Érdekvédelmi szervezetünk legutóbbi kongresszusa, a székely himnusz körüli vita ismét eszünkbe juttatta, hogy milyen megosztottak vagyunk „székely ügyben” is.

Nem vagyok székely, és nem vagyok erre büszke. Most jut eszembe, hogy a félnémet, közel félmagyar összetételemben egy kis rész éppen lehet az (anyai ágon egyik dédapám örmény volt, de egy másik dédszülőm talán sikulusz), de bennem-rajtam semmi egyéb nem utal rá; szóval elenyésző a jelentősége. Annak viszont van jelentősége, hogy a magyar identitásom idegenkedik minden székelykedéstől, s különösen bánt, borzolja az idegeimet, amikor egy-egy endémikus atyafi azzal fölényeskedik nekem, hogy „székely szarta a magyart” – mintha minden magyar az ő anyagcseréjének a végterméke volna. Iszonyú képzavar ez is, meg az egész „himnuszuk” is, nem csoda, hogy a mai magyar hatalom kéjesen lubickol benne, mint mindenben, ami giccs, de könnyen (annál könnybben?) fel lehet használni csúsztatásra, félreértelmezésre. Lelkesítésre, propagandára, arcátlanul nyílt kongresszusi zsaroló korteskedésre.

És most mellőzöm azt is, hogy Marosvásárhelyt soha nem éreztem „székelynek”, ma a legkevésbé. (A mezőségi nyelvjárást is közelebbnek éreztem magamhoz. Nem beszélve arról, hogy mennyire közel érzem magamhoz az északkeleti, szatmári nyelvjárást – mondjuk a diftongizálást leszámítva, tanítottam is kedves anyósomat egy szóra, rettenetes élveztem, amikor bájosan kiejtette: libidău, fiam, de mi az? –, amiből irodalmi nyelvünk kinőtt.) Néha egyenesen az az érzésem, hogy a városom inkább most kezd „székelyesedni”, amikor a meglódult belső népvándorlás egyre több szép ügyes székely fiút és lányt hoz ide dolgozni, az egyetemistákról nem is beszélve, de hát ők utána mennek a bús NER-be. (Bár ezzel kapcsolatban is egyre több szomorú esetről hallani.)

A ‘székely himnusz’ kifejezésre az Új Hét keresője 73 találatot, cikket hozott ki, olyan kiváló szerzők billentyűzetéből, mint Hermann Gusztáv, Szilágyi N. Sándor, és esszézett a témáról Markó Béla is.

Íme, néhány cikk:

Ágoston Hugó: Vissza hát – másként nem tehetek – a Székely himnuszhoz!
Hermann Gusztáv: A székely himnusz
Noha keletkezése óta megoszlanak róla a vélemények, ma már a Magyar Értéktár része – 100 éves a székely himnusz
Markó Béla: Más ország, más himnuszok
Székely góbé, kopjafaerdő, Csaba királyfi – Hermann Gusztáv történész a mítoszokról és a székely piaci márkáról
Szilágyi N. Sándor: A székely autonomisták és a lottójegy esete

Végül jöjjön a javaslat! A székely öntudatos, tehetséges népség. Ám mivel a Székely himnusz csupán a székelyeké (nagyon sokunknak nem is jön, hogy énekeljük, legtöbbünk hallgat közben, mint valami bolozsán, a szánalmasabbja tátog), mivel csak a székelyekről szól (sokan szeretnénk, ha a magyar is csak annyira porladna, mint a szikla, de sajnos úgy porlad, mint a kréta vagy a vesekő), mivel Semjén Zsolt olyan lelkesen énekli: kereszteljék át az RMDSZ-t, legyen az új neve: Egyelőre Romániai Székely Szövetség. RSZSZ. Tehát nem magyar (anyagcseretermék), hanem székely, és vegyék ki a demokratát is, hiszen egyszínű (néha, megengedem, kétszínű), antipluralista, ellenben a magyarországi szélsőjobboldali, antidemokratikus, illiberális, EU-ellenes, oroszbarát, autoritárius kormánypárt meghosszabbítása, kistestvére, csatolmánya, függelléke.

Persze kérdés, hogy…