A földön kívüli civilizációkról, a velük való kapcsolatfelvétel lehetőségeiről az első nemzetközi konferenciát 1971 szeptemberében rendezték meg Bjurakánban, az örmény Tudományos Akadémia Csillagvizsgáló intézetében.
A konferencia részvevői sok kérdésben eltérő véleményen voltak. Sklovszkij professzor, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja: „Feltételezem, hogy civilizációnk az egyedüli a világegyetem általunk megfigyelhető tartományában”. Kardasev, a fizikai és matematikai tudományok doktora: „Becslésem szerint az univerzumban, sőt, a mi galaxisunkban is igen nagy az intelligens társadalmak száma”.
Az eltérő vélemények ellenére mindenki egyetértett abban, hogy a földön kívüli civilizáció létének és észlelésének kérdéseit a spekuláció szintjéről a tudományos kísérlet és megfigyelés szintjére kell emelni.
Itt valóban szó sincs semmiféle mítoszról. A mítoszteremtés nem a tudósok részéről lényeges, akik ezzel a kérdéssel célkutatásszerűen foglalkoznak (ők tudják, mit beszélnek), hanem azok részéről, akik a sokadkézből vett információkat – az ügynek ártó módon – illesztgetik eklektikus rendszerbe, s olyan tényeket vélnek-hirdetnek bizonyító erejűeknek, amik nem azok.
Mindez nyilván nem jelenti azt, hogy munkahipotézisekre nincs szükség. Az említett konferencián munkahipotézisek alapján tárgyalták meg például a földön kívüli civilizációk felkutatásának módozatait.
Egyes ilyen módozatokról A Hét is közölt cikket A csillagközi dialógus lehetőségei címmel, második évfolyamának 51. számában. L. o.
Megjelent A Hét IV. évfolyama 11. számában, 1973. március 16-án.
