Ritka érdekes, rangos vita ért véget (?) a Transtelex „szervezésében” a kiváló független erdélyi online-lapban. Olyan tartalmas eszmecsere, amely a NER Magyarországán elképzelhetetlen: nincsenek olyan elméleti felvértezettségű politológusok sem, mint akik az RMDSZ etnopolitikája kapcsán következtetéseket szűrtek le, de főleg elképzelhetetlen egy olyan fórum, amelyen ilyen kulturáltan meg lehetne vitatni a „hivatalos” és a kritikus fél közötti nézeteltéréseket.
Vig Emese főszerkesztő, a cikközönt lezáró(?) Dialóg-vita moderátora foglalta össze a lap hasábjain az elhangzottakat. Remekbeszabott „tudósításából” idézünk.
Borbély András felidézte, hogy számára a vitaindító megírását egy militáns jellegű kampányvideó váltotta ki, amely provokatív gesztusaival egy olyan kommunikációs mintát idézett meg, amely a szélsőjobboldalra jellemző. A Csoma által használt „etnopolitika” kifejezés megkérdőjelezésével az volt a célja, hogy rámutasson, a politikai közösségnek a tágítására kellene törekedni.
Salat Leventét Borbély András vitaindítójának címe provokálta. Úgy érezte, hogy az „Etnopolitika – mire jó az?” cím tükrözi az erdélyi magyar közéletben tapasztalható tájékozatlanságot. Ő azzal a szándékkal lépett be a vitába, hogy próbálja tisztázni a fogalmakat, és többek között rámutasson, nem az etnopolitikával van a baj, sőt, annak a hiányával, hiszen most már több mint tíz éve annak, hogy RMDSZ hátat fordított az etnikai politizálásnak és a Fidesz által diktált nemzetpolitikai vonalba tagozódott be.
Csoma Botond Borbély András írása után szükségét érezte a válaszadásnak, hogy kontextusba helyezze az RMDSZ gyakorlati politizálását. Különösen ideologikusnak és marxista megközelítésnek tartotta Borbély nézeteit, ezért élesebb válaszokat adott, de nem volt célja a személyeskedés. Arról, hogy Csoma harmadik cikke a vitában milyen belső ellenségképző technikákkal operált, Toró Tibor tette szóvá.
Kiss Tamás úgy fogalmazott, hogy számára a vita szakmai oldala nagyon izgalmas volt, az elmúlt tíz év egyik legérdekesebb társadalomtudományos vitájaként értékelte. A politikai színtéren való megvitatás is fontos számára, mondta, mert úgy érzi, hogy ez segíti a közösség és a nyilvánosság számára releváns kérdések feldolgozását. Felelevenítette, hogy valójában Salattal, egy tíz évvel ezelőtti vita fonalát vették fel: „2011-13 környékén vitatkoztunk arról, hogy ezt a nemzetpolitikai fordulatot hogyan értékeljük, és ezzel szemben nagyon kritikus volt Salat Levente,… és Markó Bélának is ebben egy nagyon erőteljes véleménye volt. Nekem viszont akkor az volt a véleményem, hogy a Fidesszel való viszonyát az RMDSZ-nek normalizálni kell, és a 2004 decemberi népszavazás okozta traumát is valamilyen formában rendezni kell, és ez a vita számomra gyakorlatilag most záródott le azzal, hogy kimondom, és azt mondom, hogy Salat Leventének, Markó Bélának volt igaza. Én voltam az, aki alábecsültem a Fidesz okozta veszélyeket.”
És ezzel helyben is vagyunk: elérkeztünk az RMDSZ és a Fidesz viszonyához. A toxikus hatáshoz, amellyel Orbán Viktor mérhetetlen hatalomvágyában hosszú időre tönkretette a Magyarország határain túl élő nemzeti kisebbségek életét, lehetőségeit. Amellett, hogy – érdekből persze, szavazatvásárlásként a magyar közpénzből – rengeteg helyi közösség köszönhet jelentős támogatást nemzetpolitikájának.
Félő, hogy elérkezett a pillanat, amikor az RMDSZ politikailag is megfizeti az árát annak, hogy a „markói útról” letérve, mindenestül, kritikátlan hittel „odaadta magát” az antidemokratikus, illiberális, Európa-ellenes, oroszpárti – világszerte gyűlölt és megvetett – orbánizmusnak.
