Rettenetes ez a feszültség. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke már két hete kijelentette, hogy Szövetségünk biztosan indít államelnök-jelöltet a dülöngélve közeledő választásokon (amelyek, mint mindig, a legfontosabbak lesznek életünkben), és mi még nem tudjuk, ki lesz az, ki lesz Románia első magyar államfője. Volt Kelemennek egy korábbi hamiskás ki-bejelentése, hogy nem ő lesz az, de akkor ki? Mindenki más még nála is viccesebb lenne.
Ilyen kérdésekben persze az embernek nem kellene viccelnie. Különben sem tudom, mennyire humoros ember ő; hogy úgy fejezzem ki magam, Hunorban nem ismerek tréfát. (Azt tapasztalhattuk, hogy olykor, fontos ünnepélyes alkalmakkor enyhén komikus). HQ-ját is lemérendő tennék fel tehát a jelölt-jelöltnek néhány türelmetlen kérdést, amelyeket valószínűleg rossz viccnek tekint, legalább magában, a tükörbe nézve próbáljon szintén viccesen válaszolni rájuk, ha már – mint sejtem – komolyan nem fog.
– 2011-ben, amikor Nagyváradon megválasztották Markó Béla utódjának, gondolt-e arra, el tudta volna képzelni, hogy az RMDSZ egy ultraszélsőséges jobboldali pártnak lesz a hűséges szövetségese? (Kisegítő kérdés: a Szövetség dokumentumai előírnak-e valamit a politikai szélsőségességhez való viszonyulásáról?)
– Tudva, hogy az Európai Parlamentben csupán a Patrióták békepártiak (és azok se mind, miközben a többiek viszont valamennyien gazember baloldali háborúpártiak), az RMDSZ képviselői mikor iratkoznak át? (Vö. AUR: „Letészem a garast”.) (Kisegítő kérdés: hogyan sikerült ezt eddig megúszni, elég volt megígérni, hogy titkos szavazáskor az MRGA érdeke szerint voksolnak?)
– Nemrég szabadalmaztattuk a „tusványosi rém” kifejezést, pontosabban izgulva várjuk a hitelesítését. Kit fedhet a híres világjárt képen: 1. azt, akinek kötés van a fülén (itt igen, itt van humor, milliók röhögnek rajta máris, év végére milliárdok fognak…), 2. azt, aki eljátszotta a szerencséjét (s az üres kapuba sem tudott gólt rúgni…) 3. azt, aki évek óta ide jár világot megváltani (vö. örök békeharc) és körmét hegyezni? (Kisegítő kérdés: Hogyan hat az, hogy az EU Tanácsának Soros elnöke támogatja Románia schengeni csatlakozását: a. biztosan felveszik, tekintettel az őt övező mély tiszteletre?, b. érvényesül a Piszkos Fred-effektus…?)
– „Megjelent az agresszív törpe mint új embertípus”… Mi a véleménye az agresszív törpéről, az új európai embertípusról, mert éppen fajt nem mondhatunk, azzal már leszúrtuk a kalapács nyelét. (Kisegítő kérdés: ki írta, kiről szól, kire illenek az erdélyi költő sorai: A kerti törpe figyeli a házat, / füleli el-elhaló hangjait. / Félek, hogy készül már a magyarázat, / mellyel eltűntet majd megint valakit. // A kerti törpét ide ti hoztátok, / őrizni bazsarózsát, rezgő rezedát. / Arról volt szó, csak őrzi e világot, / és persze nagyon meghúzza magát!”?)
– A „magyar nagystratégiának” az összes magyart magához kell kapcsolnia, nem csak „kis Magyarországot”. Belátható időn belül ki kell terjeszteni a családtámogatási rendszert az országhatárokon kívül is, „az irány nem rossz” – hangzott el a felbecsülhetetlen értékű ígéret (amelytől megdobbant a tündérkerti szív) – mikorra várhatjuk? (Kisegítő kérdés: az anyaországi adófizetői szű is megdobbanhatott: melyik dobban utoljára?)
– Miután „a Nyugat irracionális, viszont Oroszország hiperracionális”, az erdélyi kisebbség a nemzetállami homogenizáció hívének hívétől szeretné megtudni, számíthat-e térségünk a hiperracionalitás putyini ajándékára: 1. béke esetén (ami a status quót erőlteti), 2. háború esetén (ami a tömeggyilkos agresszor gazdasági összeomlásához vezethet, lásd csillagháború). (Kisegítő kérdés: kissé nem túlságosan hiperracionális tempó különleges megölése félmillió orosznak és ukránnak?)
– Európa szemmel láthatóan összezár nem csak Ukrajna körül, de a tusványosi rém ellen is – mi, erdélyi magyar belgák hova álljunk? (Kisegítő kérdés: mi lesz, ha a Trump/Vance weird páros elveszti a választást 2024. november 5-én?)
Végül egy nem-kérdés: idézet egyik mai cikkünkből.
„Szinte csak diktatúrákban fordulhatna elő, hogy egy kormányzat megteremti magának a korlátlanságot, kikerülve a parlamentet, a társadalmi egyeztetést, mindazokat a lépéseket, amelyeket egy demokráciában nem lehetne kikerülni. Ha kell a háborúra hivatkozva, ha kell a migrációs veszélyt előrángatva, vagy éppen a covidra hivatkozva. Lassan egy évtizede, hogy belekóstolt a miniszterelnök a gátak nélküli kormányzás ízébe, és oly annyira megszokta, megszerette, hogy már egyáltalán nem képes lemondani róla.„
