Ne nevessenek, és főleg ne vessenek meg, de egyre több gondolatom bánt engemet, úgy veszem észre. Ezzel önök is így lehetnek. Csak ne jussunk el oda, hogy lassan már minden gondolatunk bántson bennünket, s a gondolattalanságba kelljen menekülnünk. Vagy az ellengondolatiságba.
Mert például a szláv költőnek is (már a magyarnak, mert a románok legnagyobb költője is szláv volt), aki hol az év utolsó napján, hol az év első napján született, amikor 1849-ben Erdély szent földjén futott, menekült nyomában a még szlávabb üldözővel, talán az volt az utolsó gondolata, hogy mégis jobb lenne ágyban, párnák között… Amikor az embert a harcmezőn kergetik, más gondolatok bántják, mint amikor talpra akarja állítani tántorgó népét.
Első gondolatom, ami ma nagyon bánt, az, hogy nem értem a világot. Minél többet tanulok, minél többet töprengek, minél többet beszélgetek emberekkel, annál kevésbé értem. Ezt nem is kell részletezni, minden ilyen életfilozófiai gondolatunk óhatatlanul banális. Nem vigasztal, hogy mások sem értik a világot, meglehet, senki – illetve, ahogy mondani szokták, mindenki a maga módján érti… ami nyilván ugyanaz. És nem vigasztal, hogy nem is lehet megérteni, sőt ez a tudat még mélyebb kétségbeesésbe taszít.
Második gondolatom, ami ezekben a napokban nem hagy nyugodni, az szívbéli hazám, Magyarország kifosztása. Magyarország utolsó, vagy ha úgy vesszük első az Európai Unióban a korrupció mértéke és percepciója tekintetében. Ennél is szomorúbb, ha meggondoljuk, hogy ez csak egy antidemokratikus rendszerben lehetséges, mármint ilyen fokú, történelmi léptékű romlottság, megátalkodottság, fokozatos lezüllés. Ha csak ez az egy gondolat bántana, az is elég lenne öreg fejemnek életem végéig.
Nem tagadhatom, bánt az is, ami a székelyekkel manapság történik. Csapás csapás után. Nem elég, hogy anno a Magyar Labdarúgó Szövetség kitiltotta a székely zászlót a focimeccsekről, utóbb pedig – néhány napja – a történelmi Magyarországot ábrázoló zászlók, molinók, drapériák bevitelét tiltotta be nemzetközi mérkőzésekre (pedig azok a hazafias érzület micsoda magasztos kifejezésére adhatnak ünnepélyes alkalmat a stadionokban), most mindennek a tetejébe kiderült, hogy – legalábbis az udvarhelyi – derék ma… székely emberek nem ázsiai, hanem európai származásúak genetice. Hun vagy, Attila!? Végül mindössze három nappal ezelőtt Sepsiszentgyörgyön idő előtt lefújtak egy mérkőzést, ami nem nagyon bántó, sőt, de ahogy egyes román lapok írják, veszélyes precedensként. „Kinyílt a Pandóra szelencéje”, mondta művelten az egyik román focihivatalosság. Valóban, régen kinyílt. Ez is nagyon bánt engemet, vissza-visszatérő gondolatrohamokban.
A szerkesztő megjegyzése
Noha hírfigyelő szolgálatunk csak lapzártakor vette észre, ki kell emelnünk: villámgyorsan példamutató döntést hozott az oltyán csapat, a FCU Craiova vezetősége, miután szurkolói nemrég Sepsiszentgyörgyön rasszista bekiabálásokra ragadtatták magukat: kitiltották a szurkolóikat a hazai meccseikről. CHAPEAU BAS! JOS PALARIA! LE A KALAPPAL! Bár ragadós lenne a példa…
