve orvosi felszerelések formájában – és 4,5 milliárd az a pénzügyi támogatás, amely életben tartja a háború miatt egyre inkább bevétel nélkül maradó ukrán államot. (…) A nem katonai jellegű segélyből az Egyesült Államok egy év alatt mintegy 40 milliárd dollárt folyósított, így az eddigi amerikai össztámogatás csaknem 50 milliárd dollár. Washington Ukrajnának adott katonai segélye kiemelkedik a más országoknak korábban nyújtottakhoz képest: 2020-ban – amikor a volt szovjet tagköztársaság még nem számított jelentős tételnek – Washington 157 országot összesen 11,6 milliárddal támogatott, ebből a legtöbbet, 3,3 milliárdot, Izrael, majd 2,8 milliárdot Afganisztán, 1,3 milliárdot pedig Egyiptom kapott.”
Akárkinek „drukkolunk” – tudunk olyanokról, akik „az oroszoknak” –, el kell gondolkoznunk azon, mi lenne, ha az igazságtalan háborút elindító, nemzetközi törvényeket megszegő agresszorok ezután vérszemet kapnának. Bár Putyin mindenre képes, a lényeget az a megállapítás fejezi ki: Ha az ukránok győznek, Putyinnak vége; ha az oroszok győznek, Ukrajnának vége. Megint csak: patt.
Bizonyára sokakban visszhangzik – bennünk nagyon – egy fiatal, kiválóan sokoldalú és tehetséges magyar politikus, Ungár Péter minapi kijelentése: „Nem vagyok alkalmas miniszterelnöknek. Egy neurotikus, fehér, meleg, zsidó férfi vagyok.”
Kezdjük azzal, hogy U. P. alkalmasabbnak látszik magyar miniszterelnöknek lenni, mint – talán Horn Gyulát leszámítva – bármelyik eddigi magyar kormányfő. (Persze figyelembe kell venni a körülményeket… De pont azok közé tartozik, hogy Péter kiválóan beszél angolul…) Nem neurotikusabb a jelenleginél. Az, hogy fehér, senki szerint nem akadály. (Miért is mondta?) Az, hogy meleg? Vannak még melegek a kormányzat legmagasabb köreiben, családjaiban is… Hogy zsidó? Tehát okos, nem? Summa summárum, véleményünk szerint a legnagyobb akadálya annak, hogy U. P. miniszterelnök legyen: a szegény édesanyja.
Takaros kis cikket kerekít a 444.hu a köré a hír köré, hogy – az állatok világnapján – Orbán Viktor megsimogatott egy Lukrécia nevű fekete macskát. Ez alkalomból kiderül, hogy amúgy a miniszterelnök inkább kutyapárti, továbbá hogy a macskát nem feketesége miatt simogatta meg, ugyanis számára: „Mindegy, hogy a macska fehér vagy fekete, az érdekel, hogy fogja meg az egeret.” A kép alá Orbán Viktor azt írta: „Állatok világnapja. Vigyázzunk rájuk!🐶🐈🐭”
Hát nem cuki? Ellágyulás. Szavazók száma visszanő százezerrel. Meg azok a kis rajzok… Szinte azt kívánjuk, vigyázzanak magukra. (A röfik hiába tennék, a Nagy Kolbásztöltő nem ismert akadályt, ha kolbászból font kerítésről van szó.)
Egyetlen apró megjegyzés: O. V. megint úgy idéz, hogy nem nevezi meg a forrását. Ráadásul egy világhírű mondásról van szó, idősebbek emlékezhetnek elhangzásának körülményeire is. Kínában 1960-61-ben a maói „nagy ugrás” okozta politikai válság kezelésére egyfajta kínai „új gazdasági politika” kezdődött, amelynek pragmatikus jelszavát a később meghatározóvá vált Teng Hsziao-ping fogalmazta meg: „Mindegy, hogy milyen színű a macska, ha megfogja az egeret.”
Tehát jegyezzük meg: a macskás-egeres mondás nem Orbán kútjában és fejében született meg. És akkor már csak egy kérdés marad: az egerekre is vigyáznunk kell? Rájuk ki vigyáz?
