Fiúk, hogy bírjátok? Energiával, lélekkel, önbecsüléssel. Midig csak győzni. MIndig győzni akarni, és erőszakkal is csak pirruszi győzelmeket aratni. Mindig az erő, mindig az ellenszegülés, mindig a feszültség, mindig az alázás és a gyalázkodás. És a végén mindig a lebőgés. De harc, harc, harc – mindenki ellen, aki nem önkényuralomra tör. Mint egy magát ráadásul nindzsának képzelő Fekete Lovag.
Hogy bírjátok bálványotok eszement szövegeit? Kompország keletre sodródását. A feudális viszonyokat a mai Magyarországon. A korrupciót, Orbán Viktor körének történelmi, példátlan mértékű vagyonosodását. A népvezér kopott-lopott metarforákból épített gyűlölet-katedrálisát. A tempóit, ahogy felajzza magát, mint Hitler, fröcsköl a negyedművelteknek szóló félműveltsége, mint a Cornelu Vadim Tudoré, hogy erdélyieknek jól ismert hasonlattal éljek. Ha a durvaságot nem is, de a szarkavarást…
Hát a bálványotok bálványának eszement ámokfutását hogy bírjátok? S be meritek vallani, ha nem? Emberi lényekre, alkalmasint nála értelmesebb emberekre mondta: „Nem tudom, hogy bizonyos esetekben nevezhetjük-e őket embereknek. Véleményem szerint nem emberek” Ti is, Erdély fiai, Trumpot szeretnétek amerikai elnökként látni? „Na most, ha nem választanak meg, akkor vérfürdő lesz az egész – ez lesz a legkevesebb. Vérfürdő lesz az országnak.” Ezek hárman – a TOP – úgy belelovalták magukat a fenyegetőzésbe a világ ijesztegetésébe, hogy már atombombával, vérfürdővel, Brüsszel elfoglalásával fenyegetőznek. Ez rendben van?
Hogy jutottunk ide? Hogy jutottatok ide? Hogy juttattatok ide? Mibe visztek bele minket? A gyűlölet talán legyőzi a demokráciát, legyőzi „Brüsszelt”. De gondoltatok arra, hogy az milyen világ lenne? Az lenne a szabadság? A fasizálódás, amelyhez az út jókora részét már megtette Magyarország? A gyűlölet lángja?