Független, NER-ellenes erdélyi értelmiségi újságíró vagyok, ezt azért bocsátom előre, hogy a magyarországi ellenzéki újságírók nézzék el nekem, hogy ezt az írásomat nem Gyurcsány Ferenccel indítom. Habár nincs is köze Gyurcsányhoz, mégis mentegetőznöm kell, tekintve, hogy a jelek szerint magyar ellenzéki értelmiségi tollforgatók körében merevedett szabály témától függetlenül Gyurcsányt legalább megemlíteni. Tekintve, hogy a kormányváltásnak szükséges (és sokak számára elégséges) feltétele az ellenzék leváltása. (És a Fidesz számára az ellenzék parttalan: ott mindenki baloldali, még az LMP, sőt szegény Magyar Péter is…)
Egy metafora, mintha egy számítógépes szimuláció, valami lidérces als ob Orwellen is túli (a háború: béke, és viceversa) világában élnénk…
Előre kell intenem arról is, hogy ez az írásom még csak nem is Göbbelsről szól. Illetve csak annyiban, amennyiben (az egyik előszóíró barátom által a kifejezésmódomra jellemző „megnevezhetetlen apperceptív rezignáció” hatására) a göbbelsi propaganda egyik fogását vélem észrevenni Orbán Viktor legfrissebb expektorációjában.
Rezignáltan appercipiáltam, hogy péntek reggel az állami rádióban a magyar miniszterelnök a Robert Ficót megtámadó költőt „háborúpárti baloldalinak” nevezte, ugyanúgy, mint egy nappal azelőtti, a merényletre reagáló Fb-bejegyzésében. Egy nap ne lett volna elég neki, illetve senki sem tudta/akarta/merte figyelmeztetni őt, hogy a merénylő… háááát… pont ellenkezőleg, és még oroszpárti is? Nem figyelt fel a logikai bibire, hogy tehát az ő nagy szlovák barátját, a baloldali, megszállott béketámogató Ficót egy baloldali akarta megmerényelni? Hacsak nem egyenesen… egek!
Nem, okkal tételezhetjük fel, hogy régi szokása szerint a cáfolatokkal egyszerűen nem törődik, nem pazarol rájuk időt, nem vesz róluk tudomást. Ez is a göbbelsi propaganda egyik fogása.
Ezer szónál beszédesebb lehet egy kép. A mi képünk alatt egy izgalmas szöveg, amely a fő párhuzamot akarja sejtetni, nem is főleg és csak Orbánnal. (S természetesen még kevésbé szeretne új ötleteket sugallni.)
A Goebbels vezette minisztérium működési területe nagyon széles volt. Hatáskörébe tartozott a tömeggyűlések megszervezése, a közegészségügy, az ifjúsági és „faji” kérdések, a sajtó, rádió, film, a művészetek, a zene, a színház, a propaganda és az ellenpropaganda, Németországban és külföldön egyaránt. Goebbels vezetési stílusa kaotikus és kiszámíthatatlan volt, ennek ellenére a minisztérium hatékonyan működött. A minisztériumnak vidéken negyvenkét „birodalmi propagandahivatala” működött, a munkatársak több mint kétharmada egyetemet végzett.
Goebbels 1933 júniusában létrehozta a Birodalmi Filmkamarát, amelyhez minden, a film területén dolgozó művésznek kötelező volt csatlakoznia. A filmgyártásnak szorosan igazodnia kellett a nemzetiszocialista eszmékhez, a legtöbbször nyílt propagandát kellett folytatnia. Szeptemberben létrejött a művészeti kamarák ernyőszervezete, a Reichskulturkammer,(wd) amely alatt aztán további kamarák fogták össze a különböző művészeti ágak szereplőit. Az újságíróknak emellett 1800-ig visszamenően kellett bizonyítaniuk „árja” származásukat, házastársukra vonatkozóan is. A művészeti kamarák tagjai csak e szervezet engedélyével hagyhatták el az országot. A könyvkiadás terén cenzúrabizottságot hoztak létre, és a régi alkotások közül is csak azokat lehetett újra kiadni, amelyek szerepeltek a jóváhagyott művek listáján. A nem megfelelőnek nyilvánított műveket 1933 májusától nyilvánosan máglyára vetették. Még a kabaré-előadásokat is cenzúrázták. Ebben az időben megindult a német művészek és értelmiségiek erőteljes külföldre áramlása.