Vig Emese jó érzékkel húz alá, emel ki jelentése részeket:
Csoma Botond: Én ezt a meglátásotokat erre a Fidesz-fóbiátok számlájára írom, ha túl éles a Fidesz-fóbia kifejezés, akadémiaibb nyelvezetben Fidesz-redukcionizmusnak is mondhatjuk, tehát minden bajnak az okát a Fideszben látjátok. Az RMDSZ-nek sem a diszkurzív vonulata, sem a gyakorlati politizálása, ami a román belpolitikában való tevékenységét illeti, nem változott azóta, hogy bekövetkezett az a 2013-as fordulat, amikor a rendeződött úgymond a magyar kormánypárttal a viszony.”
Borbély András konkrét, helyi példával érzékeltette, hogy az RMDSZ átvett egy politikai modellt a Fidesztől, ahol a politikai tőke dominál minden más tőke fölött. Gyergyóremete példáján keresztül mutatja be, hogy a helyi RMDSZ vezetés kényszerpályára került egy politikai hátszéllel rendelkező és magyarországi közpénzekkel megtámogatott nagyvállalkozó megjelenése miatt (Balázs Attilát és gyergyóremetei befektetéseit helyszíni riportban mutattuk be a Transtelexen). „Ez a nagyvállalkozás körülvette a falut, és már beleszól bármibe. Az RMDSZ-es önkormányzat is kényszerpályára került, elveszíti a kontrollt a közösség irányítása, a közösség erőforrásai fölött, és maga a közösség is elveszítette gyakorlatilag a termőföldjeinek nagyon nagy százalékát. Ez egy gyakorlati példája annak, hogy a politikai tőkén keresztül hogyan jutnak hozzá a gazdaságihoz, hogyan kontrollálják a kulturális tőkéhez való hozzáférést, mondjuk az MCC-n keresztül stb.”
Ha már szóba került a politikai tőke dominanciája, ne felejtsük ki szemlénkből a vitának azt a résztvevőjét, aki ugyan nem volt jelen, de – hogy is mondják ezt? – szellemében ott volt. Sőt! A Transtelex jóvoltából videóban is ott volt.
Kelemen Hunor nagybányai megmondóestjén hangzott el a szövetségi elnök részéről, hogy Iohannis utasítására távolították el az RMDSZ-t a koalícióból, mert Kelemen nem volt hajlandó nyilvánosan elhatárolódni Orbán Viktor rasszista kijelentésétől. A felszólaló állítását Csoma kétségbe vonta, és a közönségben ülő Székely István társadalomszervezésért felelős RMDSZ-alelnök is hangoztatta, hogy ilyesmit nem mondhatott Kelemen Hunor. A beszélgetést megtaláltuk feltöltve a Maszol Youtube-csatornájára, az ominózus részt, ahol a koalícióból való kipenderítés részleteit taglalja a szövetségi elnök 02.19.50-től lehet meghallgatni ide kattintva. (Előbányászása szerkesztői bravúr! – Á. H.)
Tehát az RMDSZ elnöke bizony kimondta, hogy Románia elnöke a magyar miniszterelnök miatt menesztette a román kormányból az RMDSZ-t. Emlékszünk? Tusványoson történt ez is, mint annyi más fontos dolog: ott, ahol Orbán Viktor meghirdette az illiberalizmust, ahol olyan sok zavaros zöldséget össze szokott hordani, ahol az inkriminált, szóban forgó beszédében bizony-bizony nem csak rasszista szöveget vert le, kevert fajú népekről beszélve, hanem egy olyan szerző könyvét is értelmes hallgatóságának a figyelmébe ajánlotta, akit demokratikus értelmiségi szalonokban nem illik emlegetni. (Magyarországon a Szentek tábora ma sikerkönyv.)
Ez utóbbi agy- és szómenése után – barátaim talán tanúsíthatják – telefonon többeknek aggodalmamnak adtam kifejezést: ezt Iohannis már méltóságból sem fogja tűrni, s a balhét az RMDSZ fogja elvinni. Szerény feljegyzéseink a sorsdöntő eseményről ITT olvashatóak.
És jönnek a választások. Vajon mi lesz? Vajon Orbán idén is eljön, ezek és azok után, Tusványosra eszet osztani? Lesz mit?
