Orwell és Huxley rémálma – olvasom a jegyzetet, a végén megnézem az interjút az 1984 szerzőjével, megrázó és megdöbbentő. Valami nyugtalanít, bizonytalan érzés: mi jut erről nekem most eszembe? Sokáig nem jut eszembe, a tudatalattimban marad, hogy – bár nem jut szembe – mi lehet az a déjà vu, amire az idegeim rezonálnak George Orwellt hallgatva a betegágyán.
És tudom, hogy ezt sürgősen meg kell írnom, és akkor világossá válik, abban a pillanatban belém villan az is, amit felidéztek azok a szavak és az a hang: Tamás Gazsi, Tamás Gáspár Miklós szavai és hangja, hanghordozása. Angolul? – hiszen Orwell természetesen angolul beszél. Igen, angolul. Hiszen Tamás Gazsi is természetesen angolul beszél, csodálatos természetességgel beszél angolul. (Ahogy dicsérték már tökéletes francia, német és román tudását, kifejezőerejét, helyességét, kiejtését is.)
Mindkét szöveg külön érdekes (az Orwellé egy utolsó tévészereplés, a Gazsié egy hatrészes interjú A neoliberalizmus összeomlása és a szocializmus eszméje ma című 2010-es nemzetközi konferencia alkalmából, amelyet Zágrábban, a Subversive filmfesztivál keretében tartottak), vessük hát össze Orwell és Tamás hangját, beszédét.