Jakab Péter érdekes, azaz érdekelt felvetése jogos, sőt szellemes.
Az egyéni választókörzetekben (EVK) a Tisza jelöltjeinek előnyére szolgál a viszonylagos ismeretlenség a Fidesz jelöltjeivel szemben,utóbbiakat a választók már túlságosan is jól ismerik (mint a rosszpénzt) és unják (mint a kamukonzultációkat meg Orbán vicceit). A Tisza jelöltjeinek ismeretlensége azonban hátrány az „óellenzék” egyes lehetséges jelöltjeinek (el)ismertségével szemben.
Legyen Fj a Fidesz jelöltje, Tj a Tiszáé, és legyen Ej az. akit nem a két nagy párt (tömb) valamelyike jelöl. Fogadjuk el, hogy sokan (talán egyre többen) vannak, akik nem szívesen szavaznak sem a Fideszre, sem a Tiszára.
Több olyan körzet létezhet, ahol Tj kikapna akár kicsivel is erősebb Fj-től, de ha ő (Tj) visszalépne, akkor az ő szavazataival Ej biztosan nyerne Fj ellen. Nem tudom, hány ilyen hely van, ahol tehát Ej – helyes összehangolt taktika alapján – győzne, de valószínűleg több, ezt össze lehetne írni, és számításokat lehetne végezni akár az MI segítségével. (Fantasztikusan jó valószínűségszámításban, tapasztaltuk!) Magyarországi olvasóink nálunk sokkal több ilyen Ej-nevet sorolhatnának: Hadházy, Jámbor, néhány jelenlegi képviselő stb., stb.
Tehát ha igaz az, hogy az „óellenzék” néhány potenciális jelöltjének vissza kellene lépnie a Tisza minél nagyobb arányú győzelme érdekében, akkor az is igaz, hogy jó néhány helyen épp hogy a Tisza jelöltjének kellene félreállnia, növelve a Fidesz ellenzékére leadott szavazatok számát.
Ez a felvetés, javaslat inkább általánosítása, mint egyszerű megfordítása a Tisza és hívei rég sulykolt tételének, a „mindenki lépjen vissza, ha rendszerváltást akar” (vagy legalábbis a Fidesz legyőzését). Mindenképpen a meghaladása annak, és valószínűleg Európában is nagyjából így számolnak. (Mert hogy számolnak, az szinte biztos…)
Beismerem, hogy ez a számítás könnyen egyszerű formális spekulációnak tekinthető, sőt, bizonyulhat, de avatatlanként, laikusként mégis megfontolandónak tartanám, abból kiindulva, hogy – mint említettem – a Tisza jelöltjeit kevéssé ismerik, a Fideszéit meg sokan túlságosan is jól.
Ha a gondolatmenet helyes, a Tisza pártnak, elnökének, vezetőségének, tagságának (ha ugyan van személyazonosítottan nyilvántartott tagsága) hatalmas a felelőssége. Ugyanis ahol az egyéni választókerületben Tj jelöltje biztosan veszítene, de visszalépésével Ej nyerne, ott gyakorlatilag a Fidesz veresége (– 1 pont) és az ellenzék +1-ja a fordított helyzethet képst összesítésben két pont előnyt jelent.
Ha a Tisza nem megy bele ebbe a „kombinációba”, minden szándéka gyanússá válik, talán még az is, hogy csakugyan valódi alternatívát készül-e nyújtani: és ha nem is rendszerválást (mert az mindenképpen nehéz, és kicsi a valószínűsége), de legalább egyszerúbb parlamenti többséget és kormányváltást akar. (Vagy pedig egyenesen egy „ófidesz”-„újfidesz” felállásán gondolkodik.)
Mondom, mindez abban az esetben, azokban a helyzetekben érvényes, ahol Tj jóval ismeretlenebb, mint Ej, akit nem csak ismernek, de el is fogadnak és meg is szavaznak az emberek. meg akkor, ha az ismertséget félretéve a Fidesz és a Tisza jelöltje egyformán áll. Nem biztos, hogy sok ilyen EVK van, de ott (is) minden Fidesztől elvett szavazat kettőt ér.

*
Erdélyiként, aki több okból (de már azért sem, mert nem magyar állampolgár) nem szavaznék sem a Fideszre, sem a Tiszára. Azt viszont erdélyiként is nagyon szeretném, hogy a kínálkozó esélyt megragadva a kiélezett helyzetben sem feledkeznének meg a politikusok a demokrácia, a jogállamiság, a pluralizmus fontosságáról.
Valahogy meg kellene haladni azt, amit Márton László Montpellier-ből így ír le: „(Magyar) „Indulásakor szarvashibát követett el, amikor megvetően elutasította az óellenzéknek csúfolt potenciális szövetségeseket. Diplomáciai tapasztalata, úgy látszik, nem volt elég se arra, hogy ellenfél és lehetséges partner között különbséget tegyen, se arra, hogy a bárdolatlan kijelentésektől tartózkodjék. A tizenöt évig a maguk módján és a lehetőségeik szerint ellenállókat kifigurázni, képviselőiknek pénzéhséget tulajdonítani, őket a NER-rel való együttműködéssel vádolni, Orbán-Gyurcsány korszakot emlegetni nemcsak méltatlan, de önmagának és alakuló pártjának se használt. Bármi legyen a végső eredmény, rögzítsük: a kölcsönös vádaskodás egyre fokozódó agressziósorozatát – amely mindkét fél legrosszabb oldalát mutatta, s a józan demokratákat, az újjáépítéshez nélkülözhetetlen, szakértő értelmiséget megnyerés helyett eltántorítja a politikától – Magyar Péter kezdte el.”
Jó lenne nem folytatni – talán még minden jóvá tehető. A feladat történelmi. És egyedül ritkán megy.