Goebbels különösen érdeklődött a rádió mint a tömegpropaganda eszköze iránt. Bizonyos helyi tiltakozások ellenére (különösen Göring háborodott fel az általa vezetett Poroszországban) Goebbels megszerezte az ellenőrzést a rádióállomások felett, és egy országos intézménybe szervezte azokat (Reichs-Rundfunk-Gesellschaft) 1934 júliusában. Rávette a gyártókat olcsó néprádiók előállítására, amelyekből 1938-ra már csaknem tíz milliót adtak el. A közterületeken, gyárakban, iskolákban hangszórókat szereltek fel a fontos rádióadások közvetítésére. Ennek révén Hitler beszédei, a náci párt közleményei eljutottak csaknem minden némethez. A világháború kitörésekor halálbüntetés terhe alatt betiltották a külföldi rádiók hallgatását.
Goebbels mint propagandista a hihető hazugságok és az időzítés mestere volt. Tehetsége mellett a náci birodalom hatalmi eszközeit is megszerezte, illetve propagandája szolgálatába állította. A teljes sajtóra kiterjesztette hatalmát, minden híradást kontroll alatt tartott. A háború kezdetekor betiltották a külföldi rádióadások hallgatását. Német részről viszont rendkívül aktívan sugározták különböző nyelveken – sokszor álcázott formában, más név alatt – saját propagandájukat.
Az igazság és a tények csak annyi szerepet játszottak híradásaiban, hogy kerülte a könnyen cáfolható hazugságok alkalmazását, éppen a saját maga által folytatott hírfertőzés hatékonysága érdekében. Egyébként gátlástalanul sulykolta propagandájában a hazugságokat. Tömegpropagandájában sikeresen keltett hisztériát, például a Reichstag felgyújtása után, a kristályéjszaka előtt. Ügyesen nagyította fel a sikereket, mint az 1933-as választások eredményeit.
Propagandája gyakran közvetlenül szolgálta a birodalom külpolitikai céljait, és csak másodsorban célozta a hazai lakosságot. Igyekezett téveszméket kelteni Németország szándékai iránt. Hatalmas kampányokat szervezett a német sérelmek ürügyén (Ausztria, Szudéta-vidék, Danzig). Megtévesztési céllal olyan újságszámot adott ki, amelyben mintha tévedésből felfedte volna az Anglia elleni német invázió tervét, majd visszavonatta és bezúzatta, ezzel vezetve félre ellenfeleit.
Goebbels korának számos technikai vívmányát, újítását gyorsan propagandája szolgálatába állította. A hatalomra jutás előtti kampányokban is nagy szerepet kaptak már a technikai eszközök, például – a nagyiparosok egy részének bőkezű támogatásai segítségével – repülőkkel, kitűnő gépkocsikkal szelték az országot a kampánygyűlésekre igyekvő náci vezetők. A nemzetiszocialista gyűlések megszervezésére az erő és a hatalom igézete, a geometria mámora, a gigantománia volt jellemző. (Wikipédia)
Ceterum censeo: ha már Magyar Péter kimondta (amit minden ellenzéki értelmiségi tud), hogy „Gyurcsány és Orbán egy tömb, egymást erősítik”, akkor – ha mindenáron le akarja győzni a NER-t, miután előtte még legyőzi remanens illiberalizmusát – nem lenne célravezető politikailag ebből a „tömbből” kiszakítania a DK-t, és annak kemény, kifogástalan demokratikus programját átvéve együtt megbirkózni a fenevaddal? Vagy elbírna egyedül a „tömbbel”? (Csak kérdés, nem tanács, nem jóslat – nem vita.) Mindenesetre Dobrev Klára – legyen szó egy kicsit Európáról is – nagyon nem úgy beszél, mintha össze lenne nőve Orbánnal… Ez persze olyan, mint az, hogy „ha lenne sonkánk, csinálnánk egy jó hemendexet – ha lenne tojásunk”.
