Barátok voltunk, ezt indokolni nem kell, mindenesetre önzetlen segítőtársként, szakmatársként. Aztán a politika forgószele elsodort egymás fizikai, lelki és szellemi közelségéből, titeket nem gondolt magasságokba, ahol az emberi viszonyok másképp, több szabadsági fokkal működnek.
Ez az év a világtörténelemben a legintenzívebb, a klímához hasonlóan a legforróbb, soha ennyien ti, politikusok nem mérettetek meg egyszerre, és talán soha nem ennyire feszült körülmények között. A tét mindig a helyzet kiélezettségével arányos. És most a helyzet kiélezett. Karrierek ívelhetnek fel vagy törhetnek meg. A választás dilemma elé állítja az embert, és korunk embere nem szereti a dilemmákat – hadd döntsenek helyette mások.
Hanem ti ketten, volt barátok: az Európai Parlamentben mit fogtok csinálni, ha sikerül bejuttatnunk titeket, kétágú Fidesz-farkincát? A Nagy Harcos vezér bírja, hogy a magyar EP-képviselők sehova se tartoznak (sőt, ugye „maguktól léptek ki” a legnagyobb európai parlamenti családból); de semmi sem szomorúbb, mint magányosan bolyongani a világot jelentő folyosókon a sehova sem tartozás, a kiközösítettség sápasztó érzésével, veszett ügyek bánatával.
És a Fidesz mit tesz, hogy valahova tartozzék? „Azért kell minél többen ott lennünk”, hogy végre – annyi ellenszavazat és vétó után – vessük szét az egész hóbelevancot! Ez a TOP (a Trump–Orbán-Putyin trió) érdektársaság mániáit kifejező jelszó. A kampány fő témája. Tényleg, mi másért? Az Európai Unióban és Parlamentben Orbán Viktor a szélsőjobboldalon keres szövetségeket, reprezentatív közösséget. De ő már Meloninak sem kell – és nem csak Ukrajna miatt (amely még sebesülten is veszélyes, de mi lesz, amikor felépül, bosszúra éhesen a sok áldozat miatt?), hanem mert a nárcisztikus személyiség természete, hogy hatalomra tör – gátlástalan, nindzsa! –, márpedig a hatalomtól nehéz megválni még a nyugati demokráciákban is. Az orbáni Bűnlajstrommal (ez nem valamelyik szélsőjobb skandináv képviselőtárs!) hányszor mondott volna le egy nyugati politikus? Apropó: az RMDSZ vajon nem fogadta meg szentül, hogy nem köt szövetséget (nem tart fenn kegyelmi viszonyt – lásd Ábrahám…) szélsőséges politikai alakulattal?
Olvasom, hogy az Európai Parlament jogi bizottsága hétfő este tizenhat igen és egy ellenszavazat mellett elfogadott ajánlása felkéri a képviselő-testület elnökét, hogy indítson pert az Európai Bíróságon a Magyarországnak tavaly decemberben 10,2 milliárd euró kohéziós politikai forráshoz hozzáférést biztosító bizottsági döntés miatt. Tizenhat-egy! 16-1! Tizenhat! Ennyi ellenség? Még gombócból is sok! Mi lesz ebből?
Tehát minek is megy a Fidesz az Európai Parlamentbe? Ti pedig – Romániából – ketten, két szavazattal biza hogyan képviselitek az érdekeinket? Romániaiságotok számít valamit?
Barátaim, Orbán és Kelemen vezérletével NERdéllyé tettétek kárpáti hazánkat; nézzétek meg csak azt, hogy a sajtónk mennyire kerüli akár megemlíteni a botrányos magyarországi dolgokat. Soroljam? Az Új Hét azért született, hogy ne kelljen máshol sorolnom. Apropó, adnátok interjút az Új Hétnek? (Vagy most jösztök ti is a templomból? Bátorság, én a falvédőről…) De kérdezzek egyebet, ha már erről van szó, az aktualitásból: Kelemennek és Szijjártónak lesz-e pofája Erdélyben március 15-én az Első pontot, a sajtószabadságot említeni? A médiatörvény után sokáig egy szó sem hangzott/hangozhatott el róla a hivatalos ünnepi beszédekben. Mert Magyarországon a gazdasághoz, az egészségügyhöz, az oktatásügyhöz, a jogállamisághoz és általában a normalitáshoz hasonlóan – ha nem fájóbban – porban van a demokrácia egyik alapja, a sajtószabadság is. És – nem sokáig megy ez így! – rövidesen egymás szemébe kell néznünk, politikusoknak, sajtósoknak.
A szavazatomat bírjátok, ezt tudnotok kell. Bajban vagytok, s az ember nem hagyja cserben felebarátját a bajban. De másokat már nem biztatok. Ahhoz hit kellene, a hitem pedig rég elszállt.
Majd ősszel a levelek visszatérnek a gyökerekhez.
