A Hét tudomány-oldalain tudatos igyekezet volt a műfaji sokféleség az ismertetésben is. Akár a publicisztikai hangvétel a szokott értekező stílus mellett. A két alábbi apróka jegyzet ezt is illusztrálhatja.
Nem ér meg egy lábjegyzetet?
Forgatom Vilenkinnek a halmazelméletről szóló népszerűsítő könyvecskéjét – az Enciklopédiai Könyvkiadó jelentette meg, román nyelven. Kisiskolásoknak készült ugyan, de a matematikához nem sokat értő felnőtt számára is élvezetes olvasmány.
Feltűnik, hogy a szerző – egyébként igen helyesen – kerüli azt a látszatot, mintha bizonyos matematikai felismerésekhez csak egyetlen név kapcsolódna. Ahol szükséges, kiemeli a párhuzamosságokat: Leibniz—Newton, Bolzano—Cantor, Gauss—Lobacsevszkij…
Az utolsónál megállok – eszembe jutott egy harmadik név. Úgy emlékszem, hogy a nemeuklideszi geometriával kapcsolatban Bolyait is említeni szokták…
Biztosan rengeteg párhuzamosság van a tudományokban, amelyik – lehet, hogy igen sérelmes módon – hiányzik a köztudatból. Könyvecskénk írója is megfeledkezett Bolyairól – istenem, „nem nagy ügy”, a könyv így is jó!
De úgy vélem, a fordító némiképp helyrehozhatta volna a szépséghibát. Hiszen alapos munkát végzett! A könyvben szerepel például egy Puskin-vers, bizonyos halmazelméleti meghatározások illusztrálására. A fordító nem sajnálta a fáradságot, és átírta ezt a részt: Eminescu-verssel helyettesítette, hogy otthonosabb legyen a hazai olvasó számára. Bolyai is megért volna egy lábjegyzetnyi hazai örömet…
Megjelent A Hét III. évfolyama 10. számában 1972. március 10-én.
A béka
Az EFE spanyol hírügynökség jelentése szerint Bogotában a kolumbiai antropológiai intézet igazgatója hivatalosan is elutasította Gutierrez Lega „antropológus” tézisét, amely szerint az ember – na miből ? – a békából származik. Mi több, a „tudós” (emígy végérvényesen megcáfolt!) állítása szerint az ősbéka, amelynek fejlődésvonala a Homo Sapiensig vezetett, hajdanában éppen annak a szavannának volt lakója, amelynek helyén Bogotát felépítették. Aha. De ugorgyunk.
A hírben számunkra nem is a légyként röpködő képzeletű Gutierrez Lega feltételezése a meglepő, hanem az, hogy ezt a feltételezést tudományos fórum szintjén cáfolták. Amitől G. L. most bizonyára a tudomány mártírjának érzi magát, s azt mormolja: „eppur si – béka”.
A sas nem fog legyet, aquila non captat muscas – tartja egy latin közmondás. Az erélyes igazgató – aki ezek után Gutierrez Legával karonfogva nyilván bevonul az antropológia történetébe – tudományos „igényességén” kívül csak annyit bizonyított, hogy ő: nem sas. Ugyanis legyet fogott. Márpedig tudjuk, hogy legyet a béka fog.
Így az Igazgató, atavisztikus tettével – paradoxális módon – mégiscsak Legát igazolta.
Megjelent A Hét III. évfolyama 10. számában 1972. március 10-én.
