Egy törvénykezdeményezés elfogadása aranyozta be Románia elnökének hétfői napját: a parlament felsőháza megszavazta az igazságszolgáltatásban elkövetett bűncselekményeket kivizsgáló ügyészség (SIIJ) felszámolását. Ezt a különleges vádhatóságot főleg azért hozták létre, mert korábban az LC Kövesi/FColdea halhatatlan páros – a titkosszolgálatok és az igazságszolgáltatás fejeinek áldásos együttműködése révén – gyakorlatilag minden fontosabb „magisztrátusnak” (ügyésznek és bírónak) olyan „dossziét”, vádiratcsomót fabrikáltatott és tartott talonban, amellyel a szerencsétleneket zsarolni lehetett, a „binom” számára kedvező döntéseket lehetett kicsikarni tőlük. Híres eset volt, amikor egy alkotmánybíró karrierjét törték ketté (háló- és fürdőszobájában filmezték, éjjel-nappal lehallgatták stb.), mert nem volt hajlandó megszavazni a román Big Brother törvényt.
Miután a SIIJ-nek ott tettek keresztbe, ahol csak tudtak, gyakorlatilag lehetetlenné téve a működését, most végre diadal: a SIIJ megszűnt. Illetve mégsem teljesen szűnt meg, csak újjáalakulása után más alárendeltségbe kerül – a hatásköre jó részének átmentésével, amiben pozitív szerepet vitt az RMDSZ.
A fentiek jelentették tehát, szabadon elbeszélve, a fő eseményt hétfőn. Mert közben az, amit a világ lélegzetvisszafojtva figyel: a háború folyamatosan történik. Felfogni nem tudjuk sem az igazi borzalmait, sem a kimenetelét. Azt viszont sejtjük, hogy Románia – mint minden nagy összevisszaságból, világtraumából – ebből is győztesen kerül ki.
Most is, jól kezeli a helyzetet: élesen elítéli az agresszort, hiperaktív, felkészülten menekülteket fogad szám nélkül, fegyverkezik; a NATO-val pedig annyira jóban van, hogy annak második embere egyenesen román… (Az a Mircea Geoana, a 2009-es elnökválasztás igazi győztese, aki csak másnap reggel tudta meg, hogy egy korhely matróz közben ellopta az aranyérmét.) A mostani helyzetből Románia akkor profitál a leginkább, ha – mint hírlik – Klaus Iohannis lesz az Észak-Atlanti Szövetség új elnöke. Aminek nem csak ő, hanem a nép is szívből örülni fog, hiszen megszabadul tőle – lásd: Kövesi-effektus…
Sajnos a politikai kataklizmákból Magyarország rendszerint kárvallottként kerül ki, többnyire azért, mert eleve a rossz oldalra állt. Olykor ez évtizedekkel a sorscsapások után is sikerül neki – lásd a már nem is csak éledő, egyenesen tobzódó Horthy-kultuszt. És most is a rossz oldalon áll, a keletin a Nyugattal, „Brüsszellel” szemben.
Innen egyenesen vezet a kíváncsiság Iohannis és Orbán viszonyához. Tőkés Lászlóék közvetítésével egy időben Orbán sikeresen próbálta fírolni Basescut, deklaráltan barátok is lettek, leképezve a kisüsti és a viszki értékközösségét, míg aztán a végzet katzenjammer képében közbeavatkozott és tragikusan elválasztotta őket.
Kelemen Hunor sokrétű közvetítése a magyar kormány és a tündérkerti intézmények között figyelemre méltó, az érzelmek különösen fellángolnak kampány idején (alig várjuk szövetségi elnökünk érvelő korteshozsannáit), de Románia elnökének szféráját még aszimptotikusan sem sikerült megközelítenie. (Ne hibáztassuk elnökünket, a dologhoz köze lehet a disznóölés/kolbásztöltés, illetve a tenisz és a golfjáték szenvedélye közti diszkordanciának is.)
Mindezek ellenére történt közeledési kísérlet, nem is olyan régen – amikor Orbán Viktor nyíltan törekedett a regionális leader szerepére, nem sejtve, hogy a Nagy Hallgatag, a néma levantei titokban szintén ilyesmire pályázik. Tehát most a kérdés úgy merül fel: melyikük vágyai beteljesülésének kedvez inkább a fokozódó nemzetközi helyzet?
Orbán közeledési kísérletének fogadtatását érzékletesen fogalmazza meg a Főtér beszélő címe 2019 decemberében: Klaus Iohannis elütötte Orbán Viktor baráti jobbját. A cikk arról szól, hogy az államfő nem akart részt venni a magyar miniszterelnök által Temesváron javasolt közép-európai együttműködési projektben. A lehető legbeszédesebb a kép is.
Néhány mondat a cikkből:
Orbán Viktor az 1989-es forradalom kitörésének 30. évfordulója alkalmából rendezett temesvári gálaesten azt mondta, nagyszerű esélyt lát arra, hogy a jövőben románoknak és magyaroknak közös céljaik lehessenek.
Orbán Viktor az 1989-es forradalom kitörésének 30. évfordulója alkalmából rendezett temesvári gálaesten azt mondta, nagyszerű esélyt lát arra, hogy a jövőben románoknak és magyaroknak közös céljaik lehessenek. Úgy fogalmazott, Magyarország ki akar törni abból a helyzetből, hogy Európa második vonalába tartozik, és azt tűzte ki célul, hogy Közép-Európa a világ egyik legsikeresebb és legversenyképesebb térsége legyen
Megkésve bár, de annál barátságtalanabbul reagált Klaus Iohannis államfő a magyar miniszterelnök múlt szombaton, Temesváron elhangzott beszédére, amelyben Orbán Viktor azt üzente: Magyarország készen áll, hogy a szomszédjaival felépítsen egy új Közép-Európát. Iohannis egy keddi sajtótájékoztatón úgy fogalmazott, ő az egységes Európai Unió híve, és nem hisz abban, hogy új törésvonalakat kellene megnyitni az EU-ban.
„Mindannyiunknak azon kellene lehetőségeinkhez mérten dolgoznunk, hogy eltüntessük a létező törésvonalakat” – így az államfő.
Focinyelven ez kábé úgy hangzik: „gyere cserének a csapatba, én leszek a kapitány”, mire a másik: „egy lóherét, ezt a cselt az óvodában sem vettem be”…
Nem idézhetjük a Főtér egész mélabús írását, olvassák el, támogassák ezzel is az erdélyi független médiát!
Nehezen tudjuk elképzelni, miben van érdekazonosság a mai magyar és román vezetés között, de nyilvánvaló, hogy abban az RMDSZ is osztozik.