A Telex megíratta a mesterséges intelligenciával Orbán Viktor évértékelő beszédét. Összevetve, amellett, hogy nyilván unalmasabb – a gép egyelőre tiszteletben tartja a politikai korrektség, a jólneveltség szabályait –, javára válik a tömörsége, szabatossága, megjegyezhetősége, úgymond a kiszámíthatósága. Ami ma már a politikában, a trumpok, putyinok, bolsonarók, orbánok világában nem érték.
Ezzel szemben Orbán Viktor miniszterelnök évértékelő szövege kapcsán nem jutott eszünkbe más, mint hogy normális ember hogyan tudja elviselni az ilyeneket:
– „továbbra is barátokat akarunk szerezni, nem ellenségeket” – mintha eddig olyan sok barátot „szereztünk” volna;
– Brüsszel megpróbálta kiszárítani a kincstárat, Gyuri bácsiék pedig begurítottak ide Amerikából négymilliárd forintnyi dollárt, hogy legyen az elvtársaiknak mivel lövöldözni ránk – miközben a Fidesz a magyar adófizetők pénzéből (voltaképpen illegálisan) ötvenmilliárdnyit kampányolt el;
– pórul jártak, ezt megint elkalibrálták…;
– átvágtuk magunkat a szocialista kormányok által itt hagyott törmelékeken, a vadkeleti szocializmus romjain;
– elővarázsoltunk egy nemzeti keresztény alkotmányt;
– a világ megbokrosodott;
– az európai életben végbemenő változások “nyomás alá helyezik az egész magyar életet, és újszerű kérdéseket szegeznek a mellkasunknak”; a 2023-as év sikere azon múlik, hogy ezek felvillanyoznak vagy lelomboznak;
– a háború villanófényében újra meg kellett vizsgálni az összes nagy célt;
– és itt nem állunk meg, már lobog a szélben a szélzsák;
– Trump képében megérkeztek a baráti felmentő csapatok – ühüm, aztán elvonultak a Capitoliumhoz;
– A Biden-kormányzat most egy „présembert” küldött, Pressmant (David Pressman amerikai nagykövetet – szerk.), hogy préselje bele a magyarokat háborúba;
– (amerikai) „republikánus barátaink” duzzadó izommal készülnek visszatérni – igen, Trump jelöltségének a demokraták is drukkolnak;
– az infláció olyan mint a tigris és csak egy töltényed van, ha nem találod el, felfal minket;
– egy számjegyűre gyaluljuk az inflációt…
Nyilván vannak olyan emberek, aki mindezt a nyegle kép- és metaforahalmozást, a szóvirágokat nem tartják émelyítőnek, „humorát” humornak vélik.
A felcsúti Churchill öt évvel ezelőtti évértékelő beszédének retorikai elemzése fogásainak számos „állandóját” feltárja: „a humorral átszőtt erős képi hatások és a többes szám első személyű névmással csapatot tömörítő, és ellenfeleket kizáró verbális kommunikáció”, „irónia-csomagok” azok felé a politikusok felé, akikkel személyes konfliktusa volt, „egyes nyelvi alakzatokat a kiemelésre és a nyomatékosításra; az anafora, a fokozások és az ellentétek megadják a beszéd belső feszültségeit”, „a stabil, kitartó, állhatatos Mi mint retorikai alany gyakran jelenik meg a beszédben szemben az országot támadó Ők-kel, akinek személye folyamatosan változik”… és hasonlók, amikkel egyre inkább visszaél, mint él. Egyre kopottabb, és évről évre lelombozóbb, gyalultabb a villanófény romjain lobogó szélzsák…
Európa utolsó nagy formátumú államférfiainak egyike François Mitterrand, a Francia Köztársaság elnöke volt. El tudjuk képzelni, hogy a fenti hangzatosságok közül bármelyik el tudta volna hagyni a száját? Vagy például hogy eljátszott volna külföldi diplomaták nevével?
A szerkesztő megjegyzése
Az ellenzék véleménye szerint mindezeknél – a képi hatásvadászatnál, kapu mellé trafáló szóvirágoknál (nem is rossz képzavar!) – sokkal nagyobb bajok voltak Orbán Viktor évértékelő beszédével.