Ma, azaz december 18-án van Katar nemzeti ünnepe. Elmésen erre a napra időzítették a vébédöntőt, amelyet némi izgalmak után Argentína nyert meg. Gianni Infantino, a FIFA elnöke azt mondta, a katari az eddigi legsikeresebb labdarúgó világbajnokság. Nem biztos, attól függ, miben mérik a sikert.
Katarnak alig több mint 300 ezer állandó lakosa van (2017-es adat). (Ebből a szempontból olyan, mintha a vébét Craiova rendezte volna.) Katar nincs rajta a labdarúgás térképén sem a futball nevű labdajáték, sem a játékvezetés színvonalát illetően. Soha eddig nem rendezett világbajnokságot „szakmailag” ennyire jelentéktelen állam.
És sokan mondják, soha ilyen nagy korrupció nem kísérte a játékokat a rendezés jogainak odaítélésétől a lebonyolításig. (Bár egy ideje Katar igyekezett javítani a helyzeten.) Ha Infantinónak igaza van, az gyakorlatilag mégis azt jelenti, hogy korrupció nélkül nem lehet sikeres sportversenyt rendezni, mi több, a siker egyenes arányban áll a korrupcióval.
A döntőben a vébé két legjobb játékosa, Messi és Mbappé a Paris Saint-Germain játékosa (a harmadik legjobb: a szintén M-betűs horvát Modric), de a párizsi csapatban játszik Kimpembe, a csapatnyi sérült francia válogatott játékosok egyike, az argentinoktól pedig Paredes – ehhez csak azt kell hozzátenni, hogy több mint tizenegy éve a klubot megvette a katari Nasser Al-Khelaifi, aki a klub elnöke lett. Jó kis katari házibajnokság volt, nemde?
A nagykorrupció természetesen a kulisszák mögött zajlik. Ha ehhez valakinek van érzéke, akkor az Orbán Viktor. A magyar miniszterelnök kedd este érkezett Katarba (először), ahol megbeszélést folytatott Khalid bin Khalifa bin Abdulaziz Al Thani katari miniszterelnökkel; „Szeretem, amikor kultúrák találkoznak és játszanak egymással azonos játékszabályok mellett ugyanabban a sportágban” – jelentette ki utána katari újságíróknak nyilatkozva. Kiemelte, hogy a katari labdarúgó-világbajnokság nemcsak látványos, de izgalmas is. Orbán Viktor egyben nagyra értékelte a szervezést és azt, hogy Katar úgy döntött, a pénzt arra a célra költi, hogy az egész világot vendégül lássa. Fontosnak tartotta mindemellett, hogy arab országban rendezik meg a labdarúgó-világbajnokságot. A „Ha Rómában vagy, tégy úgy, ahogy a rómaiak teszik” szólást felemlítve úgy fogalmazott, nagyon jó, hogy egy arab országban látják vendégül a világot, amelynek így tiszteletben kell tartania a helyi szokásokat és szemléletmódot. Mint mondta, ez nemcsak a labdarúgás, de az eltérő életfelfogás megértése szempontjából is fontos. Mindezeket magyar lapokból idézve írjuk.
Ugyanakkor most Katar nyakig van a megvesztegetési botrányban, amely hatalmas megpróbáltatás nem csupán az európai baloldal, de az Európai Unió számára is. A helyzet ismert: katariak a megvesztegetők, főleg olaszok és görögök a megvesztegetettek. Egyikük, Eva Kaili az Európai Parlamentben körülbelül úgy dicsérte a katari vébé szervezőit, a katariakat általában, mint Orbán Viktor. Utóbbinak viszont Katarban bizonyára az tetszik a legjobban, hogy ez az állam vegytiszta abszolút monarchia: Katar örökös emírje rendelkezik minden végrehajtó és törvényhozó hatalommal, és végső soron ellenőrzi az igazságszolgáltatást. Az uralkodó család tagjai töltik be szinte valamennyi fontosabb miniszteri posztot, akiket az emír nevez ki.
A magyar miniszterelnök természetesen hozzászólt a korrupciós botrányhoz is: „lecsapoljuk a mocsarat Brüsszelben!”, mondta fickósan és felségtöbbesben, mert különben nehéz elképzelni, ki fog leállni pont vele mocsarat csapolni. (Valamivel körülményesebb, mint bort…) Sokan beérnénk azzal, ha a hazai mocsarát csökkentené egy kicsit. Azért jellemző, hogy a megvesztegetőt nem akarja „lecsapolni”, különben nehéz elképzelnünk, hogyan vonják felelősségre a katariakat a rengeteg pénzért, amellyel előnyöket vásároltak. Ez is nagyon tetszhet Orbánnak…
Nem nehéz rájönni, hogyan asszociáltunk minderről Oroszországra. És ha már itt tartunk, minden bizonnyal ez volt az első Patyomkin-vébé. Nemzeti színekbe öltöztetett katari szurkolók, Ceausescu-i nézőhozamok, hibákat tagadó-elleplező adatok és „hírek”. Patyomkin-falvak. Aktuális nagyon, ha arra gondolunk, hogy ezek az állítólagos ház-homlokzatok – amelyeket Grigorij Alekszandrovics Patyomkin miniszter állíttatott fel II. Katalin cárnő látogatása előtt (1787) a Dnyeper folyó partján, hogy megtévessze a cárnőt – azért kerültek bevetésre, hogy lenyűgözzék az uralkodót az újonnan meghódított Krím félszigeti terület gazdagságával.
Ha még kellett, Katar és a vébé tudatosította bennünk, hogy minden pénz és minden látszat, minden az életünket egyre inkább meghatározó látszatvalóság, pontosabban valóságkreálás, központi szerepben demiurgoszként a propagandával, píárral, manipulációval.
Mindezek ellen nincs mit tennünk; legfeljebb az vezethet eredményre, amit a nénike mondott a bátyónak, aki Patyomkinról áradozott neki: „Tedd vittya!”
Ui.
Mindazonáltal hangsúlyoznunk kell, hogy a Transparency Internationalnek “a közszférában észlelt korrupció szintjét” vizsgáló rangsorában Katar 63 ponton áll. (A 100 pont jelenti azt, hogy egyáltalán nem korrupt). Ez a második legjobb érték a Közel-Keleten az Egyesült Arab Emírségek után, és jobb, mint néhány uniós államé, köztük Spanyolországé, Portugáliáé és Magyarországé. Bár lehet, hogy ez a helyezés sokba került neki…
